FÁRADT VAGYOK, ÉS A GÉP ABBA NEM HAGYTA VOLNA.
Bill Kapu a koponyáját szorongatta.
EZENKÍVÜL CSAP ADOTT NEKEM EGY VICCES ALMALÉBŐL KÉSZÜLT ERJESZTETT ITALT A HŐSÉG MIATT ÉS MOST ROSSZUL ÉRZEM MAGAM.
— Nem lep meg. Az erdőben szokta elkészíteni. A fele se alma.
MÉG SOSEM ÉREZTEM MAGAM ROSSZUL. VAGY FÁRADTNAK.
— Ez mind része az életben levésnek.
HOGYAN KÉPESEK EZT ELVISELNI AZ EMBEREK?
— Nos, például az erjesztett almalé segít benne.
Bill Kapu ült és komoran bámulta a padlót.
DE BEFEJEZTÜK AZ EGÉSZ TÁBLÁT — mondta árnyalatnyi diadallal. MINDEN KAZALBA RAKVA KERESZTEKBEN, VAGY ESETLEG PONT FORDÍTVA.
Megint a koponyájához kapott.
ÁÁRGH.
Miss Illabets eltűnt a mosogatókonyhában. Behallatszott a szivattyú nyikorgása. Az öregasszony egy benedvesített ronggyal és egy pohár vízzel tért vissza.
VAN BENNE EGY GŐTE!
— Mutatja, hogy friss — felelte Miss Illabets[14], kihalászva a kétéltűt és szabadjára engedve a konyhakövön, ahol az elinalt egy résbe.
Bill Kapu megpróbált fölállni.
MÁR SZINTE ÉRTEM, MIÉRT KÍVÁNNAK EGYESEK MEGHALNI — közölte. — HALLOTTAM A FÁJDALOMRÓL ÉS A GYÖTRELEMRŐL, ÁM MINDEZIDÁIG NEM FOGTAM FÖL TELJESEN, MIT IS JELENTENEK.
Miss Illabets átkémlelt a poros ablakon. Az egész délután folyamán gyülekező felhők a dombok télé tornyosultak, szürkén, itt-ott a sárga fenyegető nyomaival. A hőség satuként nehezedett mindenre.
— Nagy vihar közeleg.
TÖNKRE FOGJA TENNI AZ ARATÁSOM?
— Nem. Meg fog száradni utána.
HOGY VAN A GYEREK?
Bill Kapu szétnyitotta a markát. Miss Illabets szemöldöke fölszaladt a homlokára. Az aranyszínű üveg ott volt Bill tenyerében, a fölső has csaknem üres. És vibrált: hol látható volt, hol nem.
— Hogy lehet, hogy kendnél van? Odafönt van! A kislány úgy szorította, mint… — az öregasszony keresgélte a szavakat —, mint ahogy valaki nagyon erősen szorít valamit.
MOST IS AZT TESZI. DE AZÉRT ITT IS VAN. VAGY BÁRHOL. ÉLVÉGRE, CSUPÁN HASONLAT.
— Amit a kislány szorongat, épp elég valóságosnak látszik.
ÖNMAGÁBAN AZ, HOGY VALAMI HASONLAT, MÉG NEM JELENTI AZT, HOGY NEM LEHET VALÓSÁGOS.
Miss Illabets észrevette, hogy a hang halkan visszhangzik, mintha a szavakat ketten mondanák csaknem, de nem egészen, egyszerre.
— Mennyi ideje van kendnek?
KÖRÜLBELÜL NÉHÁNY ÓRA.
— És a kasza?
PONTOS UTASÍTÁSOKAT ADTAM A KOVÁCSNAK.
Az öregasszony homlokát ráncolta. — Nem állítom, hogy az ifjú Fekete rosszindulatú legény, de biztos benne kend, hogy megteszi? Ugyancsak nagy kérés egy olyan férfi esetében, mint ő, hogy ilyesmit elpusztítson.
NEM VOLT VÁLASZTÁSOM. AZ ITTENI KIS KEMENCE NEM ELÉG JÓ HOZZÁ.
— Kegyetlenül éles az a kasza.
FÉLEK, HOGY TALÁN NEM ELÉGGÉ ÉLES.
— És senki se próbálta meg ezt kenddel?
LÉTEZIK EGY KÖZMONDÁS, UGYE: SEMMIT SEM VIHETSZ MAGADDAL A MÁSVILÁGRA?
— Igen.
HÁNY EMBER HITTE EZT VALÓBAN EL?
— Emlékszem, egyszer olvastam — mesélte Miss Illabets, — azokról a pogány királyokról valahol a sivatagban, akik hatalmas piramisokat építettek és mindenfélét beléjük raktak. Még hajókat is. Még jányokat is átlátszó nadrágban meg két serpenyőfedőben. Nem mondhatja azt kend, hogy ez helyes.
SOSEM VOLTAM NAGYON BIZTOS ABBAN, HOGY MI HELYES — jelentette ki Bill Kapu. — NEM VAGYOK MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY LÉTEZIK OLYASMI, HOGY HELYES. VAGY HELYTELEN. CSAK PONTOK LÉTEZNEK, AHOL MEGVETHETJÜK A LÁBUNK.
— Dehogy, a helyes az helyes, a helytelen meg helytelen — szögezte le Miss Illabets. — Engem úgy neveltek föl, hogy meg tudjam mondani a különbséget.
MÉGHOZZÁ EGY KONTRABANDITA.
— Egy mi?
A KONTRABAND MOZGATÓJA.
— Nincs semmi rossz a csempészésben!
CSUPÁN RÁMUTATTAM, HOGY EGYESEK TALÁN MÁSKÉNT GONDOLJÁK.
— Azok nem számítanak!
DE…
Villám csapott a dombba valahol. A mennydörgéstől megremegett a ház; a kéményből néhány tégla zörögve hullott a rostélyra.
Aztán az ablakok rázkódni kezdtek az ádáz sulykolástól.
Bill Kapu átsétált a szobán és kivágta az ajtót.
Tyúktojásnyi jégszemek pattantak vissza a küszöbről, be a konyhába.
Ó! DRÁMA.
— Ó, a pokolba!
Miss Illabets átbújt Bill hóna alatt.
— És honnét jön ez a szél?
AZ ÉGBŐL? — sugallta Bill Kapu, meglepődve a nő váratlan izgatottságától.
— Gyerünk már! — Az öregasszony visszanyargalt a konyhába és gyertyatartó lámpás meg néhány gyufa után matatott a kredencben.
DE HISZ’ AZT MONDTA, MEG FOG SZÁRADNI!
— Igen, egy normális viharban. De ebben? Tönkre fog menni! Reggelre az egész domboldalon szétterítve fogjuk találni!
Ügyetlenkedve meggyújtotta a gyertyát és megint visszarohant.
Bill Kapu kinézett a viharba. Szalmaszálak zúgtak el mellette, összevissza hánykolódva az orkánban.
TÖNKRETÉVE? AZ ÉN ARATÁSOM? — Fölegyenesedett. — A FRANC ÜSSÖN BELE!
A jégverés dübörgött a kovácsműhely tetején.
Ned Fekete addig pumpálta a tűztér fújtatóját, míg a széndarabok közepe fehér nem lett, épp csak egy árnyalatnyi sárgával.
Remek egy nap volt, az biztos. A Kombinált Betakarítógép jobban működött, mint azt előzőleg remélni merte, a vén Vásárhelyi ragaszkodott is a megtartásához, hogy egy másik mezőt learasson vele másnap, ezért aztán otthagyták letakarva egy ponyvával, amit erősen rákötöztek. Holnap majd megtaníthatja az egyik bérest a használatára és nekiláthat dolgozni egy új, tökéletesített modellen. A siker bizonyos. A jövő határozottan előtte áll.
Aztán itt van a kasza ügye. Odament a falhoz, ahová korábban fölakasztotta. Némileg rejtélyes ez az egész. Itt van a maga nemében legkitűnőbb eszköz, amit valaha látott. Az ember még csak ki sem csorbíthatja. Az élessége messze túlnyúlik a tényleges élen. És mégis, neki elvileg el kell pusztítania. Hol van ebben ráció? Ned Fekete nagy híve volt a rációnak, legalábbis egy bizonyos specifikus fajtájának.
Talán Bill Kapu csak meg akart szabadulni tőle, és ez érthető, mert még most is, amikor elég ártalmatlanul lóg a falon, úgy tűnik, hogy élességet sugároz magából. Halványlila fényudvar övezte a pengét, amit a műhelybéli légmozgások okoztak, szétdarabolt halálba űzve a peches levegőmolekulákat.
Ned Fekete roppant elővigyázatosan vette kézbe a kaszát.
Különös alak ez a Bill Kapu. Azt mondta, biztos akar lenni abban, hogy a kasza teljesen halott. Mintha az ember megölhetne egy tárgyat.
Különben is, hogyan tudná bárki is elpusztítani? Ó, a nyél persze elég, a fém frittelődik, és, ha elég keményen megdolgozik érte, a végén nem marad más, csak egy kis kupac por meg hamu. És ez az, amit a megrendelő akar.
Másrészt viszont, valószínűleg elpusztíthatod úgy is, hogy csak leveszed a pengét a nyélről… Elvégre, ha ezt megtennéd, már nem lenne kasza. Akkor csak, izé… részek lesznek. Természetesen össze lehet belőlük állítani egy kaszát, de alighanem megtehetnéd ezt a porral meg hamuval is, ha tudnád, hogy kell.
Ned Fekete ugyancsak elégedett volt ezzel az érveléssel. És végül is, Bill Kapu még csak nem is kért bizonyítékot, hogy a szerszám meg lett, ööö, ölve.
Gondosan célzott, aztán fogta és leszelte az üllő végét a kaszával. Hajmeresztő.
14
Az emberek évszázadokig hitték, hogy a gőték jelenléte a kútban azt jelenti, hogy a víz tiszta és iható, és