Выбрать главу

A téli éj sárkányai

Margaret Weis és Tracy Hickman

Szüleimnek, Dr. és Mrs. Harold R. Hickmannek, akik megtanítottak rá, mi az igazi becsület — Tracy Raye Hickman

Szüleimnek, Frances és George Weisnek, akik az életnél is nagyobb ajándékot adtak nekem: a könyvek szeretetét — Margaret Weis

Hálás köszönetet mondunk az ADVANCED DUNGEONS & DRAGONS™ DRAGONLANCE™ szerepjátszó kalandjáték szerzőinek a játék-modellekért:

Douglas Niles: A JÉG SÁRKÁNYAI

Jeff Grubb: A FÉNY SÁRKÁNYAI

Laura Hickman, társszerző: A HÁBORÚ SÁRKÁNYAI

végül Michaeclass="underline" Est Sularus oth Mithas.

A téli szél dühöngött odakint, de a Király hegység mélyén meghúzódó hegyi törpék barlangjaiban semmit sem éreztek a dúló viharból. Amikor a törzsfő csöndre intette az egybesereglett törpéket és embereket, egy törpe igric lépett elő, hogy elénekelje a Társaságot dicsőítő himnuszt.

A KILENC HŐS DALA

Északról jött a vész, ahogy tudtuk előre: a tél elején egy sárkány tánca dúlta fel a vidéket, majd a vadonból, a síkokról jöttek egyre, az édes anyaföldből, mérhetetlen éggel maguk előtt. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult léptek a történet színterére.
Egy sziklakertből kelt ki az egyik, törpék csarnokából, időjárásból, tudásból; hol a szív és az ész kérdezetlenül vágtat a kéz csapolatlan erében. Atyai karjába gyűjtötte a szellemet. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult léptek a történet színterére.
Szellők kikötőjéből szállt alá a másik, levegőkönnyűséggel, a hullámzó vetésekre, a surranó honába, hol saját kicsiségéből magától kel ki a mag, hogy zöld s arany legyen, majd újra zöld. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.
A síkföldekről jött a következő, a gondozott birtokokról, mint kit a messzeség, a semmi láthatára nevelt. Bot volt a kezében, s egy batyu, amelyben irgalom s fény volt egybegyűjtve: a világ sebeit hordozva jött. s a szív a kötelesség magaslatára vezérelt. Táncától a kard örökös családi ereklye lett. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.
A következő á sötétség fivére volt, egyszerű fényben, kardforgató keze minden finomságot kipróbált, a szív bonyolult hálóit beleértve. Felbomlott gondolatait szétszórja a szél — nem képes a mélyükre látni. Kilencen voltak a-három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.
A következő a holdárnyékban lévő mezőről érkezett, megszokásból és szertartás szerint vontatva a holdat, amelynek változása, növése és fogyása ellenőrzés alatt tartotta vére árapályát, s bajnoki karja a tér hierarchiáin át emelkedett fel a fénybe. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.
A másik, ha nem hiányzott, távozásról volt ismert, a sötét kardforgatónő a tűz közepén: dicsősége a szavak közötti szünetbot állt, s a bölcsődalból, amely összegyűlt az időben, az álom s ébrenlét határán tudatosulva. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.
Egy újabb, a kard által szerzett becsület lovagja volt, kit az országa felett szálló jégmadár s romba dőlt, de újra meg újra talpra álló Solamnia formált Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.
A vezér volt a következő, a fél-elf, ki megtagadta, ahogy a csörgedező vér kettészakítja a földet, az erdőt, az elfek s az emberek világát, s ki hősi sorsra volt hivatott, de félt a szerelemtől, s hogy semmit se tesz, ha mind a kettőben része van. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.
A sötétségből jött az utolsó, éjt lehelve, hol szavak fészkét rejtik az elvont csillagok hol a test szenved a szónak sebétől, megadva magát a tudásnak, míg, áldásra képtelenül, áldása az éjlepte mélybe hull. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.
Az elbeszélés során hozzájuk mások is csatlakoztak: a báj nélküli lány, bájon túli bájjaclass="underline" a magvak s facsemeték hercegnője, kit az erdőbe hívtak; egy ősöreg bajkeverő; nem mondható meg, ki gyűjti egybe a történetet. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.
Északról jött a vész, ahogy tudtuk előre: a tél táboraiban a sárkányok álma telepedett a földre, de a vadonból, a síkokról még egyre jönnek, s az édes anyaföldből, elzárva előttük az eget. Kilencen voltak a három hold alatt, az őszi alkonyatban: mikor a világ hanyatlásnak indult, léptek a történet színterére.

A pöröly

Íme, itt van Kharas Pörölye! — visszhangzott a Hegyi Törpék Királyának Fogadóterme az ünnepélyes bejelentéstől. A törpék vad üdvrivalgásban törtek ki: morajló, mély hangjuk elegyedett az emberek kiáltásaival. Ekkor a terem hátsó ajtaja föltárult és belépett Elistan, Paladine papja.

A törpe építészek mércéje szerint is óriási kör alakú terem dugig megtelt. Majd mind a nyolcszáz Pax-Tharkas-i menekült ott állt a falak mentén, a törpék pedig a köböl faragott padokon ültek odalent.

Elistan a hosszú, központi folyosó elején tűnt fel és ünnepélyesen a magasba emelte a hatalmas harci pörölyt. Paladine fehér köpenyt viselő papjának megjelenésére még harsányabb kiáltások hangzottak föclass="underline" zengésük nekicsapódott a mennyezet hatalmas kupolájának, majd visszaverődött róla, s úgy tetszett, még a föld is beleremeg.

Tanis összerezzent a fejében lüktető dobogástól. Szorongott a tömegben. Sohasem érezte jól magát a föld alatt és bár a mennyezet olyan magas volt, hogy a teteje a homályba veszett a fáklyák lobogó fénye fölött, a fél-elf mégis úgy érezte, csapdába esett fogoly.