Kevés lény veheti föl a versenyt a griffek szárnyalásával. De a sárkányok... az általuk látott első kék sárkányok még mindig ott voltak mögöttük a látóhatáron, jöttek rendületlenül, nem hagytak nappal egy percnyi pihenőt sem, éjszaka pedig beszorították őket valami szánalmas rejtekhelyre, amikor a fáradt griffeknek is pihenniök kellett.
Kevés élelmük volt, csak némi quith-pah... afféle vastartaléknak számító szárított gyümölcs, ami életben tartja ugyan a testet, de alig enyhíti az éhséget.... Alhana tartaléka, amelyet megosztott velük. De még Caramon is túl elkeseredett és letört volt hozzá, hogy tisztességgel hozzálásson.
Az egyetlen esemény, amelyre Tanis élénken emlékezett, a második éjszakán következett be. Éppen a kis csoportnak beszélt egy nedves, rideg barlangban rakott tűz körül a surranó fölfedezésérol Tarsis könyvtárában. Amikor a sárkánygömböket említette, Raistlin szeme fölragyogott, keskeny arcát mohó belső izzás tette elevenné.
— Sárkánygömbök? — ismételte meg halkan.
— Arra gondoltam, hátha tudsz róluk — puhatolózott Tanis —, mik lehetnek azok?
Raistlin nem válaszolt azonnal. Vastagon beburkolózott saját és fivére köpenyébe, a lehető legközelebb feküdt a tűzhöz, de vézna teste még így is reszketett a hidegtől. Aranyló szemével a csoporttól kissé távolabb ülő Alhanát leste, aki ugyan megosztotta velük a barlangot, de nem vett részt a társalgásban. Most viszont úgy tűnt, hogy kissé félrefordított fejjel mégiscsak hallgatózik.
— Azt mondtad, hogy van egy sárkánygömb Silvanestiben — suttogta a mágus Tanisnak —, de nem tőlem kell kérdezned felőle.
— Nem sokat tudok róla — szólalt meg Alhana és sápadt arcát a tűz felé fordította. — A régmúlt idők ereklyéjeként tartjuk, inkább csak mint valami érdekességet, semmi mást. Ki gondolta volna, hogy az .emberek még egyszer föltámasztják ezt a gonoszt és visszahozzák a sárkányokat Krynn földjére!
Mielőtt Raistlin megszólalhatott volna, Zúgószél csattant föl mérgesen: — Nincs rá bizonyítékod, hogy az emberek lettek volna azok!
Alhana lesújtó pillantást vetett a síkföldire, de nem vágott vissza... rangján alulinak érezte, hogy egy barbárral szóba álljon.
Tanis fölsóhajtott. A síkföldinek még kevés tapasztalata volt az elfekkel. Sok idő kellett hozzá, hogy Tanisban megbízzon és még több, mire Gilthanast és Lauranát is elfogadta. És most, hogy Zúgószél végre csaknem lebirkózta öröklött előítéleteit, a hasonló előítéletekkel megáldott
Alhana csak újabb sebeket ejtett rajta.
— Jól van, na — mondta Tanis nyugodtan —, Raistlin, mondd el, mit tudsz te a sárkánygömbökről!
— Hozd az italomat, Caramon! — szólt nyersen a varázsló.
A csészényi forró vízzel a harcos letelepedett fivére elé. Raistlin félkönyékre emelkedett és beleszórta füveit a csészébe. Különös, savanykás szag töltötte meg a barlangot.
Beszéd közben a mágus fintorogva kortyolgatta kotyvalékát.
— Az Álmok Korában, amikor az én rendem még nagy tiszteletnek örvendett, az Ősmágiának öt Tornya volt Krynn földjén. — Itt a varázsló hangja elhalkult, mintha keserves emlékek törtek volna rá. Fivére gyászos képpel bámulta a barlang kőpadlóját. Tanis látta, amint az ikrekre ismét rátelepszik valami árny és azon töprengett megint, vajon mi történhetett velük az Ősmágia Legendás Tornyában, ami ilyen kegyetlenül megváltoztatta az életüket. Azt persze tudta, hogy megkérdeznie semmi értelme: mindkettőjüknek szigorúan tilos volt beszélni róla.
Raistlin hallgatott egy pillanatig, mielőtt folytatta, aztán mély levegőt vett és belevágott: — Amikor kitört a Második Sárkányháború, a rendem legrangosabbjai összegyűltek a legnagyobb toronyban... Palanthas Tornyában... és megteremtették a sárkánygömböket.
Raistlin tekintete itt elhomályosult, hangja egy pillanatra elnémult. Amikor újra megszólalt, mintha tudattalan álmában beszélt volna... még a hangja is megváltozott: erősebb, mélyebb, tisztább lett. Köhögése is elállt. Caramon döbbenten nézte.
— A Fehér köpönyegesek léptek be elsőként a torony tetején lévő terembe, amikor följött az ezüst hold, Solinari. Azután Lunitari is fölbukkant vérvörösen és megjelentek a Vörös köpönyegesek, végül azok számára, akikkülönösen odafigyeltek, láthatóvá vált Nutari fekete korongja, egy sötétlő lyuk a csillagok között és besétáltak a terembe a Fekete köpönyegesek.
— Furcsa, pillanata volt ez a történelemnek, amelyben a különböző köpönyegesek között megszűnt minden ellenségeskedés. Még egyszer került sor hasonlóra, amikor a varázslók összefogtak a Vesztett Csatákban, de ennek idejét nem lehetett előre látni. Elegendő volt a bizonyosság, hogy a gonosz hatalmát meg kell törni. Megértettük végre, hogy a gonosz el akar pusztítani minden varázserőt e földön, hogy csak az övé maradhasson meg. A Fekete köpönyegesek között akadtak ugyan néhányan, akik szövetkezni akartak ezzel a hatalmas erővel — Tanis figyelte, hogy izzik föl Raistlin szeme —, de hamarosan rádöbbentek, hogy nem lehetnek annak urai, hanem csak rabszolgái.
Így születtek hát meg a sárkánygömbök, egy éjszakán, amikor mindhárom telihold fónn volt az égen.
— Három hold? —kérdezte Tanis halkan, de Raistlin nem hallotta meg és tovább folytatta furcsa, idegen hangon.
— Hatalmas erejű varázslást folytattak akkor éjjel... olyan erejűt, hogy néhányan el sem viselték és összeestek, elveszítették minden testi és szellemi erejüket. De másnap reggel öt sárkánygömb állt öt emelvényen, sötét árnyakkal tarkított fényben ragyogva. Egy kivételével elvitték azokat Palanthasból és keserves áldozatok árán elszállították a négy másik toronyba. Onnan segítették azután a Sötétség Királynője elleni harcot.
A lázas csillogás kihunyt Raistlin szemében, válla megereszkedett, hangja megtört és kegyetlen köhögési roham tört rá. A többiek lélegzet-visszafojtva, némán meredtek rá.
Végül Tanis megköszörülte a torkát és megkérdezte: — Hogy érted azt, hogy három hold volt?
Raistlin értetlenül nézett rá: — Három hold? — suttogta. — Nem tudok semmiféle három holdról... miről is beszéltünk..
— A sárkánygömbökről. Elmondtad, hogyan keletkeztek. És te hogyan... — Tanis elhallgatott, amint meglátta, hogy Raistlin erőtlenül hanyatlik fekhelyére.
— Én nem mondtam nektek semmit! — kiáltotta a varázsló ingerülten. — Mit hordtok itt össze?
Tanis végignézett a többieken, Zúgószél megcsóválta a fejét, Caramon beharapta az ajkát és gondterhelt, borús képpel félrefordult.
— A sárkánygömbökről beszéltünk — szólalt meg Aranyhold —, el akartad mondani, mit tudsz róluk.
Raistlin letörölte a szája szélén kibuggyanó vért. — Nem sokat tudok róluk — jelentette ki szomorúan és megvonta a vállát. — A sárkánygömböket a fővarázslók készítették, és kizárólag rendem legnagyobb hatalmú tagjai használhatták. Azt mondták, hogy azokra, akik nem elég jártasak a varázslás tudományában és megpróbálnak parancsolni e gömböknek, szörnyű vég leselkedik. A Vesztett Csaták idején pedig a sárkánygömbökroől odaveszett minden tudomány. Azt mondják, hogy kettőt közülük megsemmisítettek, amikor ledőltek az Ősmágia Legendás Tornyai... inkább elpusztították őket, csak ne kerüljenek annak a hordának a karmai közé. Varázslóik halálával a másik háromnak is nyoma veszett. — A mágus hangja elakadt, teljesen kimerülten hanyatt dőlt a vackán és mély álomba merült.