Igen, a víz hiánya korlátozta tartózkodásuk idejét. Az előzetes számításoknál jóval többet használtak fel belőle dezaktivizálásra. A felderítőknek, valahányszor visszatértek a járművükbe, gondosan le kellett mosakodniuk a zsilipkamrában. A finom radioaktív por, mely mindenütt ott volt, beletapadt szilikátöltözékük ráncaiba, s hogy megszabaduljanak tőle, gyakran negyedóráig is forgolódniuk kellett a dezaktivizáló tus erős vízsugara alatt.
Jermakov dózismérővel a kezében, személyesen ellenőrizte a ruhák tisztaságát, s a gondatlanul tisztálkodókat visszaküldte a zsilipkamrába. Közben a dezaktivizáló folyadék tartalékai erősen lecsökkentek. A nagyszerű szűrők és az ioncserén alapuló elnyeltők keveset segítettek.
Bikov az elnyeletők tucatnyi változatát végiggondolta, de egyetlen kombinácó sem járt kellő hatással. A felhasznált dezaktivizáló víz áttisztítása után is radioaktív maradt, s ezért ki kellett önteni. Bizonyára a Golkonda szurokércpora olyan radioaktív kolloidokat tartalmazott, melyekre nem hatottak az ismert ioncserés folyamatok. A dezaktivizáló vizet tartalmazó, negyven munkanapra számított tartály gyorsan ürült. Már a műanyag tömlőkben tárolt ivóvíz volt soron…
A Fiú tovább haladt nyugat felé, jobb felől elhagyta a Füst-tenger gomolygó hullámait. A talaj a távoli, súlyos lökésektől gyakran össze-összerezzent és remegett. A szélrohamok szürke ködfelhőket — radioaktív port és párát hoztak magukkal. A látóhatáron túl, a bíborszínű égboltba fúródva, félelmetesen bömbölt a tomboló uránkatlan torkolata felelt lebegő füstoszlop. Másodpercenként keletkeztek transzurán elemek ott; parányi fészkekként születtek, beindult bennük a villámgyors láncreakció — apró, trotilegyenértékre átszámítva csupán néhány tucat tonnás atombombák robbantak. A távcsőben látták, hogy a gigászi felhőt százszámra járják át a felvillanások. A több száz kilométer átmérőjű, természetes uránkatlan ezernyi robbanástól forrt és zubogott.
— Érdekes hely — jegyezte meg Dauge. — Nehéz lenne elképzelni, mi történne, ha nem lenne annyi különböző, neutronokat elnyelő adalékanyag benne. Folyamatosan működő, százmillió tonna értékű atombombával állnánk szemben!
Valóban rémisztő hely volt. A füstfalban néha titokzatos, lila csíkok lobbantak tel, s vakítóan lüktettek, csillogó por szökőkút tört fel s emelkedett az alacsony égboltig. A nagy erejű dübörgéstől még a különleges szkafander akusztikus védelme sem óvott meg.
Egyszer nehéz, kékesfekete felhő kúszott elő a füstfalból, s a síkon egyenest a terepjáró felé gördült. Bikov, miközben beugrott a nyíláson, még észrevette, ahogy vakító, kékes fény villant a Golkonda felett. Jermakov a járművet távolabb kormányozta, a felhő azonban utolérte őket, s rájuk zúdult. Súlyos csapások doboltak a jármű páncélján, a felhő kődarabokat és homokdombokat sodort magával. A hőmérő mutatója négyszáz fokig emelkedett. A képernyőn, mint akkor a sivatagban, gömbvillámok bozontos gomolyagjai ugráltak, a kép eltorzult. Azután elsötétült a képernyő. Jermakov megállította a terepjárót, s mindnyájan sokáig, mozdulatlanul ültek, hallgatták a kinti zajokat, a dózismérő zümmögését, szívverésüket. A felhő eltűnt.
Amikor kiszálltak a Fiúból, látták, hogy a hegygerinc felett eltűnt a látóhatár.
— Nos, így születik a fekete vihar — jegyezte meg Jurkovszkij, s tekintetével követte a felhőt.
A Golkonda lélegzett. A Fiúra soha nem tapasztalt radioaktív viharok támadtak. Kigyúltak a műszerek jelzőlámpái, a dózismérők egy pillanatra sem álltak le, ketyegésük egységes zümmögésbe olvadt. Szerencsére ezek a viharok gyorsan elmúltak s viszonylag ritkán keletkeztek. Betartottak minden elővigyázatossági rendszabályt. Fokozták a szkafanderek védőhatását, Jermakov naponta aradlatin-preparátuminjekciót adott be a legénységnek, ami megállítja a sugárbetegség kialakulását. A geológusok munkájuk közben nehéz sugárzásgátló pajzsokkal védekeztek. S mégis, a sugárbetegség veszélye továbbra is fenyegette a Fiú utasait. Vérszegénység lépett fel náluk, étvágyuk eltűnt. Bágyadtak és ingerlékenyek lettek.
Jermakov némán vezette a járművet a Füst-tenger mentén.
Nem sokkal azután, hogy kiértek a Füst-tengerhez, Bikov felfigyelt egy számára különösnek tűnő körülményre.
Huszonnégy óránként, az űrhajó ideje szerint pontosan húsz órakor (a Vénusz örökös bíborszínű félhomályában az űrhajósok a földi időszámítás szerint éltek) Jermakov, megnyomorodott lábát maga után vonszolva, felkapaszkodott a parancsnoki torony ülésére, s a széleslátószögű távolság mérőt dél felé fordítva, hosszasan nézelődött a sivatag felé, mintha jelet várna onnan. Bikov sehogyan sem értette, mire vár Jermakov, de nem szánta el magát, hogy megkérdezze tőle.
A geológiai felderítés közben ragyogó eredményekkel szolgált.
A Golkonda valóban megszámlálhatatlan és kimeríthetetlen gazdagság tárházának bizonyult. Urán, tórium, rádium…
Transzurán elemek: plutónium, kalifornium, americium, cuerlum; olyan anyagok, melyeknek a földi előállítására hatalmas energiát és eszközöket pazaroltak. Olyan anyagok, melyeket fölöttébb bonyolult berendezések segítségével jelentéktelen mennyiségben tudtak csak előállítani a Földön, itt egyenest a lábuk előtt hevertek.
Különösebb ráfordítás nélkül, iparilag hasznosítható mennyiségben, tonnákban lehetett bányászni őket. Dauge ordított örömében, s még Jurkovszkij is, aki pedig az utóbbi időben állandóan mogorva volt, még ő is énekelt munka közben, látva, hogy felfedezés felfedezést követ. S a felfedezéseket egyszerűen nem lehetett túlértékelni.
Páratlan haladást jelentettek az energetikában, technikában, az iparban és a gyógyászatban. A Föld, melyet egyik sarkától a másikig örökzöld erdők borítanak, mely fények milliárdjában ragyog, a Föld, melyet egészséges, erős, betegségeket nem ismerő emberek népesítenek be, jólét, nagyszerű városok, hatalmas erőművek, derűs és boldog élet — képzeletükben mindezt már megvalósulni látták maguk előtt a Hiusz utasai. S ez az élet óriási támaszra szorult Innen, a Golkonda fekete szűrökére homokjából. A komor, bíborszínű égbolt alatt, a végtelen komor sivatagban maroknyi csapat lépdelt a szenvedések, a kutatás fájdalmai, társaik halála közepette a nagy győzelem felé. A nagy cél érdekében nagy kockázatot kell vállalniuk.
Daugénak hullni kezdett a haja. Reggel, amikor fésülködött, fekete hajtincsek maradtak fésűjében. A geológus lesoványodott és legyöngült, csupán a tekintetében lángolt állandóan makacs tűz. Hőmérséklete 39 fokra emelkedett.
— Influenza! Ehhez kell tehetség, huzatot kapni, amikor ki sem bújsz a szkafanderből! — csodálkozott Johanics, miközben a lázmérőt vizsgálgatta. — Tökéletes influenzás lázállapot!
Igaz, Anatolij Boriszovics?
Jermakov válaszul csupán a fejét csóválta, ő maga is rosszul érezte magát — kificamodott lába sajgott. Kínzóan kellemetlen volt ez. Jurkovszkij testén kelések jelentek meg, egyre hallgatagabb lett.
Bikov a többieknél jobban érezte magát, de hirtelen észrevette, hogy valami van a szemével. Mind rosszabbul látott, rövidlátása egyre előrehaladottabb lett. Jermakov gondosan megvizsgálta, valamilyen olajos folyadékból egyet-egyet cseppentett a szemébe, s különleges diétára fogta. Bikovnak feltűnt, hogy ettől a naptól kezdve a parancsnok dupla adag aradiatininjekciót adott be neki.