A testek tömege félrehúzódott, és előtárta a Bolondok és Tréfacsinálók Céhének Főtitkárát és Elsődleges Céltábláját. Összerándult ennyi figyelemtől, de egyébként is általában folyton összerándult. Olyan ember arckifejezését viselte, akinek arca a kelleténél eggyel több habostorta becsapódási pontjául szolgált, akinek nadrágját túl gyakran öntötték le mésszel, akinek idegei teljesen össze fognak roppanni, ha csak egyszer is megint egy szellentőpárna hangját hallja. A többi Céhvezér megpróbált kedves lenni hozzá ugyanúgy, ahogy az emberek kedvesek próbálnak lenni más emberekkel, akik épp egy roppant magas épület párkányán állnak.
— Hogy érted, Geoffrey? — kérdezte Maphlaves olyan kedvesen, ahogy csak telt tőle.
A Bolond nagyot nyelt. — Nos, tudja — motyogta — itt van nekünk az éles úgymint a szilánk, meg a retorta úgymint a nagy, alkimista üvegedény, és így szójátékhoz jutunk az éles retorzióval, ami azt jelenti, hát, hogy csattanós visszavágás. Éles retorzió. Értik? Ez szójáték. Hümm. Nem valami jó, ugyebár.
Az Arkrektor belenézett a Bolond nyálkás tojáshoz hasonló szemébe.
— Ó, szóvicc — mondta. — Hát persze. Hahaha. — Bátorítóan odaintett a többieknek.
— Hahaha — csatlakozott a Főpap.
— Hahaha — kapcsolódott be az Orgyilkosok Céhének vezetője.
— Hahaha — társult a főalkimista. — És, tudják, amitől még mulatságosabb, az, hogy valójában transzformátor volt.
— Szóval azt állítják — szólalt meg a Patrícius, amikor tapintatos kezek elvezették a Bolondot —, hogy egyikük sem felelős ezekért az eseményekért?
Beszéd közben jelentőségteljes pillantást vetett Maphlavesre.
Az Arkrektor már válaszra nyitotta száját, amikor tekintetét magára vonta a mozgolódás a Patrícius íróasztalán.
Egy üveggömbben a Palota makettja volt látható. És mellette egy papírvágó kés hevert.
A papírvágó kés lassan elgörbült.
— Nos? — firtatta a Patrícius.
— Mi nem — válaszolta Maphlaves élettelen hangon. A Patrícius követte a varázsló pillantását.
A kés már úgy meghajolt, akár egy íj.
A Patrícius végigfürkészte a zavarban lévő sokadalmat, míg rá nem talált Dogma kapitányra a Városi Őrség Nappali Őrszolgálatából.
— Maga nem tud valamit tenni? — tudakolta.
— Ööö. Mint például, mit, uram? A kés? Ööö. Gondolom, letartóztathatom amiért elhajló?
Lord Vetinari a magasba emelte kezét.
— Elég! Nem varázslat! Nem az istenek! Nem az emberek! Akkor mi az? És ki fogja leállítani? Kihez forduljak segítségért?
Félórával később a kis gömb eltűnt. Senki sem vette észre. Sosem vette észre senki.
Mrs. Kuglof tudta, kihez forduljon.
— Ott vagy, Egy-Férfi-Vödörrel? — kérdezte.
Aztán, biztos, ami biztos, fedezékbe vetődött.
Nyűgös cérnahang szivárgott a levegőből.
hol volt eddig? itt mozdulni se lehet!
Mrs. Kuglof ajkába harapott. Az ilyen egyenes válasz azt jelenti, hogy szellemi vezetője aggódik. Amikor semmi sem nyomasztotta, öt percet tölt el bölényekről és nagy, fehér spirituszokról társalogva, jóllehet ha Egy-Férfi-Vödörrel valaha is megfordult volna fehér spiritusz közelében, megitta volna, és bárki szabadon találgathat, mit tett volna egy bölénnyel. És folyton „hümm”-ökkel meg „uff”-okkal tűzdelte meg beszédét.
— Hogy érted?
történt valami katasztrófa vagy ilyesmi? valamiféle tíz másodperces járvány?
— Nem. Nem hiszem.
tényleg nagy itt a tömeg, tudja. mi tart föl mindent?
— Hogy érted?
kusslegyenmárkusslegyenmárkusslegyenmár próbálok a hölggyel beszélni! ti ott, mind, ahányan vagytok, hagyjátok abba a lármázást! ó, igen? mondod te…
Mrs. Kuglof tudatában volt, hogy más hangok megpróbálják elfojtani vezetőjéét.
— Egy-Férfi-Vödörrel!
primitív vadember, az vagyok? nos hát, tudod mit mond neked ez a primitív vadember? igen? ide figyelj, már száz éve itt vagyok, igen, én! nem kell eltűrnöm ilyen beszédet olyasvalakitől, aki még ki sem hűlt! rendben — ebből elég, te…
A hangja elnémult.
Mrs. Kuglof összeszorította a száját.
A szellem hangja visszatért.
…ó igen? ó igen? hát, lehet, hogy nagy ember voltál, amikor éltél, haver, de itt és most csak lepedő vagy, benne lyukakkal! ó, szóval ez nem tetszik neked, mi…
— Már megint verekedni fog, mami — jegyezte meg Ludmilla, aki összekuporodva ült a konyhai tűzhely mellett. — Mindig havernak szólítja az embereket, mielőtt megüti őket.
Mrs. Kuglof nagyot sóhajtott.
— És úgy hangzik, hogy rengeteg emberrel fog verekedni — tette hozzá Ludmilla.
— Ó, rendben van. Menj és hozz nekem egy vázát! De vigyázz, olcsót válassz!
Széles körben gyanítják, ám általában nem tudják, hogy mindennek van társult lelke, amely halál esetén rövid ideig még létezik az élők és a holtak világa közötti huzatos űrben. Ez fontos.
— Nem, ne azt! Az a nagymamádé volt.
Ez a kísérteties túlélés nem tart sokáig tudat nélkül, amely összetarthatná, ám, attól függően, hogy mi áll szándékodban, épp elég sokáig tarthat.
— Az pont jó lesz. Sose tetszett a mintája.
Mrs. Kuglof átvett egy rózsaszín pünkösdirózsákkal díszített narancssárga vázát leánya mancsából.
— Még mindig ott vagy, Egy-Férfi-Vödörrel? — kérdezte.
…majd én elérem, hogy megbánd a napot, amikor meghaltál, te nyavalygó…
— Kapd el!
A médium a tűzhelyre ejtette a vázát. Az ripityára tört.
Egy pillanattal később zaj hallatszott a Túloldalról. Ha egy testületlen szellem megütött volna egy másik testületlen szellemet egy váza kísértetével, pont így hangzott volna.
rendben, szólalt meg Egy-Férfi-Vödörrel hangja, és van ott még több is, ahonnan ez jött, oké?
A Kuglofok, anya és szőrös lánya, odabólintottak egymásnak.
Amikor Egy-Férfi-Vödörrel ismét beszélni kezdett, hangjából csöpögött az öntelt elégedettség.
csak egy kis civakodás az itteni rangidősségen, mondta, csak némi személyes terület tisztázása. rengeteg problémánk van itt, Mrs. Kugloff olyan, mint egy várószoba…
További, szintén testük vesztett hangok fülhasogató lármázása hallatszott.
…eltudna kérem juttatni egy üzenetet Mr…
…mondd meg neki, hogy van egy zacskó pénz a párkányon fönn a kéményben…
…Ágnes semmiképp se örökölje az ezüstneműt azok után, amit Mollynkról mondott…
…nem volt időm megetetni a macskát, el tudna valaki menni…
kusskusskuss! Ez újra Egy-Férfi-Vödörrel volt. fogalmatok sincs semmiről, mi? ez nektek a spirituális diskurálás? megetetni a macskát? mi történt a jó öreg „Itt nagyon megboldogultam és várom, hogy csatlakozz hozzám „-mal?
…figyelj, ha még valaki csatlakozik hozzánk, egymás feje tetején fogunk állni…
nem erről van szó, nem erről van szó, én csak azt mondom, hogy ha szellem vagy, vannak dolgok, amiket muszáj mondani. Mrs. Kuglof?