— Mi bekapcsolódtunk a maguk külön hálózatába, és mást láttunk — felelte higgadtan Rodisz, majd így folytatta: — Ezért engedélyt kérek, hogy eltörölhessük a bolygó színéről a fővárost — a zsarnoki oligarchia központját —, vagy planetáris altatást végezhessünk, személyi szelekcióval.
Csoio Csagasz leroskadt az asztal szélére, a másik három pedig hadonászva előrohant.
Olla Dez észrevétlenül előbbre tekerte az eudoplasztikus szalagot. A televizofon képernyőjén a Tanács elnöke beszélt energikusan, s felmutatott egy térképre. A Tanács tagjai bólógattak. A Tamasz jövendő kutatói részére tervezett gyakorló iskola felépítéséről folyt a vita. Messziről azonban azt lehetett hinni, hogy Fay Rodisznak adták meg az engedélyt.
— Hallatlan! Nem bírom tovább! — Csedi Daan kiszaladt a teremből, a fülkéjébe rohant, bezárkózott, és kegyetlenül szenvedett.
Gén Atal, Tivisza és Menta Kor utána indult, de Fay Rodisz parancsoló hangját hallva megálltak.
— Megkaptam az engedélyt a rendkívüli intézkedésekre. Kérem, gondolják meg még egyszer. Két órát várok. — Fay Rodisz megfordult, hogy kilépjen a fókuszból.
— Egy pillanat! — kiáltotta Csoio Csagasz. — Milyen intézkedésekre kapott engedélyt?
— Bármilyenre.
— És mit határozott?
— Egyelőre semmit. Várom válaszát.
Rodisz kikapcsolta a televizofon vonalát, a Tormansz urai csak titkos hálózatuk sötét képernyőjét bámulhatták. Nem jutott mindjárt eszükbe, hogy kikapcsolják az adójukat, és a földlakók néhány percig megfigyelhették vitájukat és kapkodó, ijedt mozdulataikat:
— A helyzet veszélyes! — mondta egy horgas orrú, kerek és dülledt szemű tormanszi férfi, akiről a földlakók később megtudták, hogy Gén Si, Csoio Csagasz első helyettese. — A jővevények hatalma kétségbevonhatatlan.
— Akárhogy hazudnak is, a csillaghajót kétségkívül felszerelték nagyerejű fegyverrel. Anélkül senki se vállalkozna távoli utakra, ismeretlen bolygók felé — mormogta Zetrino Umrog de ha egy csillaghajó leszáll egy bolygóra…
— Az egészen más! — mondta Csoio Csagasz, s valamit kiáltott. A képernyő elsötétült.
Rodisz fáradtan ereszkedett a székre, és tenyerét néhányszór végighúzta az arcán és a haján, mintha mosakodna. Grif Rift némán feléje nyújtott egy talpas pohárban KMT-t, s az asszony hálás mosollyal elfogadta.
— Az előadás remekül sikerült! — mondta elégedetten Olla Dez, áttörve a méltatlankodó hallgatás gátját.
— Szégyen, gyalázat! A Föld emberei ne játsszanak hazug jeleneteket, és ne vetemedjenek csalásra! Nem hittük volna, hogy expedíciónk vezetője ilyen alávaló tettre képes! — mondta egymás szavába vágva Tivisza Henako, Menta Kor, Gén Atal és Tor Lik. Még a rendíthetetlen nyugalmú Div Szimbel is rosszallón nézett Fay Rodiszra. Neia Holly, Vir Norin, Szol Szain és Eviza Tanét viszont nem titkolta elragadtatását.
Fay Rodisz félretolta a poharat, felállt, és társaihoz lépett. Nagy, zöld szemének pillantása szomorú és határozott volt.
Magatartásom megítélése két csoportra osztotta önöket; talán éppen ez bizonyítja, hogy helyesen cselekedtem… Nem akarok mentegetőzni, hiszen magam is elismerem a hibát. Ismét ugyanazzal a kérdéssel állunk szemben, amellyel régen is oly sokszor találkoztak: beavatkozni vagy be nem avatkozni a fejlődés menetébe, vagy ahogy hajdan mondták, az egyes emberek, népek, bolygók sorsába. Kész receptek ráerőszakolása másokra bűn, de nem kisebb bűn nyugodtan nézni élőiényék, akár állatok, akár emberek millióinak szenvedését. A fanatikus vagy a saját nagyságától megszédült pszichopata habozás és lelkiismeret-fúrdalás nélkül mindenbe beleavatkozik, egyéni sorsokba, népek történelmi útjába, gyilkol az eszme nevében, amelyről az esetek túlnyomó többségében kiderül, hogy egy paranoiás ember agyának és beteges akaratának szüléménye. A mi világunk, a győztes kommunizmus világa, régen megszüntette azokat a szenvedéseket, amelyek a hatalom pszichikai eltévelyedéseiből és tudatlanságából erednek. Térmészetes, hogy mi valamennyien segítem szeretnénk azokon, akik még szenvednek. De hogyan kerüljük el a melléfogásokat, ha a harcban kénytelenek vagyunk alkalmazni a régi módszereket, a csalást, a titokzatosságot? Hát nem nyilvánvaló, hogy ha ezeket alkalmazzuk, egy szintre kerülünk azokkal, akiktől másokat meg akarunk menteni? Márpedig ha ugyanazon a színvonalon állunk, milyen jogunk van ítéletet mondani, hiszen elveszítjük a tudást. így tettem én is egy lépést a régi úton, s önök azt vetik a szememre, hogy amit tettem, megengedhetetlen.
Fay Rodisz leült az asztalhoz, szokása szerint tenyerébe támasztva az állát, és kérdőn végignézett a hallgató embereken.
Nem látta köztük Csedi Daant, kitalálta az okát, és a szeme ettől még szomorúbb lett.
— Vajon elvethettük-e teljesen a beavatkozást — kérdezte Grif Rift ha a társadalom gyermekkoruktól kezdve a fegyelem és öntökéletesítés útján vezeti az embereket? Enélkül senkiből nem válik ember. További lépés a nép közösségi életének, majd a népek, egy egész ország vagy bolygó életének tökéletesítése. Mi másnak nevezhetők ezek a szocializmus, a kommunizmus felé tett lépések, ha nem a tudás beavatkozásának az emberi kapcsolatok megszervezésébe?
— Igen, ez helyes, de csak ha belülről történik, nem kívülről — felelte Tor Lik. — Itt mi idegenek vagyunk, jövevények egy merőben más világból.
— Nem idegenek! Mi a Föld gyermekei vagyunk, és ők is azok! — kiáltott fel Neia Holly.
— Kétezer éven át a maguk útját járták, nélkülünk. Nincs jogunk hozzá, hogy most úgy tekintsük a tormansziakat, mint akik hozzánk tartoznak — vágott vissza Tivisza.
— Szabad egy biológusnak és antropológusnak ilyen felszínesen gondolkodnia? — kérdezte a homlokát ráncolva Eviza Tanét. — Kétezer évig nélkülünk, de milliókig velünk, és a legutolsó, a legnehezebb útszakaszon is, a barbárságtól és a feudalizmustól a VEK-ig! Miért idegenek hát? Ön talán elfelejtette, hogy az ember a csúcspontja a hárommilliárd évig tartó természetes kiválasztásnak, az életbenmaradásért vívott harcnak, ennek az infemónak, melynek titkát elsőként Darwin tárta fel? A gének révén történelmi átöröklés folytán össze vagyunk kapcsolva bolygónk egész állati létével, következésképp a tormansziak is. Vajon megtagadhatjuk eredetünket, ahogy számunkra ismeretlen okokból a Jan Jah mai lakosainak elődei tették annak idején? Ők régóta tudták, akárcsak mi, hogy az ember belemerült a gondolkodás, a felhalmozott információk nem érzékelhető óceánjába, amelyet a Megosztott Világ Korának nagy tudósa, Vemadszkij nooszférának nevezett. A nooszférában benne van a Föld színéről rég eltűnt emberek minden álma, sejtése, eszménye, a tudományos mégismérés módszerei, minden kor és nép művészeinek, íróinak, költőinek teremtő képzelete. Tudjuk, hogy a Föld embere a sa ját lelkivilágából merítette azt a hatalmas erőt, amely a kommunista társadalom felépítésében realizálódott: a csodálkozást és meghódolást a szépség előtt, a tiszteletet, a büszkeséget, az erkölcsiségbe vetett teremtő hitet, nem is beszélve az alapok alapjáról, a szerelemről. Az, hogy a tormansziak megszakítótták ezt a folytonosságot, természetellenes! Ezzel talán nem szegték meg a Nagy Gyűrű első törvényét, az információ szabadságát? Ha igen, akkor bizony jogunk van a legkeményebb beavatkozásra…
— Meggyőző! — mondta Szol Szain.
— S mégsem a régi módszerek igazolása! — szólt Tor Lik.
— Nem igazolása, már mondtam — felelte Fay Rodisz. — Képzeljünk el egy mérleget. Egyik serpenyőjébe dobjuk az egész bolygónak nyújtandó segítség lehetőségét, a másikba azt a hazug komédiát, amelyet én eljátszottam. Melyik lesz túlsúlyban?