Kamaszkorában Raistlin nemegyszer fölhasználta ujjainak rendkívüli ügyességét arra, hogy megkeresse vele a saját és fivére kenyerét. Bár ezzel kiváltotta mestere rosszallását, aki még azzal is megfenyegette, hogy elkergeti mágusiskolájából, Raistlin mégis tekintélyes gyakorlatra tett szert e téren. Növekvő varázsereje révén ma már korábban elképzelhetetlenül gazdag trükktár állott rendelkezésére. Fogásaival és illúzió-varázslataival a, szó szoros értelmében elbűvölte a közönségét.
Raistlin parancsára fehérszárnyú hajók vitorláztak föl és alá a Malacfütty fogadó bárpultján, a levesestálakból madarak röppentek elő, az ablakokon pedig sárkányok törtek be és tüzet okádtak a döbbent nézőseregre. A finálé fő látványossága pedig az volt, hogy a Tika által varrt pazar vörös köpenyében látszólag elemésztette magát a lángok között, hogy a következő pillanatban (dörgő taps kíséretében) bemasírozzon az ajtón és a vendégek egészségére fölhajtson egy pohár fehérbort.
A Malacfütty bevétele egyetlen hét alatt meghaladta Vilmos egész évi forgalmát, s ami még ennél sokkal többet jelentett a fogadós számára, a barátai legalább rövid időre megfeledkezhettek a gondjaikról. Hamarosan azonban hívatlan vendégek is kezdtek szállingózni a kocsmába.
Eleinte egyenesen felbőszült, amikor sárkányfattyakat és goblinokat fedezett föl a vendégei között, de Tanis valahogy megbékítette, mire zsörtölődve bár, de megengedte, hogy nézzék az előadást.
Tanis tulajdonképpen még örült is a jelenlétüknek. Akár még jó szolgálatot is tehetnek, gondoltam a fél-elf, s ezzel megoldhatják egy másik gondjukat. Ha ugyanis a Nagyúr katonáinak tetszik a látványosság és még hírét is viszik, akkor bántatlanul utazhatnak majd végig a vidéken.
Azt a tervet agyalták ugyanis ki, Vilmos segítségével, hogy a Port Balifortól északra lévő, s Istar Vér-tengerének partján fekvő kikötóvárosba, Roncsosdba indulnak tovább.
Azt remélték, hogy ott majd hajóra szállhatnak. Port Baliforban egyetlen hajó segítségére sem számíthatnak, magyarázta Vilmos. Valamennyi helybéli hajótulajdonos vagy a Sárkány Nagyúr szolgálatában állt, vagy régen elkobozták a hajóját. De Roncsosdról az a hír járta, hogy az ottaniakat jobban érdekli a pénz, mint a politika.
A társaság kerek egy hónapot töltött a Malacfütty fogadóban. Vilmos ingyen szállást és ellátást adott nekik, sőt, még a bevételt is megtarthatták. Bár Zúgószél hevesen tiltakozott e túlzott nagylelkűség ellen, Vilmos értésére adta, hogy számára egyedül a régi vendégkörének a visszatérése volt fontos.
Ez alatt a hónap alatt Raistlin tovább csiszolta és gazdagította műsorát, amely eleinte csak a megszokott bűvészfogásokból állt. Viszont mindig hamar elfáradt, ezért Tika fölajánlotta, hogy a számok között tánccal szórakoztatja a közönséget, hadd pihenjen a varázsló. Raistlin kétkedve fogadta az ajánlatot, ám amikor Tika egy kacér jelmezt fabrikált magának, még Caramon is... a leghatározottabban tiltakozott a jelenet ellen. Tika azonban csak nevetett rajta A lány váratlanul nagy sikert aratott és táncával számottevően megnövelte a keresetüket. Így Raistlin minden további nélkül bevette őt a műsorba.
Miután meggyőződött az új szám sikeréről, a mágus újabb attrakciókat talált ki. Elérte például, hogy Caramon... dühtől paprikavörös képpel... erőművészként lépjen föl. Műsorának az volt a csúcspontja, amikor Vilmost félkézzel könnyedén a feje fölé emelte. Még Tanis is elkápráztatta a nézősereget különleges elf-képességével, hogy „lát a sötétben". Akkor lepődött meg igazán a varázsló, amikor egyik nap, miközben az előző esti bevételt számolta, Aranyhold lépett hozzá a kéréssel, hogy ó is részt akar venni a műsorban.
— A ma esti előadáson szeretnék énekelni — mondta Raistlinnek.
A mágus hitetlen képpel meredt rá. Aranyszeme Zúgószél felé villant. A síkföldi vonakodva visszabólintott neki.
— Gyönyörű hangod van — mormolta Raistlin, közben az erszényébe szórta a pénzt és szorosan bekötötte —, nagyon jól emlékszem rá. Az a dal, amelyet a legutóbb hallottam tőled az Otthon fogadóban, olyan kalamajkához vezetett, hogy majdnem valamennyien otthagytuk a fogunkat.
Aranyhold elpirult, amikor eszébe jutott az a sorsdöntő ének, amellyel a társaságnak akkor bemutatkozott. Zúgószél mogorván a vállára tette a kezét.
— Gyere innen! — mondta, majd Raistlin felé fordult: — Én figyelmeztettelek...
De Aranyhold akaratosan megrázta a fejét és a szokásos, királynői mozdulattal fölszegte az állát. — Márpedig énekelni fogok — jelentette ki hűvösen —, méghozzá Zúgószél kíséretével. Írtam is egy dalt.
— Jól van hát — morogta a varázsló és köpönyege zsebébe rejtette az erszényt. — Ma este meghallgatjuk.
A Malacfütty fogadó aznap este zsúfolásig megtelt. Vegyes közönség gyűlt össze: voltak ott gyerekek a szüleikkel, tengerészek, sárkányemberek, goblinok és jó néhány surranó, akik miatt mindenki fokozottan ügyelt az ingóságaira. Vilmos és két segftótársa lázas igyekezettel szolgálta föl az ételt és italt. Azután kezdetét vette a músor. A tömeg megtapsolta Raistlin érméinek táncát, hangos nevetéssel jutalmazta a bárpulton tánclépésben végiglejtő szellem-malacot és rémületében majd bezuhant az asztalok alá, amikor az egyik ablakon berontott az óriás. A varázsló meghajolt és visszavonult pihenni. Tika következett.
A közönség üdvrivalgással fogadta Tika táncát, különösen a sárkányfattyak, akik örömükben söröskorsóikkal csapkodták az asztalt.
Ekkor Aranyhold jelent meg a színen, halványkék pelerinben. Ezüst-arany haja holdfényben ragyogó vízesésként omlott a vállára A nézősereg egy pillanat alatt elnémult. Akkor szó nélkül leült a Vilmos által hevenyészve összetákolt emelvény tetején álló székre. Szépsége láttán a közönség visszafojtott lélegzettel figyelt. Mindenkit eltöltött a várakozás izgalma.
Zúgószél a padlóra telepedett, Aranyhold lába elé. Saját készítésű furulyát illesztett az ajkához és játszani kezdett rajta. Néhány pillanat múlva felcsendült Aranyhold hangja. Az ének egyszerú volt, dallama fülbemászó, a szövege megható. Tanis figyelmét a szöveg kötötte le... aggódva nézett össze Caramonnal. A mellette ülő Raistlin belemarkolt a karjába
— Ettől féltem a legjobban — sziszegte a mágus —, újabb botrány lesz belőle!
— Talán nem mondta Tanis és körülnézett —, figyeld csak a közönséget!
Az asszonyok férjeik vállára hajtották a fejüket, a gyerekek néma csöndben figyeltek. A sárkányfattyakat mintha elvarázsolták volna... előfordul, hogy néha vadállatok reagálnak így a zenére. Csak a goblinok csoszogtak lúdtalpas lábukkal, biztosan unatkoztak, de annyira tartottak a sárkányemberektől, hogy nem mertek tiltakozni.
Aranyhold dala az ősi istenekről szólt. Elmondta, hogyan zúdították az istenek a földre az Összeomlást, hogy Istar Papkirályát és Krynn lakosait megbüntessék feneketlen bűnükért. Énekelt a szörnyű éjszakáról és az utána következő borzalmakról. Emlékeztetett rá, hogy a nép, amely elhitte, hogy az igaz istenek elfordultak tőle, hamis isteneket kezdett imádni. Utána fölvillantotta előttük a reménység sugarát: az istenek nem fordítottak hátat a világnak. Az igazi istenek itt vannak a közelben és csak arra várnak, hogy meghallgassák őket.