Egy ideig néma csend uralkodott a teremben, aztán először az utolsó sorokban, majd mindenütt felhangzott a taps, a közönség helyeslőén felmorajlott, itt-ott közbekiáltások hallatszottak: “Nagyon érdekes!”, “Köszönjük, doktor!” Girin meghajolt, amikor lelépett a dobogóról, fiatalok tömör gyűrűje vette körül. Szima oda szeretett volna menni Girinhez, de kénytelen volt megállni és csak messziről hallgathatta a vitát.
A rövid szakállú férfi nagyon nekiveselkedett, és Girin csak hatalmas termetének köszönhette, hogy a felizgatott képzőművészek nem rohanták le.
— Régen, maga még kisfiú volt akkor — harsogta a szakállas —, élt Leningrádban egy Nyemilov nevű biológus professzor! írt egy könyvet “A nő biológiai tragédiája” címmel, amelyben azt bizonygatta, hogy a gyermekszülés oly végzetszerűen nehezedik a nőre, hogy soha sem emelkedik fel a férfi színvonalára. Nem érződik a maga minden kijelentésén Nyemilov bizonyos ö… ö hatása?
– Ítélje meg saját maga. Én semmilyen tragédiát nem látok a nőnél. Ellenkezőleg, mi férfiak sok tekintetben irigyelhetjük a nőt. A nemek közti eltérés nagyon is reális, tehát okvetlenül számolnunk kell vele. Itt rejlik ugyanis minden félreértés gyökere. Nem követelhetjük meg a nőtől azt, amire képtelen, vagy ami káros neki, de minden másban felveszi a versenyt a férfival napjainkban, amikor sok száz szakma áll előtte nyitva, köztük a tudomány is…
— Nos, ez halomra dönti az ön összes szellemes érveit! mondta kihívóan az a festőművésznő, aki szüntelenül sértegetni próbálta Girint, és egy tapasztalt csábító nő magabiztosságával mutogatta karcsú és csupasz lábát, amelyen tűsarkú cipőt viselt. — Az egész világ női — folytatta —, bármilyen is a divat és az ízlés, magas sarkú cipőjükben egyre korrigálja a fölöttébb bölcs természetet. És próbálja letagadni, hogy ez kevésbé szép, mint a mezítláb járás!
— Dehogyis próbálom, hisz valóban szebb — felelte Girin vidáman. — De tudnunk kell, hogy miért? Ön mit tud azon kívül mondani, hogy a magas sarok meghosszabbítja a lábat, és magasítja az apró termetű nőt? Csakhogy a magas nők is jobban mutatnak magas sarkú cipőben. Miért oly fontos a láb meghosszabbítása? A sarok lényege: nem egyszerűen a meghosszabbítás, hanem a láb arányainak megváltoztatása. Meghosszabbodik a lábszár: hosszabb lesz, mint a comb. A sarok megemeli a lábfejet. A magas lábfej pedig könnyíti a járást, akadályozza az elfáradást.
Ekkor egy széles vállú fiatalember, aki egy percre sem vette le szemét az orvosról, odanyomakodott Girinhez.
— Szeretném megkérni, hogy mondjon még egy példát arról az ellentmondásról, amely a történelmileg kialakult ember felépítésében fordul elő.
— Nem merem feltartani a jelenlevőket. Inkább keressen fel a lakásomon, ott majd elbeszélgetünk.
A fiatalember idegesen gyűrögette a noteszát.
— Ha lehetne, inkább most. Nekem még ma be kellene számolnom róla a fiúknak…
— Rendben van — engedett Girin. — Az emberi test függőleges helyzetével a gerincoszlopra helyeződött át a súlya egész elülső részének, amely most a felső része lett. A csigolyák, különösen a derékcsigolyák vették át a függőleges megterhelés súlyát, és ez a megterhelés igen nagy, amikor nehéz terheket cipelünk vagy emelünk fel. Ennek következménye az egyik legjellegzetesebb emberi betegség — a mindenféle kóros elváltozások a derékcsigolyákban, például az úgynevezett spondylosist. Érdekes, hogy ugyanilyen betegségben szenvedett a kihalt kardfogú tigris is: felső állkapcsában hatalmas kardszerű agyarak fejlődtek ki, amelyeknek csapásai alighanem igen erős, ebben az esetben nem függőleges, hanem vízszintes, de ugyancsak nagy megterhelést jelentettek a gerincoszlop tengelye számára. A kaliforniai aszfalttócsákban talált sok száz csontváz közül igen sokban fedezték fel a kardfogú tigris spondylosisának jeleit.
– És mi egyenlítette ki ezt az ellentmondást?
— Az, hogy kifejlődött a hasprésizom, amely a haránt bordaközi izmokkal együtt újabb támasztékot jelentett a törzsnek. A szobrokról ítélve, az ókori görög atlétáknál fejlődtek ki a legjobban ezek az izmok. Az embernek okvetlenül fejlesztenie kell ezeket az izmokat, mert minden esetben életbevágóan fontosak…
— Elég! — Egy magabiztos, piperkőc férfi nem éppen udvariasan félretolta a noteszos fiatalembert. — Nem foglalhatja le ennyi ideig Girin doktort. Mindenkinek sok kérdése van. Mi az oka annak, doktor, hogy nekünk esztétikai élvezetet szereznek a vonalak, a formák, a színek absztrakt kombinációi? Hogyan függ ez össze azokkal az érzetekkel, amelyekről az imént beszélt?
— Sehogyan. Én a szépérzékünknek csak egy részével foglalkoztam. Aztán meg figyelmeztettem is önöket, hogy csak az emberi test szépségének érzékeléséről lesz szó.
— Elnézést, de nem voltam itt az előadás elején. De hát mégis mi a véleménye az absztrakt művekről? Csak nem akarja tagadni bizonyos esztétikai hatását.
— Persze hogy nem. De szerintem — hangsúlyozom, hogy csak mint biológus és pszichológus beszélek- az absztrakt tárgyak hatásának lényege az, hogy azok emlékeztető jelek. Vagyis az emlékezet támpontjai, kiinduló pontjai, mint amilyenek gyakran az illatok.
— Tehát megyünk az utcán, egyszer csak enyhe füstszagot érzünk, és agyunkban máris egy egész jelenet rajzolódik ki…
– Ön teljesen pontosan magyarázta meg az emlékeztető jel lényegét. Ilyen jelekből pedig rengeteg lehet. Egy részük a nemzedékeknek ugyanahhoz a tudat alatti emlékezetéhez tartozik. Például a tűz alakja, a méz színe, sebesen folyó víz hangja. Még több az ösztönös jel, amelyeket az egyedi élettapasztalat, néha elemzés nélkül, a gyerekkor óta halmozott fel.
— Hadd kérdezzek valamit-szólt közbe egy rikácsoló hangú nő. — Tehát az emberi test szépségének érzékelése — hogy úgy mondjuk — a fiatalságra épül? Igaz?
— Tökéletesen!
— De hát mi legyen az idősebbekkel? — A kérdés nem tartozott éppen ide, de őszintén hangzott.
— Maradjanak minél tovább fiatalok — válaszolta elmosolyodva Girin. — Az embernek erre minden lehetősége megvan. A fiatalság nemcsak egy életkor privilégiuma: a testszövetek erősségét és keménységét jelenti. Különösen a feszes, sima bőr fontos. Mindezek a nagyszerűen beszabályozott szervezet kitűnő fizikai állapotának mutatói, s ez a szervezet még öreg korban is meglepően fiatal tud maradni. A helyes és szigorú életrend, az edzések…
– Életrend, edzések! — kiáltott fel megvetően a hosszú lábú nő. — Hát a szabadság és a pihenés? Az ember boldogságra született, ön pedig életrendet ír elő neki!
– Én írom elő?! — tiltakozott Girin. — Az ember a fejlődés során súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül és győztesként került ki belőlük. De ennek a győzelemnek a másik, az árnyoldala, hogy szervezete igényli a megpróbáltatásokat és a nagy megterheléseket. És ha nem kényszerítjük munkára, s időnként nem korlátozzuk a táplálkozását, elkerülhetetlenek a rendellenességek és a megbetegedések. Ha ön egészséges és kemény életet élt, őseitől kitűnő szervezetet örökölt, az elkerülhetetlenül leromlik gyermekeinél vagy unokáinál, ha nem gondoskodik rendes tevékenységéről. Vagyis dolgozni kell, fizikai munkát is végezni, sportolni, diétázni. Mindezért cserébe kapjuk a szépséget és az egészséget, hát ez kevés? Gyakorlatilag mindenki elérheti, hogy teste szép legyen, olyan rugalmasan korrigálódnak fogyatékosságaink, ha még nem nagyok, és ha idejében hozzálátunk a kijavításukhoz. A példa itt áll önök előtt. A polgárháború idején árvaságra jutottam, sokat éheztem és nagyon girhes gyerek voltam. Ma pedig, láthatják… Girin kihúzta hatalmas vállát.