Egy pillanatra sem hagyva abba a harcot robogtunk tovább egy síkságon, majd átkeltünk egy keskeny szoroson. Ez az áttörés vagy tucatnyi lövedékünkbe került. A mögöttünk haladó sahienek hátulról védelmeztek bennünket, s közben megtisztították a Mislixektől az eldugottabb zugokat. Végül egy fekete szirtekkel körülvett, tágas, kerek völgykatlanba jutottunk, ahol a Mislixek taktikát változtattak. A meredek lejtők magasából rávetették magukat járműveinkre. Három perc alatt két sahient vesztettünk, de közben megtaláltuk a védekezés módját: egyidejűleg alkalmaztuk a termikus sugarakat és az intenzív gravitációs mezőket. A röptében megölt Mislix — súlyának hirtelen megnövekedése következtében — eltért az iránytól. Ezalatt a többi sahien gyilkos bombazáport zúdított a sziklák csúcsára.
Egy másik szoroson át újabb síkságra értünk. És előttünk, a távoli parázsló láthatáron kirajzolódtak a tornyok körvonalai. Olyan hihetetlen magasra emelkedtek, hogy a robbanások fénye csak az alapjukat világította meg. Most már óvatosabban haladtunk. Útközben ismét három sahient vesztettünk, de több mint ötezer Mislixet semmisítettünk meg. Minél közelebb jutottunk a tornyokhoz, annál hihetetlenebbé vált a látvány. A ksillek szünet nélkül bombáztak, s a villanások oly gyors ütemben követték egymást, hogy csaknem nappali fényben úszott a környék. A felszabadult hő elpárologtatta a megfagyott gáz tömbjeit, s egy időre valamiféle látszat légkört kölcsönzött a bolygónak. Ez a gázköd megzavarta a látási viszonyokat, és lehetetlenné tette a távolságok felbecsülését. Egy nagyméretű ksill roncsai mellett haladtunk el. Lezuhant a síkságon, és darabokra zúzódott, elgörbült tartórúdjai egyikén egy halott Hiss csüngött.
A továbbiakban nem találkoztunk eleven Mislixszel. Külső hőmérőnk mínusz tíz fokot mutatott, ez alatta volt a Mislixek tűrőképességének. Akéion e hírt azonnal jelentette Souiliknek. Örömmel hallottam a választ:
— Rendben van. A tornyok körül beszüntetjük a bombázást. A fizikusok hagyják el a sahient, és igyekezzenek felderíteni valamit a Mislixek hadműveleti tervéből. Még egy bousik időtök van, addig meg tudunk védeni benneteket. Utána gyülekezzetek a tornyoktól keletre. Leereszkedünk értetek.
— Kérdezd meg tőle, mi újság odafent — figyelmeztettem Akéiont.
— Tűrhetően mennek a dolgok. A veszteség nem több negyven százaléknál — felelte Souilik. A közeli viszontlátásra.
A sahient az egyik torony tövében állítottam meg. A hat másik kocsi hamarosan utolért bennünket. Fölöttünk a fémcsipkés torony mintha az eget készült volna megostromolni. Hérang vezetésével a Sinzuk kiléptek a bolygóra, és a «csillagokat kioltó szerkezet» nyomait keresve ide-oda járkáltak. Én is utánuk mentem, de előzőleg megparancsoltam Ulnának, hogy fivérével együtt maradjon a sahienben. Pisztollyal a kezemben csatlakoztam a Sinzukhoz. Az elpusztult Mislixek egy csoportjának közepén egy halott Hiss még mindig a fegyverét szorongatta. Sisakjának üvege mögött felismertem az arcát: annak idején, a Sinzuk érkezésének estéjén ez a diák volt annak az őrségnek a parancsnoka, amely feltartóztatott bennünket, Szzant meg engem. Első útja egyben az utolsó lett. Kissé távolabb, mintegy felágaskodva az egyik domb mellett, összeroncsolt, behorpadt törzsű ksill hevert. A tornyokon kívül sem épületet, sem utat, az értelmes életre valló élet egyetlen jelét sem vettük észre. Közelebb mentem az egyik toronyhoz: száz meg száz egymáshoz forrasztott, halott Mislixből épült. Ameddig csak lámpám sugara elért, a hatalmas fémkolosszus egymásra halmozott, összesajtolt Mislixek tömegéből állt. Még fel lehetett ismerni a páncélok mértani formáját. A «csillagokat kioltó szerkezet» tehát nem létezett, vagy ha igen, talán nem volt egyéb, mimt maguk a Mislixek, amelyeknek rejtélyes energiája csóvákká alakulva képes volt megváltoztatni a stelláris nukleáris reakciókat. Nem volt itt semmi kutatnivalója sem a Sinzu-fizikusoknak, sem bármely más hús-vér lénynek.
Néhány kilométernyi távolságra tőlünk továbbra is zuhogtak a bombák körülöttünk, megvilágítva az éjszakát. A látszatlégkör továbbította a tompa dübörgést, és fém cipőtalpam alatt rengett a talaj. Már csaknem letelt az egy bousik. Parancsot adtam a Sinzuknak, hogy térjenek vissza a sahienekbe, aztán magam is elindultam utánuk. De amikor a lezuhant ksill mellé értem, nem tudom, milyen ösztönzés hatására felemeltem a fiatal Hiss holttestét, és magammal vittem a kocsiba. Elviselhetetlennek tűnt a gondolat, hogy azt a lényt, akivel egy idegen bolygón elbeszélgettem, most itt hagyjam holtan az Éjszaka gyermekei között.
Alig néhány száz métert kellett megtennünk. A harmadik és utolsó toronytól keletre kocsijainkkal kört formáltunk, védekezésre készen, ha a Mislixek netán visszatérnének. De semmi nem történt. Néhány pillanattal később földet ért az első nagy ksill, utána a többi, végül Souilik gépe. A sahieneket az első ksill Hisseire bíztuk. Souilik a két Hr'bennel együtt már várt bennünket. Beichit láttán zavarba jöttem, ugyanis eszünkbe sem jutott, hogy kipróbáljuk az új fegyvert. Beichit elnevette magát: kacagása inkább a miénkre hasonlított, mint a Hissekére!
— Mi kipróbáltuk. Hatékonynak tűnik. Majd legközelebb ti is kipróbáljátok…
— Készen vagytok? — szólt közbe Souilik. Indulunk.
Felemelkedtünk. Alattunk a bolygó igen gyorsan távolodott, és egyre mélyebbre merülő, roppant tömegét itt-ott piros vagy kék csillagok pettyezték: az utolsó bombák. Ksillünket időnként a termikus sugarak lilás köde vette körüclass="underline" ilyenkor egy raj Mislixen hatoltunk keresztül. Olyan harciasak voltak, mint a méhek, ha feldöntik a kaptárjukat, de viszonylagos elszigeteltségünk következtében nem jelentettek túl nagy veszélyt. Souilik egymás után szólította a ksillek parancsnokait: a 172 gépből mindössze 92 maradt. A Hiss-raj ismét egy csoportba tömörülve lebegett mintegy száz kilométeres magasságban.
Hérang beszámolt a tornyokróclass="underline"
— Nem hiszem, hogy különösebb érdekünk fűződne a tornyok lerombolásához. Nyilván csak akkor hatékonyak, ha az őket alkotó Mislixek elevenek. De ki tudja? Most jól figyeljetek, mert olyasmit láthattok, amilyet az Ella-Ven utolsó háborúja óta senki nem látott: egy infranukleáris bomba robbanását. Rajtad a sor, Essine!
A fiatalasszony egyetlen mozdulatot tett. Néhány másodperc telt el. Messze alattunk egy fénylő kis pont zuhant lefelé iszonyú gyorsasággal, majd láthatatlanná vált. És ekkor a névtelen bolygó felszínén hirtelen fellobbant egy sárga csillag. Körülötte vadlila lángtenger áradt szét, majd kék, zöld, sárga és vörös fénynyalábokat lövellve egyre terjedt és dagadt. A bolygó mintegy kétszáz kilométeres sugarú körben megvilágosodott, feltárva síkságait, hegyeit, szakadékait: hosszan elnyúló, fekete sávokat a zúzmarától szikrázó talajon. Aztán minden eltűnt. A mélyben lebegő, fénylő füst szétoszlott, elenyészett az űrben.
— Most átkelhetünk az ahunon — mondta Souilik.
4. A SÖTÉTSÉG BIRODALMA
Az Elátkozott Galaktika
Visszatérésünk eseménytelenül zajlott le. Már besötétedett, amikor Souilik ksillje leereszkedett a Bölcsek Háza előtti térségre. A távoli égbolton egyre halványabbak lettek az Aniasz sziget felé tartó ksill-raj fekete foltjai. Amikor kiléptem a gépből, végtelen kimerültség vett rajtam erőt, minden erőm elhagyott, és ellenállhatatlan vágy fogott el egy ágy után. Társaim aligha voltak különb állapotban. Túl fáradtan ahhoz, hogy beszéljek vagy örvendezzek, egy lila lombozatú fának támaszkodtam, és gondolatok nélkül meredtem az alkonyatba.