A téli éj sárkányai
Margaret Weis és Tracy Hickman
Szüleimnek, Dr. és Mrs. Harold R. Hickmannek, akik megtanítottak rá, mi az igazi becsület — Tracy Raye Hickman
Szüleimnek, Frances és George Weisnek, akik az életnél is nagyobb ajándékot adtak nekem: a könyvek szeretetét — Margaret Weis
Hálás köszönetet mondunk az ADVANCED DUNGEONS & DRAGONS™ DRAGONLANCE™ szerepjátszó kalandjáték szerzőinek a játék-modellekért:
Douglas Niles: A JÉG SÁRKÁNYAI
Jeff Grubb: A FÉNY SÁRKÁNYAI
Laura Hickman, társszerző: A HÁBORÚ SÁRKÁNYAI
végül Michaeclass="underline" Est Sularus oth Mithas.
A téli szél dühöngött odakint, de a Király hegység mélyén meghúzódó hegyi törpék barlangjaiban semmit sem éreztek a dúló viharból. Amikor a törzsfő csöndre intette az egybesereglett törpéket és embereket, egy törpe igric lépett elő, hogy elénekelje a Társaságot dicsőítő himnuszt.
Északról jött a vész, ahogy tudtuk előre:
a tél elején egy sárkány tánca
dúlta fel a vidéket, majd a vadonból,
a síkokról jöttek egyre, az édes anyaföldből,
mérhetetlen éggel maguk előtt.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult
léptek a történet színterére.
Egy sziklakertből kelt ki az egyik,
törpék csarnokából, időjárásból, tudásból;
hol a szív és az ész kérdezetlenül
vágtat a kéz csapolatlan erében.
Atyai karjába gyűjtötte a szellemet.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult
léptek a történet színterére.
Szellők kikötőjéből szállt alá a másik,
levegőkönnyűséggel,
a hullámzó vetésekre, a surranó honába,
hol saját kicsiségéből magától kel ki a mag,
hogy zöld s arany legyen, majd újra zöld.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
A síkföldekről jött a következő, a gondozott birtokokról,
mint kit a messzeség, a semmi láthatára nevelt.
Bot volt a kezében, s egy batyu, amelyben
irgalom s fény volt egybegyűjtve:
a világ sebeit hordozva jött.
s a szív a kötelesség magaslatára vezérelt.
Táncától a kard örökös családi ereklye lett.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
A következő á sötétség fivére volt, egyszerű fényben,
kardforgató keze minden finomságot kipróbált,
a szív bonyolult hálóit beleértve.
Felbomlott gondolatait szétszórja a szél —
nem képes a mélyükre látni.
Kilencen voltak a-három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
A következő a holdárnyékban lévő mezőről érkezett,
megszokásból és szertartás szerint vontatva a holdat,
amelynek változása, növése és fogyása ellenőrzés alatt
tartotta vére árapályát, s bajnoki karja
a tér hierarchiáin át emelkedett fel a fénybe.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
A másik, ha nem hiányzott, távozásról volt ismert,
a sötét kardforgatónő a tűz közepén:
dicsősége a szavak közötti szünetbot állt,
s a bölcsődalból, amely összegyűlt az időben,
az álom s ébrenlét határán tudatosulva.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
Egy újabb, a kard által szerzett becsület lovagja volt,
kit az országa felett szálló jégmadár
s romba dőlt, de újra meg újra talpra álló
Solamnia formált
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
A vezér volt a következő, a fél-elf, ki megtagadta,
ahogy a csörgedező vér kettészakítja a földet,
az erdőt, az elfek s az emberek világát,
s ki hősi sorsra volt hivatott, de félt a szerelemtől,
s hogy semmit se tesz, ha mind a kettőben része van.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
A sötétségből jött az utolsó, éjt lehelve,
hol szavak fészkét rejtik az elvont csillagok
hol a test szenved a szónak sebétől,
megadva magát a tudásnak, míg, áldásra képtelenül,
áldása az éjlepte mélybe hull.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
Az elbeszélés során hozzájuk mások is csatlakoztak:
a báj nélküli lány, bájon túli bájjaclass="underline"
a magvak s facsemeték hercegnője, kit az erdőbe hívtak;
egy ősöreg bajkeverő;
nem mondható meg, ki gyűjti egybe a történetet.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
Északról jött a vész, ahogy tudtuk előre:
a tél táboraiban a sárkányok álma
telepedett a földre, de a vadonból,
a síkokról még egyre jönnek, s az édes anyaföldből,
elzárva előttük az eget.
Kilencen voltak a három hold alatt,
az őszi alkonyatban:
mikor a világ hanyatlásnak indult,
léptek a történet színterére.
Íme, itt van Kharas Pörölye! — visszhangzott a Hegyi Törpék Királyának Fogadóterme az ünnepélyes bejelentéstől. A törpék vad üdvrivalgásban törtek ki: morajló, mély hangjuk elegyedett az emberek kiáltásaival. Ekkor a terem hátsó ajtaja föltárult és belépett Elistan, Paladine papja.
A törpe építészek mércéje szerint is óriási kör alakú terem dugig megtelt. Majd mind a nyolcszáz Pax-Tharkas-i menekült ott állt a falak mentén, a törpék pedig a köböl faragott padokon ültek odalent.
Elistan a hosszú, központi folyosó elején tűnt fel és ünnepélyesen a magasba emelte a hatalmas harci pörölyt. Paladine fehér köpenyt viselő papjának megjelenésére még harsányabb kiáltások hangzottak föclass="underline" zengésük nekicsapódott a mennyezet hatalmas kupolájának, majd visszaverődött róla, s úgy tetszett, még a föld is beleremeg.
Tanis összerezzent a fejében lüktető dobogástól. Szorongott a tömegben. Sohasem érezte jól magát a föld alatt és bár a mennyezet olyan magas volt, hogy a teteje a homályba veszett a fáklyák lobogó fénye fölött, a fél-elf mégis úgy érezte, csapdába esett fogoly.