Visszafeküdt és elmosolyodott. Sose túl késő jól élni.
És amikor senki sem nézett oda, a Korongvilágon utolsó, még hátramaradt bevásárlókocsi bánatosan elcsörömpölt az éjszaka feledésébe, egyedül és elveszetten[18].
— Gug-gú-liggu-kú!
Miss Illabets ült a konyhájában.
Odakintről hallotta az elkeseredett zörgést, ahogy Ned Fekete és az inasa fölszedték a Kombinált Betakarítógép összekuszálódott maradványait. Mások, maréknyian, elméletileg szintén segítettek, de valójában csak megragadták az alkalmat, hogy alaposan körülnézzenek. Miss Illabets előzőleg készített nekik egy tálca uzsonnát s azzal otthagyta őket.
Most állát kezében nyugtatva ült, a semmibe meredve.
Kopogtak a nyitott ajtón. Csap dugta be vörös képét a szobába.
— Elnézést, Miss Illabets…
— Hmm?
— Elnézést, Miss lllabets, egy ló csontváza mászkál szerte a csűrben! És szalmát eszik!
— Hogyan?
— És az egész keresztülhullik rajta!
— Tényleg? Akkor megtartjuk. Legalább olcsó lesz etetni.
Csap egy darabig még ott lézengett, kalapját tekergetve a kezében.
— Jól van, Miss Illabets?
— Jól van, Mr. Alánk?
Motolla a semmibe bámult.
— Motolla? — szólongatta Reg Patkó.
— Hmm?
— Az Arkrektor épp most kérdezte, hogy kérsz-e egy italt.
— Egy pohár desztillált vizet szeretne — válaszolta Mrs. Kuglof.
— Mi, sima vizet? — firtatta Maphlaves.
— Úgy van, azt akar — felelte Mrs. Kuglof.
— Egy pohár desztillált vizet kérek, ha lehet — szólalt meg Motolla.
Mrs. Kuglof önelégültnek tűnt. Legalábbis annyi, amennyi látszott belőle, önelégültnek tűnt, konkrétan a Kalap és a ridikül közti rész; az utóbbi afféle ellenpontja volt a kalapnak és olyan nagy, hogy még olyankor is, amikor az asszony szorosan tartotta az ölében, nyújtózkodnia kellett, hogy elérje a fülét. Amikor meghallotta, hogy a lányát meghívták az Egyetemre, eljött ő is. Mrs. Kuglof mindig föltételezte, hogy a Ludmillának szóló meghívás szintúgy vonatkozik Ludmilla anyjára is. Hozzá hasonló anyák előfordulnak mindenhol, és úgy látszik, semmit se lehet tenni velük kapcsolatban.
A varázslók vendégül látták az Újra Kezdőket, akik megpróbáltak úgy csinálni, mintha élveznék. A hosszas hallgatásokkal, szórványos köhécselésekkel megtűzdelt kétes alkalmak egyike volt ez, amikor az emberek efféle elszigetelt dolgokat mondanak: — Hát, ugye, milyen kellemes?
— Egy kissé elmélyültnek tűntél az előbb, Motolla, egy pillanatig — jegyezte meg Maphlaves.
— Csak kissé elfáradtam, Arkrektor.
— Azt hittem, ti zombik sosem alszotok.
— Még mindig fáradt vagyok — felelte Motolla.
— Biztos vagy abban, hogy nem szeretnéd, ha még egyszer megkísérelnénk a temetést meg mindent? Ezúttal megcsinálhatnánk tisztességesen.
— Nagyon szépen köszönöm, de nem. Egyszerűen nem termettem az élőholt életre, azt hiszem. — Motolla Reg Patkóra nézett. — Sajnálom. Nem értem, te hogyan birkózol meg vele. — Mentegetőzve rávigyorgott.
— Minden jogod megvan rá, hogy eleven legyél vagy holt, ahogy tetszik — jelentette ki Reg szigorúan.
— Egy-Férfi-Vödörrel azt mondja, az emberek ismét meghalnak rendesen — tudatta Mrs. Kuglof. — Szóval valószínűleg lehet szerezni időpontot.
Motolla körbenézett.
— Elvitte sétálni a kutyáját — válaszolta Mrs. Kuglof.
— Hol van Ludmilla? — kérdezte a vén varázsló.
Motolla feszélyezetten mosolygott. Mrs. Kuglof előérzetei néha nagyon fárasztóak tudtak lenni.
— Jó érzés lenne tudni, hogy Lupinról gondoskodni fognak, miután… eltávoztam — jelentette ki. — Vajon kegyed nem tudná befogadni?
— Hát… — bizonytalankodott Mrs. Kuglof.
— De Lupin… — kezdte Reg Patkó, aztán észrevette Motolla arckifejezését.
— El kell ismerjem, nagy megnyugvás lenne, ha kutya lenne a háznál — látta be Mrs. Kuglof. — Mindig aggódom Ludmilla miatt. Annyi fura népség akad errefelé.
— De a lánya… — kezdett bele újra Reg.
— Hallgass, Reg! — szólt rá Dorina.
— Akkor ez el van rendezve — zárta le az ügyet Motolla. — És kegyednek van nadrágja?
— Mi?
— Akad nadrág a házban?
— Hát, gondolom, akad néhány, ami a néhai Mr. Kuglofé volt, de miért…
— Sajnálom — mentegetőzött Motolla. — Elkalandoztak a gondolataim. Az idő nagy részében azt se tudom, mit beszélek.
— Á — szólalt meg Reg földerülve. — Értem már. Azt akarod mondani, hogy amikor Lupin…
Dorina erősen oldalba bökte.
— Ó! — mondta Reg. — Elnézést. Ne is törődjön velem! A saját fejem is elveszíteném, ha nem lenne odavarrva.
Motolla hátradőlt és lehunyta a szemét. Ki tudta venni a társalgás szórványos foszlányait. Hallotta, ahogy Artur Hunyorok megkérdezi az Arkrektortól, ki csinálta a lakberendezést, és honnan szerzi be az Egyetem a zöldségeit. Hallotta, ahogy a Kincstárnok siránkozik az összes szitokszó kiirtásának költsége miatt, azok ugyanis valamiképp túlélték a közelmúlt változásait és a tető sötétjében ütöttek tanyát. Ha erőltette tökéletes hallását, még a távoli pincében ujjongó Schleppelt is képes volt meghallani.
Nincs rá szükségük. Végre valahára. A világnak nincs szüksége Motolla Alánkra.
Csöndesen föltápászkodott és az ajtóhoz támolygott.
— Csak kiugrom — mondta. — Lehet, hogy egy ideig elmaradok.
Maphlaves lagymatagon odabólintott és feszülten figyelt Artur közlendőjére arról, hogy a Nagycsarnokot hogyan lehetne teljesen átalakítani némi fenyőutánzatú tapétával.
Motolla becsukta maga mögött az ajtót, és a vastag, hűvös falnak dőlt.
Ó, igen. Van még valami.
— Itt vagy még, Egy-Férfi-Vödörrel? — kérdezte halkan.
honnan tudtad?
— Általában itt szoktál lenni.
he, he, te aztán jó nagy bajt okoztál! tudod, hogy mi fog történni a következő teliholdkor?
— Igen, tudom. És azt hiszem, hogy valamiképpen ők is sejtik.
de Lupin farkasemberré fog változni.
— Igen. És Ludmilla nőstényfarkassá.
rendben, de miféle kapcsolatot alakíthatnak ki emberek négyből egy hét alatt?
— Talán legalább olyan jó esélyük lesz a boldogságra, mint a legtöbbeknek. Az élet nem tökéletes, Egy-Férfi-Vödörrel.
nekem mondod?
— Most pedig kérdezhetek valami személyest? — tudakolta Motolla. — Úgy értem, egyszerűen muszáj megtudjam…
huh.
— Végül is, megint csak a tiéd az asztrállétsík.
ó, rendben van.
— Miért hívnak Egy-…
ez minden? azt hittem, magadtól is rájössz, egy ilyen okos ember. a törzsemben az a hagyomány, hogy a gyereket az első dologról nevezik el, amit az anya meglát, amikor kinéz a vigvamból a szülés után. Ez az EgyFérfi-Egy-Vödör-Vizet-Önt-Két-Kutyára rövidítése.
— Hát ez elég nagy pech — jegyezte meg Motolla.
nem olyan vészes, felelte Egy-Férfi-Vödörrel. az ikertestvérem az, akit inkább sajnálnod kell. anyánk tíz másodperccel előttem nézett ki, hogy neki nevet adjon.
18
Általában úgy vélik azokon a világokon, ahol a bevásárlóközpont életforma magba szökött, hogy a lakosság elviszi a drótkosarakat és különös, elhagyatott helyeken hagyja őket, így hát fiatalemberek brigádjait kell alkalmazni, hogy összegyűjtsék és visszagurítsák őket. Ez pont az igazság ellenkezője. A valóságban ezek az ifjak vadászok, vidéken cserkelik be csörömpölő prédájuk, csapdába ejtik őket, megtörik bennük a harci szellemet, megszelídítik és rabszolgasorba terelik őket. Föltehetőleg.