Az emberek Derék Öreg Billnek hívták.
Korábban soha senki nem nevezte így.
Milyen furcsa egy este.
Bár azért volt egy kínos pillanat. Hallotta, amikor egy vékonyka hang megszólaclass="underline" — Az a bácsi egy csontosváz — és megfordulva meglátott egy hálóinges kisgyermeket, aki a pult fölött leste őt, félelem nélkül, ám valamiféle megbabonázott elborzadással.
A kocsmáros, akiről addigra Bill Kapu már megtudta, hogy Liftorrnak hívják, idegesen kacarászott és mentegetőzött.
— Ez csak a lányom hóbortja — mondta. — Miket nem mondanak a gyerekek, mi? Menj szépen vissza az ágyadba, Saci! És kérj elnézést Mr. Kaputól!
— Ő akkor is ruhába bújt csontosváz — erősködött a gyermek. — Miért nem folyik át rajta az a sok ital?
A Halál csaknem pánikba esett. Ezek szerint a benne rejlő erők gyöngülnek. Rendes körülmények között az emberek nem képesek látni őt — az érzékeik holtpontját foglalja el, amit ők valahol a fejükben betöltenek valami olyannal, amivel szívesebben találják maguk szembe. Ám a felnőttek képtelensége arra, hogy lássák, nem véd az ilyenfajta kitartó kijelentésektől, és már érzékelte maga körül a morfondírozást. És akkor, pont jókor, a gyermek anyja előjött a hátsó szobából és magával vitte a kislányt. Elfojtott panaszszók hallatszottak, ilyesmi jellegűek „…csontosváz, megvan neki az összes csontja…” eltűnőben a lépcsőforduló körül.
És egész idő alatt a kandalló fölötti vénséges óra tiktakolt, tiktakolt, leszelve a másodperceket az életéből. Nem is olyan rég még úgy tűnt, annyi van belőlük…
Halk kopogtatás hallatszott a pajta ajtaján, a szénapadlás alatt. Aztán hallotta, ahogy kinyitják.
— Fogadóképes állapotban van, Bill Kapu? — érdeklődött Miss Illabets hangja a sötétben.
Bill Kapu jelentéskereső elemzésnek vetette alá a mondatot az adott kontextusban.
IGEN? — kockáztatta meg.
— Hoztam kendnek egy pohár forró tejet.
IGEN?
— Jöjjön le, sebtiben! Különben ki fog hűlni.
Bill Kapu óvatosan lemászott a falétrán. Miss Illabets egy lámpást szorongatott és kendő takarta a vállát.
— Van benne fahéj is. Az én Rufusom nagyon szerette a fahéjat. — És fölsóhajtott.
Bill Kapu tudatában volt a mellékzöngéknek és felhangoknak ugyanúgy, ahogy egy űrhajós is tudatában van az időjárási rendszereknek maga alatt; mindegyik látható, mindegyik ott van, közszemlére téve, hogy tanulmányozni lehessen, és mindegyik teljesen eltér a meglévő tapasztalattól.
KÖSZÖNÖM — mondta.
Miss Illabets körbenézett.
— Kend tényleg otthonosan berendezkedett itt — jegyezte meg derűsen.
IGEN.
A nő összébb húzta vállán a kendőt.
— Akkor most visszamegyek a házba — jelentette ki. — Reggel majd visszahozhatja a bögrét.
Azzal elsietett az éjszakába.
Bill Kapu fölvitte magával az italt a padlásra. Letette egy alacsony gerendára és ült és nézte sokáig, még azután is, hogy kihűlt és a gyertya kialudt.
Egy idő múlva tudatára ébredt az állhatatos sziszegésnek. Elővette az arany időmérőt és a padlás legtávolabbi végébe tette, egy szénarakás alá.
De ez egy csöppet sem segített.
Motolla Alánk a házszámokat kémlelte — száz Számláló Fenyő pusztult el egyedül ezért az utcáért —, aztán rádöbbent, hogy nem kell ezt tegye. Csak a szokás hatalmának engedve volt rövidlátó. Javított a látásán.
A 668-as szám megtalálása némi időbe került, mert valójában az első emeleten volt egy szabóműhely fölött. A bejáratot egy sikátoron keresztül lehetett megközelíteni.
A sikátor végén faajtó állt. Hámló festésére valaki odatűzött egy cédulát, melyre ezt írták derűlátó betűkkeclass="underline"
Az ajtó egy elvénült festéktől és döglött legyektől szagos lépcsőházra nyílt. A lépcső még Motolla térdénél is jobban nyikorgott.
Valaki telefirkálta a falakat. A stílus eltért a megszokottól, ám az általános hangnem már ismerősnek tűnt: Világ kísértetei, Támadjatok föl, Csak Láncaitok veszthetitek és A Néma Többség Halotti Jogokat követel és Haladéktalanul vessünk véget a vitalizmusnak!!!
A lépcső tetején volt egy pihenő, ahonnan egyetlen ajtó nyílt. Valaha valaki föllógatott egy olajlámpást a mennyezetre, de most úgy nézett ki, mint amit sok-sok ezer éve nem gyújtottak meg. Egy ősöreg, föltehetőleg az olajmaradékon tengődő pók bizalmatlanul nézegette Motollát sasfészkéből.
Motolla megint rápillantott a névjegyre, a szokás hatalmának engedve nagy levegőt vett, és bekopogott.
Az Arkrektor dühöngve vonult visszafelé az Egyetemre, a többiek kétségbeesetten loholtak mögötte.
— Kihez fog fordulni! Mi vagyunk itt a varázslók!
— Igen, de tényleg nem tudjuk, mi történik, nem igaz? — csillapította a Dékán.
— Akkor majd rá fogunk jönni! — morrant Maphlaves. — Nem tudom, hogy ő kihez fog fordulni, de abban átkozottul biztos vagyok, hogy én kit fogok hívni.
Hirtelen megtorpant. A többi varázsló belé ütközött.
— Ó, ne! — tiltakozott a Rangidős Lovász. — Kérlek, csak azt ne!
— Nincs benne semmi — közölte Maphlaves. — Nincs miért aggódni. Ami azt illeti, múlt éjjel mindent elolvastam róla. El lehet végezni három fadarabbal és…
— Négy köbcenti egérvérrel — egészítette ki a Rangidős Lovász gyászosan. — Valójában még ezekre sincs szükség. Használhatsz két fadarabot meg egy tojást. Bár a tojásnak frissnek kell lennie.
— Miért?
— Gondolom, az egér így boldogabb.
— Nem, a tojást kérdeztem.
— Ó, ki tudja, mit érez egy tojás?
— Mindenesetre — szólalt meg a Dékán —, ez veszélyes. Mindig úgy éreztem, hogy csak a látszat kedvéért marad a nyolcszögön belül. Útálom, amikor ránk bámul és szemlátomást számolgat.
— Igen — értett egyet a Rangidős Lovász. — Semmi szükség arra, hogy megtegyük. Simán túl szoktunk esni a legtöbb dolgon. Sárkányokon, szörnyeken. Patkányokon. Emlékeztek a patkányokra tavaly? Úgy látszott, mindenhol ott vannak. Lord Vetinari persze nem hallgatott ránk, ó, dehogy. Fizetett annak a nagy dumájú, vörös-sárga harisnyás nyavalyásnak ezer aranyat, hogy eltávolítsa őket.
— Viszont működött — vetette közbe a Jelenkori Varázsrúnák Előadója.
— Naná, hogy rohadtul működött — dühöngött a Dékán. — Működött az Chirmben is, meg Sto Latban is. Pszeudopoliszban is szárazon megúszta volna, ha valaki föl nem ismeri. Mr. úgynevezett Bámulatos Móric és az Ő Idomított Rágcsálói!
— Hiába próbáljátok megváltoztatni a témát — közölte Maphlaves. — El fogjuk végezni az AshkEnte Rítust. Rendben?