…Konzultációt tartott a kerületben. Hazamenet pedig az országút mentén fekvő faluban töltött egy éjszakát. Éjfél után egy órakor két gyerek keltette fel, akik a szomszéd faluból érkeztek abban a reményben, hogy segítséget kapnak az átutazó vendégektől.
— Apánk nagyon beteg, rossz ránézni! — magyarázta lihegve a lenszőke hajú kislány. Tizenkét éves forma öccse pedig bizalmatlanul, de azért gyermeki reménnyel nézett az álmos Girinre.
A kérdezősködés során kiderült, hogy apjuk arcán az este váratlanul egy piros folt jelent meg, és az egészséges, negyvenéves parasztember oly erős fájdalmat érzett, hogy néha “felordított”. A folt pedig olyan piros lett, mint a parázs és rá sem lehetett nézni…
— Miért nem lehetett ránézni? — kérdezősködött tovább Girin és közben emlékezetében kutatott olyasmik után, amiket a kezelésekről, az üszőkről és az egyéb gennyes megbetegedésekről tudott.
— Siessen már, doktor bácsi, apánk nagyon kínlódik — nógatta a kislány Girint, aki már öltözött, aztán megvizsgálta orvosi táskáját, amelyben az elsősegélyhez szükséges holmikat tartotta.
És ekkor Girinnek eszébe jutott valami — nagyszerű memóriája most sem hagyta cserben.
— Ide figyelj — fogta vissza az ajtó felé induló kislányt —, én tudom, miért nem lehet ránézni a foltra. Csak még azt mondd meg: bűzlik?
– Ó, de még mennyire, az egész gyomrom felkavarodik tőle!
“Tehát noma vagy vízirák, olyan betegség, amellyel egy nem szakorvos életében egyszer, vagy egyáltalán nem találkozik!” — morfondírozott Girin, aki a sötétben botorkálva igyekezett lépést tartani a fürgén lépkedő gyerekekkel.
A noma ritka, gangréna jellegű gyermekbetegség, amely csak igen kivételes esetekben fordul elő felnőtteknél. A gyulladás a száj nyálkahártyáján kezdődik és kisebb élénkpiros színű daganat formájában gyorsan kifelé emelkedik. A daganattá henger alakú nyúlványok ágaznak szerteszét. A nyúlványok mentén az élő szövet felbomlik, sűrű péppé válik, amely elviselhetetlenül bűzlik.
A test beteg része szinte az ember szeme előtt bomlik fel, úgyhogy láthatóvá válnak a csontok. A noma néha szörnyű fájdalommal jár, de néha épp ellenkezőleg — a beteg jóformán alig érez fájdalmat. Girin megpróbálta felidézni emlékezetében a nomás betegek felgyógyulásának eseteit, de ilyenek nem voltak. A borzalmas vízirák csak abban az esetben hagyta életben — de megnyomorítva — az áldozatát, ha gyors sebészi ”beavatkozással kivágták az egész beteg részt és még egy nagy területet körülötte.
De hát mit kezd vele, ha valóban nomában szenved az illető? Abban az időben nem gyakorolta sebészi hivatását, legfeljebb egyszerű tályogokat nyitott meg, töréseket kezelt, szálkákat szedett ki, vagyis egyszerű sebeket kezelt, amelyek minden elsősegélynyújtással foglalkozó orvos praxisában előfordulnak. Táskájának egész orvosi műszerkészlete: műtőkés, érszorító, csipesz és olló.
Egy halálra rémült asszony fogadta a szép tiszta parasztházban. A házigazda az ágyon fetrengett és fojtottan nyögött. Az izzadság átnedvesítette ingét, sőt még a vállára és nyakára terített törülközőt is. Verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán, kócos, nedves haja alatt. Mélyen ülő apró szeme oly örömteli hittel nézett Girinre, hogy az orvos a következő megnyugtató szavakkal igyekezett leplezni zavarát: “No, máris megnézzük”.
A szörnyű bűz, amely megcsapta Girin orrát, olyan förtelmes volt, amilyet még soha az életben nem érzett. Megpróbálta visszafojtani hányingerét, visszatartotta lélegzetét, de mivel az előbbi sietésből még mindig lihegett, nem sokáig bírta lélegzetvétel nélkül és a bűz újra és újra az orrába csapott. Igen, minden úgy volt, ahogy azt elképzelte. A rövid, homályos nyúlványokat eresztő vörös daganat a bal arc alsó részén dudorodott, majdnem az alsó állkapocs sarkában, a legnagyobb nyúlványa pedig elérte már a kulcscsont fölötti kis bemélyedés szélét, keskeny barázdát szántott a bőrön, amelynek alján homályosan fehérlett a csont. Elég volt egy futó pillantást vetni rá, hogy meggyőződjék, komplikált műtét szükséges a noma eltávolításához, amelyet a kerületi sebész biztosan el tudna végezni. De amíg a beteg eljut a kórházba, a daganat alaposan megnövekszik, és akkor már a területi klinika berendezéseire és személyzetére lesz szükség. De hogy jut el a beteg a klinikára?… Girin félbeszakította töprengését, mert észbekapott, hogy nem vesztegetheti idejét haszontalan morfondírozásokkal. Ahhoz, hogy a beteget megmentse, vagy azonnal be kell szállítani a kórházba, vagy… vagy lelassítani a daganat fejlődését. Az azonnali beszállítás lehetetlen, tehát csak egy marad hátra: a daganat lefékezése! De hogyan? Mi lenne, ha átvágna minden szövetet a megtámadott hely körül? De vajon milyen mélyen húzódnak a nyúlványok? És mi a garancia arra, hogy nem nőnek túl a vágásokon?
Girin leült az odakészített székre és elgondolkodott. Az egész család a szoba sarkában állt némán, dermedten. Még a házigazda is abbahagyta a nyögést, és a doktort figyelte.
Az orvos pedig minden lelkierejét összeszedve a helyes megoldást kereste. Az ellenség, amellyel szembetalálta magát, annyira félelmetes, hogy megengedhetetlen a legcsekélyebb pontatlanság is a megoldásban. Nem valami nagy magabiztossággal forró vizet és tiszta lepedőt kért, aztán kinyitotta a táskáját és elővette a fecskendőt a sterilizáló dobozból. És abban a pillanatban, amikor felnyitotta a dobozt, hirtelen belehasított a gondolat. Mi lenne, ha a szövetek felvágása helyett novokaint fecskendezne beléjük? Ha afféle novokain-blokádot alkalmazna? Ha ez noma, bakteriális megbetegedés, akkor a gyulladásnak nem kell okvetlenül az idegszabályozás részvétele nélkül lezajlania! Ha meg így van, akkor a novokain annyira lefékezi a folyamatot, hogy marad idő a beteg műtőbe szállítására. A legrosszabb, hogy nem tudni, milyen mélyek a daganat gyökerei: hiszen a daganat alatt is érzésteleníteni kell a szövetet! Ehhez ugyan sok érzéstelenítőszer szükséges, de nem baj, egy egész doboz van nála.
Girin lassú elbizonytalanodása hirtelen megszűnt. Rövid parancsszavakat kezdett osztogatni. Fogják be a lovat és vágjanak rá. Szaladjanak ki az országúira és állítsák meg az első arra jövő autót: rimánkodjanak, ajánljanak fel pénzt, fenyegetőzzenek, a lényeg az, hogy az autó máris itt legyen, nem pedig akkor, amikor már a gyógyszer hatása véget ér. Magabiztosan fogott hozzá az érzéstelenítéshez, fokozatosan itatta át a szöveteket, mert szem előtt tartotta Szpaszokukockij és Visnyevszkij tanítását. Rövidesen sápadt gyűrű vette körül a daganatot, amely lassan elzsibbadt, érzéketlenné vált. A beteg már nem dobálta magát, mosolygott és tejet kért.
Szerencsésen sikerült minden: megállítani a kocsit az országúton s a beteget gyorsan kiszállítani az útra. Még hajnal előtt beértek a kórházba és a sebész már éppen hozzá akart fogni a műtéthez, de… alig félórával a kórházba érkezése után kollapszus lépett fel a betegnél, úgyhogy meghalt. Girin nem tudta megállapítani, mi is történt tulajdonképpen: allergiás volt-e a beteg a novokainra, vagy az érzéstelenített terület elérte a tizedik ideg rendellenesen húzódó vastag ágát, vagy akkora mennyiségű érzéstelenítő szert fecskendezett a betegbe, hogy az nem bírta ki, jóllehet erős embernek látszott. De az a legfontosabb, hogy a daganat nem fejlődött tovább, sőt annyira lelohadt, hogy a sebész és, a kórház főorvosa nem volt hajlandó igazolni a noma diagnózist! Ebből nagy kellemetlensége támadt: azt mondták, hogy elhibázta a diagnózist és megmérgezte a beteget a túl nagy mennyiségű novokainnal, amelyet ráadásul ügyetlenül fecskendezett be! Girin be tudta ugyan bizonyítani igazát, bemutatta a daganat analízisének eredményét, és megmagyarázta a beavatkozását, de a kétely csak megmaradt, és úgy vonszolódott utána, mint a hírhedt krokodilfarok. Sem az őt vádoló, sem az őt felmentő orvosok még soha nem találkoztak nomával. Az egész vita tehát elméleti jellegű volt.