— Egykori nővéreink csakugyan olyan szégyenletesen kisigényűek voltak? — kérdezte Olla felháborodottan. — Ez bizonyára az évezredek katonai patriarchátusának öröksége!
— A magát annyira érdeklő uralkodók hatása — mosolyodott el Rodisz —, de térjünk vissza a szemekre. Az első helyen az enyém állt volna, a tisztazöld szem, s ez egészen térmészetes az egészség és az erő biológiai törvényei alapján.
— S közülünk ki állt volna a második helyen?
— Csedi, vagyis a sötétkék vagy az ibolyaszínű szem. Ezt követte a szürke, majd a barna és a világoskék. Nagyon ritka volt és ezért nagyra értékelték a topáz szemet, amilyen Evizáé, vagy az aranysárgát, amilyen Olláé, de félelmetesnek is tartották, mert hasonlított a ragadozó állatok, a macska, a tigris, a sas szemére.
— S a férfiak szemének mi volt a kritériuma? — kérdezte Eviza.
— Nekik valószínűleg nem volt zöld szemük, de az irodalomból ítélve kék sem — vonta fel a vállát Rodisz. — Léggyakrabban az acélszürkét említik, vagy a hideg kéket, mint ami jellemző az erős, határozott természetűekre, az igazi férfiákra, akik másokat leigáznak, mindig készek ökölre menni vagy fegyvert ragadni.
— Eszerint félnünk kell Grif Rifttől és Vir Norintól — nevetett fel Eviza.
— Grif Rift valóban parancsnok, Vir Norin azonban túlságosan szelíd, még az ÖKK férfitípusához képest is — felelte Olla Dez.
— A szem még csak hagyján — sóhajtott Eviza Tanét —, de azt a fémet mégiscsak fel kell vennünk, s jó időre le kell mondanunk arról, hogy saját bőrünkkel érzékeljünk —, s tenyerét az oly ember beidegzett mozdulatával húzta végig a vállán és a csupasz karján, akit gyerekkorától hozzászoktattak a gondos testápoláshoz.
— Kezdjük. Ki fog segédkezni — maga, Olla, vagy Neia?
— Neia nélkül nem megy — felelte Olla Dez.
— Akkor hívja őt — és Fay Rodisz elsőnek lépte át a biológiai ellenőrző fülke küszöbét.
Az öltözködés hosszan tartott és kellemetlen volt. Jókora időbe telt, amíg mind a heten összegyűltek a körteremben. Csedi Daan még sose hordott védőruhát, és most hozzá kellett szoknia a kettős bőr érzetéhez. Szemét nem tudta levenni Fay Rodiszról; úgy érezte, ő a megtestesült női szépség fekete páncéljában, amely kiemelte arca sápadtságát és szemének áttetsző zöldjét.
Mindenkinek az övére ovális dobozkát erősítettek az anyagcseretermékek lebontása céljából, a vállukon képrögzítő műszerek szalagjai és háromszögletű körlátó tükröcskék csillogtak. A jobb karra egy második jelzőkarperecet helyeztek, hogy a személyi robotokon keresztül összeköttetésben legyenek az űrhajóval, a kulcscsontnál levő mélyedésbe a légfúvóka került. A test és a védőruha közt, válltól lábfejig, bizonyos időközökben léghullám áramlott végig, kellemes, könnyű masszázs érzését keltve. A levegő a sarkokon levő szelepeken távozott, de kívülről úgy látszott, mintha hatalmas izmok hullámzanának a ruha alatt.
Fay Rodisz megszemlélte társait, akik a rájuk simuló fém hideg csillogásában oly furcsának és elérhetetleneknek látszottak…
— Így akarnak a tormansziak előtt megjelenni? — csendült fel hátul Grif Rift hangja.
Rodisz egyszeriben ráébredt, mi is nyugtalanította.
— Semmi esetre sem! — fordult Rift felé. — Mi, nők a trópusokon használatos rövid szoknyát viseljük, pelerinnel.
— Nem jobb lenne inkább inget, mint a tormanszi nők? — kérdezte Tivisza, akit zavart, hogy a védőruhában szinte meztelennek látszottak.
— Próbáljuk meg, talán kényelmesebb lesz — egyezett bele Rodisz.
— Én a férfiaknak trópusi ruhát javaslok — mondta Vir Norin.
— A sort megfelel, de ujjatlan ingben a „fém” kar nagyon feltűnő — mondta Grif Rift. — A tormanszi ing a férfiaknak is megfelelőbb viselet.
— Milyen furcsa, hogy a Tormanszon az emberek az utcán és otthon felöltözve mutatkoznak, de színpadon, óriási térmekben rendezett nyilvános előadásokon vagy a tévében alig van rajtuk ruha — jegyezte meg Olla Dez.
— Valóban, ez buta ellentmondás, egy a sok közül, arnelyekét meg kell oldanunk — mondta Rodisz.
— Az ilyesféle látványosságok talán éppen azért vonzzák őket, mert ők maguk rendszerint tetőtől talpig fel vannak öltözve — szólt Csedi.
— Ez a magyarázat egyszerű és hihető, de bizonyára téves. A lélektan törvényei szerint minden sokkal bonyolultabb — zárta le a vitát Rodisz.
Az első mágneses serkentő kezelés után, amelyet Eviza végzett rajtuk, a „partraszállók” rendkívül nehézkesnek érezték magukat a páncélban. Azért öltötték máris magukra, hogy a leszállásig hátralevő napokban hozzászokjanak. A különlegesen vékony fémlemez, amely egyáltalán nem akadályozta őket a mozgásban, valósággal láthatatlan fallá vált köztük és az űrhajón maradók között. Látszólag semmi sem változott, de a „mi” már nem volt egyöntetű, megjelent az „ők” és a „mi”.
Mikor a csillaghajó jelezte, hogy a felkészülés befejeződött, az Égi Őrök főobszervatóriuma közölte a leszállás helyét. A „Sötét Láng”-nak az egyenlítői tenger déli partján, mintegy háromszáz kilométerre a fővárostól, széles, lankás fokon kell leereszkednie. Az erről a helyről készített nagyított felvételek magas, sötét bozótossal borított, sivár terepet mutattak, amely beékelődött a szürkészöld tengerbe. A környék és a tenger elhagyatottnak látszott, ami aggodalmat keltett a csillaghajón maradókban.
— A lakatlan vidék elengedhetetlen feltétel az ESCS leszállásához. Erre mi hívtuk fel a Négyek Tanácsának figyelmét — emlékeztette társait Grif Rift.
— Választhattak volna a városhoz közelebb eső helyet mondta Olla Dez. — Úgysem engedték meg, hogy mindenki kiszálljon.
— Elfelejti, Olla — mondta komolyan Rodisz hogy a város közelében nagyon nehéz visszatartani a kíváncsiskodókat. Itt azonban őrséget állítanak körbe, és a Tormansz lakosai közül senki sem jut az űrhajó közelébe.
— Gondoskodom róla, hogy odajussanak — szólt közbe váratlanul indulatosan Grif Rift. — Átvágom a bozótost árnyékölt folyosóval, amely hangjelzésre nyílik. A bejárat helyét videosugár útján közlöm Rodisszal. Akkor aztán küldhet hozzánk látogatókat, persze, olyanokat, akiket szívesen látunk.
— Lesznek nem szívesen látottak is — tette hozzá Rodisz.
— Nem kételkedem benne. Neia helyettesíti Atalt, s mi kétten visszaverünk minden kísérletet. Résen kell lennünk. A rakétákkal kudarcot vallottak, most majd valami mással fognak próbálkozni.
— De csak akkor, ha meggyőződtek róla, hogy a második csillaghajó, amelyikről beszéltem, nem jön. Addig két-három hónapig, esetleg tovább maguk biztonságban lesznek. Éppúgy mi is — tette hozzá halkabban Rodisz.
Grif Rift a vállára tette a kezét, és belenézett szomorú, bátor szemébe.
— Maga határozta meg az űrhajóra való visszatérésük határidejét, Rodisz. Jobb azt megrövidítem, mint meghosszabbítani.
— Megértem a nyugtalanságát, Rift…
— Tegyük fel, hogy teljes meg nem értés falába ütköznek, és ezt nem sikerül áttörni. Vajon indokolt-e tovább maradni? Túlságosan nagy a kockázat.
— Nem tudom elhinni, hogy vissza lehet utasítani a Föld tudását. Hiszen ez a végtelen és ragyogó jövőbe nyit kaput az ő rövid, gyötrelmes és, attól félek, sötét életükből — felelte Rodisz.