A Tsalan hajnalban szállt le a Sswft bolygón. Essine és Beichit lelkes örömmel fogadott bennünket. Én is boldogan láttam viszont ksillemet, az egyetlen járművet, amely valaha is behatolt egy negatív univerzumba. Páncélja alig horpadt be a Siphan bolygón ráomlott torony súlya alatt.
Még aznap este megkértem Ulna kezét Hélontól, az apjától.
A kihunyt Napok felrobbantói
Nem sokáig időztünk a Kaienek bolygóján. Déltájban megérkeztünk az Ellára. Kimerűltnek, idegesnek éreztem magam, valósággal szorongtam. Hélon megígérte, hogy érkezésünk estéjén az Ellán ad választ a kérésemre.
A még nagyon fáradt Ulnát a Tsalanon hagytam, és Soulikkal együtt felkerestem a Bölcseket. Miután a lehető legrészletesebben beszámoltam kalandjainkról, kijelentettem, hogy sajnos, a Hisseknek van igazuk, mert a Mislixek és az emberiségek békés egymás mellett élése — legalábbis egyazon naprendszeren belül — lehetetlen. Galaktikáinkat azonban mindenáron meg kell védenünk — tettem hozzá —, ámbár nem tudom, hogy irthatnánk ki a galaktikák ezrein milliárdszámra hemzsegő Mislixeket.
A gyülekezet többségének nem túlságosan tetszett ez a megállapítás. Azon a veszélyen kívül, amelyet a Mislixek minden protoplazmaélet számára jelentettek, a Hissek szemében ők képviselték a metafizikai ellenséget, a világmindenségből kiirtandó Rossz elvét. A Bölcsek egyike éles hangon válaszolt:
— Azt mondtad, hogy a Siphan, mielőtt a Mislixek meghódították volna, emberlakta bolygó volt. De miért nem elégednek meg azokkal az eljegesedett bolygókkal, amelyeken mi nem tudunk élni? Miért oltják ki a Napjainkat? Nem, semmiféle megalkuvásra nem vagyunk hajlandók. A Mislixeknek pusztulniuk kell!
— De a harc sok millió évig fog tartani! Bármilyen nagy erejű fegyvereitek is vannak, nem tudjátok egyenként visszahódítani a bolygókat! És mit is kezdenétek ezekkel a megfagyott világokkal, ha nem tudtok rajtuk élni?
Teljesen megfeledkeztem arról, hogy a Hissek testvérükké fogadtak, és csaknem a Mislixek pártjára álltam.
— Még akkor sincs szükségünk ezekre a halott bulygókra, ha netán hasznos anyagokat is tartalmaznak. Épp elég terméketlen, kopár világunk van! De a Mislixeknek el kell tünniük! És mivel a hőség meg a fény megöli őket, újra meg fogjuk gyújtani Napjaikat!
— Hogyan? — üvöltöttem, a legelemibb udvariasságról is megfeledkezve.
— Snisson azt mondta, hogy újra meg fogjuk gyújtani a Napjaikat — felelte nyugodtan Azzlem. — Vagy legalábbis megkíséreljük. Ez elméletileg lehetséges. Gyakorlatilag azonban nehezebbnek tűnik. De meg fogjuk próbálni, és távollétedben már megkezdődtek az előzetes kísérletek. Amint eljő az ideje, mindenről beszámolunk neked.
Torkomon akadt a lélegzet. Pedig amióta elhagytam a Földet, a fantasztikus események egész sorozata követte egymást. Elismertem — kénytelen voltam vele, mivel a saját szememmel láttam —, hogy a Mislixek, ezek a különös lények képesek kioltani a csillagokat. De hogy a Hissek, akik végül is csak emberek, azon törjék a fejüket, hogy újra meggyújtsák ezeket a csillagokat… Szinte beleszédültem a gondolatba. Azzlem higgadtan folytatta:
— Nem hiszem, hogy a döntő kísérlet, egy éven belül megvalósulhatna. Addig is talán folytatjuk a kutatást az elátkozott galaktikákon, de nem indítunk nagyobb támadást, mivel az csak a Hissek meg a Sinzuk pusztulását vonná maga után — semmiért.
Miután az ülést feloszlatták, a Bölcsek Háza előtt találkoztam Souilikkal. Engem várt. Elismételtem neki az odabent elhangzottakat.
— Tudok a dologról — mondta. — Nemrég egy fizikusokból álló speciális csoportot alakítottak. A Sinzu Béranthon és Assza irányításávál mintegy száz Hiss vesz részt a kísérletekben, és csaknem ugyanennyi képviselője valamennyi emberiségnek. Beichit barátnőnk a Hr'ben-küldöttség tagja. És tudod-e, hogy ki lesz a terv végrehajtásával megbízott ksillek parancsnoka?
— Nem.
— Én. És lehetséges, hogy téged bíznak meg a «partraszálló» egységek vezetésével. Úgy tűnik, hogy te az ilyen kalandokat mindig sikeresen megúszod — tette hozzá nevetve.
A Tsalan a szokásos helyén állt. Nagy ívben megkerültem, és lementem a tengerpartra, arra a helyre, ahol először találkoztam Ulnávál. Rossz jelnek tartottam, hogy Hélon nem adott választ azonnal. Türelmetlenül vártam az estét, de ugyanakkor féltem is tőle. Az ég felhőtlen volt, és halvány mályvaszínű, ami Ialthar-nyugtakor gyakori jelenség az Ellán, ha nedves az idő. Leültem a parton.
Nemsokára lépések csikorogtak a homokon. Egy Sinzu közeledett felém, és udvariasan köszöntött.
— Song. Vsévold Clair, az Úr-Shémon vár rád — mondta Sinzu-rangomon szólítva.
Követtem. A Tsalan orrának gigászi kúpja messzire elnyúlt a fejünk fölött. Hélon a központi teremben várt rám, Akéionnal, valamint öt idős Sinzuval, közöttük Vincédommal.
— Tegnap nőül kérted Ulna lányomat — tért azonnal a tárgyra Hélon. — Elméletileg ehhez jogod van, mivel Sinzu-Then és Song vagy. De miután tanácskoztam barátainkkal, a Hissekkel, állíthatom, hogy ez lenne az első eset, amikor különböző bolygók emberiségének tagjai összeházasodnak. Találkozásunkig egyetlen olyan bolygót sem ismertünk, amely eléggé közel lett volna hozzánk, hogy egy ilyen házasság eshetősége felmerüljön. A Hissek és a Krenek között soha nem fordult elő házasság, noha ez a két emberiség annyira hasonlít egymásra, hogy maguk a Hissek is alig tudják megkülönböztetni a Kreneket saját honfitársaiktól. De biológusak, akik a kórházunkban töltött időszak alatt alaposan megvizsgáltak, azt állítják, hogy a protoplazmád kémiai szempontból teljesen azonos a miénkkel. Szervezetedben egyébként is Sinzu-csontok, Sinzu-erek és Sinzu-szövetek vannak. Anyagcseréd éppen olyan, mint a miénk, kroószómáid száma és valószínűleg a génjeid száma is ugyanannyi, mint a Sinzuké. A te eseted tehát egyedülálló. Az egyetlen különbség, hogy neked négy helyett öt ujjad van, de távoli őseinknek egykor ugyancsak öt ujjuk volt. Tehát úgy látom, hogy a házasságnak csak pszichológiai akadályai lehetnek. De Ulna beleegyezett — mosolygott Hélon —, következésképp én is igent mondok. S mivel a Shémonok családjában az esküvőt csakis az Arbor fővárosban, Bérisenkorban lehet megtartani, azonnal odautaztok, amint engedélyt kapsz rá a Hissektől. Azért említem a Hisseket, mert bár Sinzu-Ten vagy, azért Hiss is vagy, s ugyanakkor Föld-lakó is. Nyugtalanít a gondolat — tette hozzá tréfálkozva —, hogy gyermekeitek vajon melyik bolygóhoz fognak tartozni!
A hosszú szónoklat alatt mintha izzó parázson ültem volna. A végeredmény roppant boldoggá tett. Sinzu-szokás szerint szertartásosan meghajoltam. Köszönetet mondani udvariatlanság lett volna: megköszönni csak a csekély értékű ajándékot szokás.
— Figyelmeztetlek — folytatta Hélon —, hogy hagyományaink értelmében most nem szabad találkoznod Ulnával. Csak az esküvőtök napján fogod viszontlátni. De semmi akadálya, hogy üzeneteket küldj neki.
Könnyű szívvel távoztam a Tsalanról. Odakint az elkerülhetetlen Souilikba botlottam. Nyomban elmondtam neki a nagy újságot.
— Akkor hát mindenki házasodik — felelte. — Essine meg én, Ulna meg te, és az imént találkoztam Beichittel, aki bejelentette Séferrel kötendő házasságát. Csakhogy te most ellentétbe kerültél a Hiss-szokásokkal.