A Halál az ablaknál állt sötét dolgozószobájában, és kinézett a kertjére. Semmi sem moccant abban a nyugodalmas birodalomban. Sötét liliomok virágoztak a pisztrángos tó mellett, ahol kicsiny, gipszből készült, csontváz kerti törpék horgásztak. A távolban hegyek meredeztek.
Ez a saját világa. Nincs föltüntetve semmilyen térképen.
De most, valahogy, hiányzott belőle valami.
A Halál kiválasztott egy kaszát az állványról a hatalmas hallban. Ellépdelt a mutatók nélküli óriási óra mellett és kiment a szabadba. Átvonult a fekete gyümölcsösön, ahol Albert serénykedett a kaptárok körül, és tovább, míg meg nem mászott egy kis buckát a kert peremén. Azon túl, a hegyekig, amorf terület húzódott — elbírta a súlyt, bírt valamiféle léttel, ám soha sem volt ok arra, hogy a Halál ennél jobban részletezze.
Legalábbis mostanáig.
Albert megjelent mögötte, néhány sötét méh még mindig a feje körül döngicsélt.
— Mit csinál, gazdám? — kérdezte.
EMLÉKEZEM.
— Á?
EMLÉKSZEM, AMIKOR EZ AZ EGÉSZ CSUPA CSILLAG VOLT.
Mi is volt az? Ó, igen…
A Halál csettintett ujjával. Mezők jelentek meg, igazodva a föld enyhe görbületéhez.
— Aranyszínű — ámult Albert. — Szép. Mindig is azt gondoltam, jól jönne egy kicsivel több szín errefelé.
A Halál a fejét rázta. Még nem volt teljesen rendben a dolog. Aztán rájött, mi hiányzik. Az életfogytmérők, a roppant szoba tele az elenyésző életek morajával hatékonyak és szükségesek; valami ilyesmi kell a tisztességes rendhez. Ám…
Megint csettintett az ujjával és szellő kerekedett. A búzamezők mozogtak, hullám hullám hátán fodrozódott végig a lejtőkön.
ALBERT?
— Igen, gazdám?
NINCS VALAMI TEENDŐD? VALAMI APRÓ-CSEPRŐ MUNKA?
— Nem hinném — felelte Albert.
INNEN TÁVOL, ARRA GONDOLTAM.
— Á! Úgy érti, gazdám, egyedül akar maradni — bólogatott Albert.
MINDIG EGYEDÜL VAGYOK. DE ÉPP MOST EGYMAGAM SZERETNÉK EGYEDÜL LENNI.
— Rendben. Akkor megyek és, huh, elvégzek néhány apró-cseprő munkát hátul a háznál — jelentette ki Albert.
TEDD AZT.
A Halál magányosan állt és nézte a búza táncát a szélben. Na persze, ez csupán hasonlat. Az emberek többek búzánál. Végigkavarják apró, mozgalmas életük, a szó szoros értelmében óraszerkezet hajtja őket, az élés puszta erőfeszítése teljes egészében megtölti napjaik. És minden élet hossza pontosan ugyanannyi. Még a nagyon hosszúaké és nagyon kurtáké is. Legalábbis az örökkévalóság szempontjából.
Valahol, Bill Kapu fojtott hangja azt mondta: a tulajdonos szempontjából, minél hosszabb, annál jobb.
CIN.
A Halál lenézett.
Egy parányi alak állt a lába mellett.
Lenyúlt, fölvette, s odatartotta egy fürkésző szemüreg elé.
TUDTAM, HOGY KIHAGYTAM VALAKIT.
A Patkányok Halála bólintott.
CIN?
A Halál a fejét rázta.
NEM, NEM ENGEDHETEM, HOGY MEGMARADJ — közölte. — SZÓ SEM LEHET ARRÓL, HOGY LEÁNYVÁLLALATOKAT MŰKÖDTESSEK VAGY ILYESMI.
CIN?
TE MARADTÁL MEG EGYEDÜL?
A Patkányok Halála széttárt egy pöttöm csontkezet. A parányi Bolhák Halála fölállt; feszélyezettnek, de reménykedőnek látszott.
NEM. EZ NEM FOG BEKÖVETKEZNI. KÉRLELHETETLEN VAGYOK. ÉN VAGYOK A HALÁL… EGYEDÜL.
Ránézett a Patkányok Halálára.
Eszébe jutott Azrael, elhagyatottsága tornyában.
EGYEDÜL…
A Patkányok Halála visszanézett rá.
CIN?
Képzelj magad elé egy magas, sötét alakot, búzamezőkkel körülvéve…
NEM, NEM KAPSZ MACSKÁT HÁTASNAK. KI HALLOTT OLYANRÓL, HOGY A PATKÁNYOK HALÁLA MACSKÁN NYARGALJON? A PATKÁNYOK HALÁLA VALAMI KUTYAFÉLÉN KELL LOVAGOLJON.
Képzelj magad elé még több mezőt, a széles láthatár átível a lágy hullámokban ringó földek hálóján…
NE ENGEM KÉRDEZZ! NEM TUDOM. VALAMILYEN TERRIEREN, TALÁN.
…búzatáblák, elevenen, susogva a szélben…
RENDBEN, ÉS A BOLHÁK HALÁLA SZINTÉN LOVAGOLHATJA. ÍGY KÉT LEGYET ÜTSZ EGY CSAPÁSRA.
…várva az évszakok óraütését.
KÉPLETESEN SZÓLVA.
És az összes történet végén Azrael, aki be van avatva a titokba, azt gondolta:
EMLÉKSZEM ARRA, AMIKOR EZ AZ EGÉSZ ÚJRA MEG FOG TÖRTÉNNI.