Fay Rodisz elhallgatott, s a Csillaghajózási Tanács termében percnyi csönd támadt. Majd egy sovány férfi lépett az emelvényre, vörös haja rakoncátlanul meredezett. Az egész bolygó jól ismerte, úgy is, mint közvetlen leszármazottját a híres Ren Boznak, aki elsőnek hajtott végre egyenes sugár kísérletet, s majdnem rajta vesztett, s úgy is, mint ESCSnavigáció teoretikusát. Azok az emberek, akik látták Ren Boz szobrát, azt mondták, hogy Vel Heg nagyon hasonlít dédapjára.
A számítások befejeződtek, és nem cáfolták meg Fay feltevését. Noha kolosszális a távolság a Tormanszig, könnyen lehetséges, hogy az a három csillaghajó, amelyik a VEK kezdetén elindult a Földről, elérte ezt a bolygót. Tegyük fel, hogy az űrhajók bejutottak a negatív gravitációs térbe, bezuhantak a nulla-térbe, és onnan természetesen visszasiklottak, egy pillanat alatt megtéve több száz parszeket. Az asztronavigáció legcsekélyebb ismerete nélkül a csillaghajók pusztulása elkerülheteden volt, de megmentette őket a kiindulási pont merőben véletlen egyezése a bolygóval, amely tulajdonságai alapján nagyón közel állt a Földünkhöz. Ma már tudjuk, hogy az olyan típusú bolygó, mint a miénk, korántsem ritka, s majdnem minden csillagrendszerben van. Ezért ilyen bolygót találni önmagában nem meglepő, de eljutni rá a galaktika csillagszegény terében — rendkívüli eset. Hajdanában, mikor felfedezték a körülmények előzetes leküzdésének törvényszerűségét, azt szókták mondani, hogy a szerencse a balgák mellé szegődik. Itt is így történt: a Földről menekülők, a történelem szükségszerű fejlődésébe belenyugodni nem tudó fanatikusok esztelen vállalkozását siker koronázta. Vaktában indultak el az akkor felfedezett, a Nap közelében levő csillagképre, nem sejtve, hogy ez a folt, amelyet sötét anyag övez, egyáltalán nem bonyolult, láthatatian csillagrendszer, hanem kapu, a tér hosszanti struktúrájának szétcsúszása. Én még egyszer átnéztem az emlékgép feljegyzéseit — a Nagy Gyűrű 26. információs központja huszonegyedik csoportjának, a százötödik szövegmagyarázatnak 886 449. közleményéről. Kevés leírás maradt a Tormansz lakosairól.
Az expedíció, amely a Cefeusz csillagkép — ennek a nevét még nem fordították le a Gyűrű nyelvére — egyik bolygójáról indult, csupán néhány felvételt tudott készítem, s ezekből megállapíthatjuk, hogy a tormansziak nagyon hasonlítanak azokra az emberekre, akik sok évszázaddal ezelőtt a merész kísérletre vállalkoztak.
Már elvégezték a bipoláris valószínűségszámítást — egyenlő nulla néggyel. A Közgondolkozás Gép valamennyi körzet vé leményét magas hatványkitevőjű „igen”-ben foglalta össze, és a Bánat és Öröm Akadémiája is az expedíció kiküldése mellett foglalt állást.
Vel Heg elhagyta az emelvényt, helyét a Tanács elnöke foglalta el.
— Ilyen érvelés után a Tanácsnak nincs miről döntenie, alávetjük magunkat a bolygó véleményének!
Válaszul az elnök szavaira a teremben egyöntetűen zöld fényék gyulladtak ki.
— A Tanács haladéktalanul hozzálát az expedíció megszervezéséhez — folytatta az elnök. — A legfontosabb feladat az asztronauták kiválasztása. „A Sötét Láng” — második ESCSénk — nem nagy, nem küldhetünk annyi embert, amennyire szükség volna. A csillaghajó irányítását nyolcán végzik, váltótárs nélkül, kivéve a navigátorokat. Ezenfelül legfeljebb öt embert vihet a „Sötét Láng”, beleértve a parancsnokot is, mert különben elviselhetetlen volna a zsúfoltság. Szomorúan megvalljuk, hogy ESCSink még nem többek kísérleti gépeknél, és akik vezetik őket, a legveszélyesebb űrhajózási mód kipróbálói. Minden repülés, kivált a világ ismeretlen térségébe, továbbra is kockázatos.
A terem egyik felső sorában vörös fény villant háromszor. Egy fiatal férfi állt fel, bő fehér köpenyben.
— Kell-e hangsúlyozni a veszélyt? — kérdezte. — Önök tud-ják, hogy ez mennyire növeli a jelentkezők számát, még műszaki kísérlet esetén is. Csakhogy most a Tormanszról van szó, arról a lehetőségről, hogy kapcsolatba kerülnek a mi embéreinkkel, az emberiség egy részecskéjével, amely véletlenül vetődött mérhetetlen távolságba!
Az elnök a fejét csóválta.
— Ön nemrég jött a Jupiterről, nem ismeri a vita részleteit. Semmi kétség, meg kell tennünk. Ha a Tormansz lakosai földi emberek, akkor őseik és a mi őseink ugyanazt a levegőt szívták, amelynek molekulái a mi tüdőnket megtöltik. Nekik és nekünk azonosak a génjeink, azonos a vérünk, ahogy abban a korban mondták, amikor ők elrepültek a Földről. S ha az életűk olyan nehéz, amilyennek Kin Ruh és munkatársai tartják, még inkább kötelességünk a segítségükre sietni. Mi a Tanácsban úgy beszéltünk a veszélyről, mint az emberek kiválasztásának speciális motívumáról. Újra meg újra emlékeztetek rá: nem alkalmazhatunk erőszakot, nem mehetünk hozzájuk úgy, mint egy magasabb rendű világ hírnökei, akik vagy büntetnek, vagy mindent megbocsátanak. Esztelenség lenne életük megváltoztatására kényszerítem őket, ezért egészen különleges tapintatra van szükség ebben a páratlan expedícióban.
— De hát mit remélnek? — kérdezte aggodalmasan a Jupitérről jött férfi.
— Ha bajuknak — mint a bajok zömének — a tudatlanság az oka, vagyis a tudományos vakság, akkor látóvá kell tennünk őket. Mi leszünk a szemorvosok. Ha a betegséget a bolygó általános nehéz körülményei okozzák, akkor azt javasoljuk nekik, gyógyítsák meg gazdaságukat és technikájukat, de mindériképpen úgy kell mennünk hozzájuk, mint orvosoknak — felelte az elnök, s a Tanács tagjai egy emberként álltak fel, hogy kifejezzék teljes egyetértésüket.
— És ha ők nem akarják? — ellenkezett a Jupiterről jött ember.
— Forduljon a Jövendőjelző Akadémiához — válaszolta kelletlenül az elnök. — Ott már tanulmányozzák a különböző változatokat. Nekünk viszont, mielőtt a Tanács tagjai szétszélednek a munkacsoportokba, közösen kell döntenünk, hogy ki legyen az expedíció vezetője!
Fay Rodisz nevére, aki Kin Ruh tanítványa és az MVK történelmének kiváló ismerője, csupa zöld fény gyulladt ki.
— Úgy gondolom — tette hozzá az elnök, aki már távozni készült az emelvényről —, lehetőleg minél fiatalabb embereket kell kiválasztani, beleértve az űrhajós szakembereket is. A fiatalság lelkileg közelebb áll a Megosztott Világ Korához, mint az idősebbek, akik már messzire jutottak az önképzésben, és néha helytelenül értelmezik a fiatalság érzelmeinek váratlan fordulatait és erejét.