— Ó — szontyolodott el a gnóm egészen —, hát Gnoshnak, ha éppen...
— Pompás! — morogta Fizban. — Hát idefigyelj, Gnosh, nekünk eléggé sietős a dolgunk... háború van, meg minden. Ahogy Lord Gunthar megírta ebben az üzenetében, látnunk kell azt a sárkánygömböt.
Gnosh apró, sötét szeme fölvillant. — Természetesen megnézhetitek a sárkánygömböt, ha egyszer Lord Gunthar így rendelkezett, de ha szabad megkérdeznem, mi az, ami érdekel benneteket rajta, a normális kíváncsiságon kí...
— Én mágiaűző vagyok — kezdte Fizóan.
— Mágiaűző! —kiáltott föl a gnóm lelkesen, megfeledkezve róla, hogy lassan kell beszélnie. – Gyertekgyorsanerrea Vizsgálóterembemivelasárkánygömbötismágiaűzókcsinálták...
Tass és Fizban értetlenül pislogott.
— Ó, gyertek hát! — mondta a gnóm türelmetlenül.
Mielőtt tudatára ébredhettekvolna, mi is történik, Gnosh tovább fecsegve már be is tessékelte őket a hegy kapuján, miközben megszólaltatott számtalan csengőt és sípot.
— Miféle vizsgáló terembe? — súgta oda Tass Fizbannak, amint Gnosh után igyekeztek. — Az mit jelenthet? Ugye nem tesznek kárt benne?
— Nem hinném — morogta Fizban és busa szemöldöke vésztjósló „V„ alakban futott össze az orra fölött. — Gunthar lovagokat is állított az őrizetére, ne feledd!
— Akkor meg miért aggódsz? — kérdezte Tass.
— A sárkánygömbök különös tárgyak. Nagy erejük van. Attól félek — mormogta Fizban inkább magának, mint Tassnak —, hogy esetleg megpróbálhatják hasznúlni!
— De én azt olvastam abban a tarsisi könyvben, hogy a gömbök parancsolhatnak a sárkányoknak —motyogta Tass. — Hát az nem jó dolog? Úgy értem, hogy a gömbök nem gonoszak, vagy igen?
— Hogy gonoszak? Nem! Nem gonoszak! — rázta meg a fejét,Fizban. — De éppen ebben rejlik a veszély, hogy se nem jók, se nem gonoszak. Semmilyenek sem! Vagy talán azt kellene mondanom, hogy mindenfélék!
Tass belátta, hogy talán sohasem kap egyenes választ Fizbantól, akinek gondolatai most is messze jártak. A változatosság kedvéért a surranó inkább úgy döntött, hogy inkább a házigazdával foglalkozik.
— És mit jelent a neved?
Gnosh boldogan elvigyorodott. — Kezdetben az Istenek Megteremtették a Gnómokat és az Egyik Első, akit Teremtettek, a Gnosh Nevet Kapta és Életében a Következő Fontosabb Eseményekre Került Sor: Feleségül Vette Marioninillist...
Tasst szédülés környékezte. — Várj! — nyögött fel. — Milyen hosszú a neved?
— Egy ekkora könyvet tölt meg a könyvtárban — mondta Gnosh büszkén és széttárta a karját-, mivel ami családunk nagyon régi, amint meggyőződhetsz róla, mihelyst folyta...
— Ennyi elég lesz! — vágta rá Tass gyorsan, aztán sietve odébb lépett és belebotlott valami kötélbe. Gnosh talpra segítette. Tass fölnézett és látta, hogy a kötél egy csomóba fogott nagy kötegnyi kötélbe fut bele, amelyből minden irányban újabb kötelek kígyóznak elő. Rögtön elfogta a kíváncsiság, hogy vajon hová vezetnek. — Majd legközelebb folytatod.
— De vannak benne igen érdekes részek is — erősködött Gnosh, miközben egy terjedelmes vasajtó felé közeledtek —, és szorítkozhatnék azokra is, ha gondolod, például, amikor a Gnosh ük-ük-ük-ükanya föltalálta a forró vizet...
— Szívesen meghallgatnám — nyelt nagyot Tass —, de nincs rá idő...
— Hát, én is azt hiszem — felelte Gnosh —, egyébként itt vagyunk a nagyterem bejáratánál; szóval, ha megbocsátotok...
Locsogás közben megrángatott egy zsinórt. Sípszó harsant, megszólalt két csengő és egy gong. Azután óriási gőzfelhő pöffent elő, amelyben kis híján mindnyájan megfőttek és a hegy gyomrába vezető gigászi vaskapu lassan félresiklott. Ám a következő pillanatban elakadt és egy percen belül az egész folyosó tele volt üvöltöző és egymásra mutogató gnómokkal, akik azt próbálták kideríteni, melyikük okozta a hibát.
Tasslehoff Fúróláb a tudata mélyén már tervezte, hogy mihez kezd majd, ha ez a kaland az összes sárkány elpusztításával véget ért (ugyanis alapvetően derűlátó természetú volt). Legelőször is arra gondolt, hogy elmegy Pax-Tharkasba és néhány hónapot együtt tölt mocsári törpe barátjával, Sestunnal. A mocsári törpék igen változatos életet éltek és Tass biztos volt benne, hogy vígan eltölthet közöttük egy kis időt, mindaddig, amíg nem kell megennie a főztjüket.
Hanem, amint belépett a Ráseránts Hegy gyomrába, e tervén sürgősen módosított és úgy gondolta, hogy ide tér vissza és a gnómok között telepszik meg egy időre. A surranó ilyen csodát még soha életében nem látott. Földbe gyökerezett a lába.
Gnosh megfordult és ránézett. — Lenyúgözó, nem? — kérdezte büszkén.
— Én nem éppen ezt a szót használnám — mormolta Fizban.
Valahol a gnómok városának közepe táján jártak, amely a vulkán egyik kihúlt kürtőjében épült. Átmérője sok száz lábnyi, magassága pedig több mérföldnyi lehetett. Maga a város sok-sok, egymásra emelt szint együttese volt. Tass csak bámult a magasba, egyre följebb és följebb.
— Hány emelet lehet itt? — és majdnem hanyatt esett, annyira hátrahajtotta a fejét, hogy jobban lásson.
— Harmincöt és...
— Harmincöt? — ismételte meg Tass álmélkodva. — Nem szeretnék azon a harmincötödik emeleten lakni. Hány lépcsőfokot kell addig megmásznotok?
Gnosh fölhorkant. — Olyan kezdetleges szerkezeteket régen építettünk, manapság viszont — mutatott előre — ottnézdmegazáltalunkmostműködtetettmegoldások-egyikcsodáját...
— Látom már — dünnyögte Tass, ismét visszahajtva a fejét —, biztos valami nagy csatára készültök. Még soha életemben nem láttam ennyi hajítógépet egy helyen...
A surranó hangja elakadt. Mialattt álmélkodva bámult, az egyik katapult egy sípjelre hangos csattanással kioldott és egy gnómot röpített a levegőbe. Tehát nem harci gépeket látott maga előtt, hanem a lépcsőt helyettesítő szerkezeteket.
A térség padlóján egymás mellett sorakoztak a gnómok által kiagyalt legkülönfélébb katapultok: hajítófásak, íjasak, rugósak és gőzhajtásúak (az utóbbiak még kísérleti jelleggel múködtek... a víz hőfokától függően).
A katapultok körül, fölött, alatt és rajtuk keresztül sok-sok mérföldnyi kötélzet húzódott és működtetett ezernyi különféle szerkentyút, kereket és csigát, éktelen forgással, nyikorgással és kattogással. A padlóból, magukból a gépezetekből és a falakból emelők sokasága nyúlt elő, amelyeket gnómok népes serege ráncigált és taszigált, néha egy időben.
— Nem hinném — nyekeregte Fizban lemondóan —, hogy a Vizsgáló Terem a földszinten lenne.
Gnosh megrázta a fejét.— A Vizsgáló Terem a tizenötödik emeleten van...
A vén mágus szívszorítóan sóhajtott fel.
Hirtelen rémisztő csikorgás hallatszott, amitől Tass foga is összecsikordult.
— Ó, máris készen állnak a fogadásunkra. Gyertek! — rikkantotta Gnosh.
Tass vidáman szökellt utána a gigászi méretű katapult felé. Egy gnóm bosszúsan mutogatott várakozó társainak hosszú sorára. Tass fölpattant a hatalmas, szíjas katapult ülésére és várakozóan nézett fölfelé a kürtoűe, ahonnan gnómok sokasága bámult le rá az egymás fölött sorakozó erkélyekről. Körülöttük mindenütt jókora gépezetek, sípok, kötelek és terjedelmes, a falakon denevérekként csüngő, alaktalan dolgok sorakoztak. Gnosh szigorú képpel lépett oda a surranóhoz.
— Az öregek előnyben, fiatalember, úgy hogy menjinnenderögtönésengedd — ráncigálta ki Tasst az ülésből meglepő erővel — ésengeddelőreamágiaűzőt...