Az éljenzés és füttyögés közepette Ottar felült. Sűrűn pislogott. Csak lassan ébredt rá, hol is van. Megnézte az elgörbített fémrudat, vigyorogva félrelökte.
— Jó saga — jelentette ki. — Ottar is így csinálja.
— Holnap levetítjük a musztereket — mondta Barney. — Láthatod magad a mozgó képeken, láthatod, hogyan csinálod mindezt. Addig is, elég hosszú napunk volt. Tex… Dallas… Hazavinné valamelyikőtök Ottart a dzsipen?
Mindjobban lehűlt az éjszakai levegő. A tömeg gyorsan feloszlott, mialatt a díszletezők elrámolták a lámpákat és a kamerát. Barney követte pillantásával a dzsip hátsó lámpáit, míg el nem tűntek az emelkedő mögött. Észrevette, hogy Gino mellette ácsorog, kezében egy csomag cigaretta. Ő is vett egyet.
— Mit gondolsz? — kérdezte.
— Nem gondolkodom — vonta meg Gino a vállát.
— Én csak operatőr vagyok…
— Valahány operatőrt ismerek, a lelke mélyén mind meg van győződve arról, hogy lényegesen jobb rendező válna belőle, mint abból a kripliből, akivel dolgoznia kell. Tehát mit gondolsz?
— Hát… ha engem kérdezel, ami, ugye, megtörtént, azt mondanám, hogy ez a pasi százszor jobb, mint az a kiklopfolatlan marhafelsál, akit a mentő elvitt. S ha a muszterek olyanok lesznek, amilyennek remélem, akkor lehet, hogy tiéd az évszázad felfedezése. Mármint a tizenegyedik évszázadé. Még hogy színművészet!
Barney belepöckölte a cigarettát a sötétbe.
— Magam se gondoltam másként.
10. FEJEZET
Barney erőlködött, hogy túlkiabálja a lakókocsi tetejére zúduló eső dörömbölését.
— Biztosan tudta, mit ír alá? — meredt kétkedőn a reszkető kézzel megrajzolt X-re és a hüvelyklenyomatra.
— Persze — felelt Jens Lyn. — Magam olvastam fel neki mind az eredeti angolt, mind az ónorvégot. Mindennel egyetértett, tanúk előtt írta alá a szerződést.
— Remélhetőleg sose tesz szert jó ügyvédre. Hiszen ennek a szerződésnek az alapján ő, a férfi főszereplő, kevesebbet keres, mint a stáb akármelyik tagja, ideértve a vécés nénit a mozgóvécéből.
— Semmiféle kereset vagy panasz sem merülhet fel, mert Ottar maga javasolta a fizetési feltételeket. Naponta egy palack Jack Daniels, és havonta egy ezüstmárka.
— Ennyi ezüst egy fogtöméshez se elég.
— Ne feledkezzünk meg a két világ relatív gazdasági helyzetéről — oktatott Jens legjobb tanári modorában, mutatóujját figyelmeztetően felemelve. — Az itteni gazdaság elsősorban az áru- és termékcserén alapszik, készpénzzel, azaz érmével alig-alig eszközölnek fizetést. Következésképp az ezüstmárka értéke lényegesen nagyobb, nem is hasonlítható a hazai, tömegtermeléssel gyártott érme árához. Jobb, ha a vásárlóértékeket vetjük egybe. Egy ezüstmárkáért itt rabszolgát lehet venni. Két márkáért…
— Jó, már értem. Aztán van itt még valami. Mit gondolsz, kitart Ottar a film végéig? Jens vállat vont.
— Ez ám a pompás válasz — Barney megdörzsölte hüvelykujjával fájós halántékát, és kibámult az ablakon az ólomszínü égre és a lezúduló eső függönyére. — Már két napja zuhog így. Sose lesz vége?
— Erre számítanunk kellett. Ne feledkezz meg róla, hogy a tizedik évszázad időjárása enyhébb a huszadikénál, hála a Kis Éghajlati Optimumnak, viszont még mindig az északi Atlanti-óceánon vagyunk, az északi szélesség ötvenkilencedik foka körül, ahol az éves csapadékmennyiség…
— Kímélj meg az akadémiai székfoglalódtól! Biztosnak kell lennem abban, hogy Ottar a film végéig kitart, különben el se kezdhetem a forgatást. Akármikor foghatja magát, és elvitorlázhat innen az új hajójában, vagy bármi egyebet is csinálhat, ami egy ilyen vikingnek az eszébe jut. Tényleg… voltaképpen mit keres itt? Igazán nem ilyennek képzelném a boldog szántóvetőt…
— Száműzetésben van. A jelek szerint nem volt különösebben ínyére, hogy áttérjen az Olaf Tryggvessn irály szája íze szerint való kereszténységre, és miután legyőzték a csatában, menekülnie kellett Norvégiából.
— Mi a kifogása a kereszténység ellen?
— Olaf először alávetné őt a kígyó istenítéletének. Ez abból áll, hogy egy lurhorn, azaz nagyméretű, bronz harci kürt fúvókáját jó mélyen lenyomják az áldozat torkán, a kürt öblébe beletesznek egy mérges kígyót, a kürtöt lezárják, és addig hevítik, míg a kígyó a pogány torka felé keres szabadulást. Ha megússza, áttérhet.
— Roppant vonzó. Mi történt, miután elhagyta Norvégiát?
— Útban Izland felé viharba kerültek, a hajójuk is megrongálódott, ő és néhány embere itt vergődtek partra. Az egész nem sokkal a mi első látogatásunk előtt történt.
— Honnan van a háza, ha hajótörést szenvedett?
— Azt aztán nem tudom. Talán megölték az előző tulajdonost, és beleültek a birtokába.
— Micsoda életmód… azért mégiscsak szerencsénk van. Talán itt marad, amíg berúghat a költségünkön.
Bevágott az eső és a szél, ahogy Amory Blestead rájuk nyitotta az ajtót. Egész testével az ajtónak kellett feszülnie, hogy ismét becsukhassa.
Akaszd fel a gönceidet, hadd csöpögjenek! — fogadta Barney. — A főzőlapon találsz kávét. Hogy áll a díszlet?
— Majdnem kész. — Amory a cukrot kevergette a kávéjában. — Kivertük a ház hátsó falát, hogy beférjünk a kamerával és a világosítással, beborítottuk furnérral, a tetőt négy lábbal magasabbra emeltük. Sokkal könnyebb volt, mint gondoltam. Egyszerűen felemeltük a mestergerendákat, jött vele az egész tető, a helyi munkaerő meg gyeptéglát vágott, és megemelte vele a falakat. Ezek a fickók aztán tudnak dolgozni.
— Méghozzá olcsón — tette hozzá Barney. — Ennél a filmnél mind ez idáig a büdzsé az egyetlen, ami rendben alakul. — Átpörgette a forgatókönyv rendezői példányát, piros ceruzával megjelölt egyes jeleneteket. — Csinálhatunk néhány belső felvételt?
— Amikor csak akarod.
— Hát akkor ugorjunk a gumicsizmákba. Mi a véleményed a muszterekről, Amory?
— Abszolúte elsőrangúak. Ez a viking őstehetség, igazi telitalálat.
— Na igen — Barney a ceruzáját rágta, majd lecsapta. — Reméljük. Talán végigcsinál még egy-két jelenetet. Kérdés, meddig bírja a forgatást. Szerettem volna egyszerű helyszíni felvételekkel kezdeni, partraszállás meg hajóra szállás, meg hősiesen belenézünk a naplementébe, de ezt agyonvágta az időjárás. A belsőkkel kell kezdenünk. Imádkozzatok és fohászkodjatok!
Süvöltve verte az eső a dzsip oldalponyváját. A domboldalon lassan végighaladó autó habosra kavarta a sarat a keréknyomban, melyet a tábor forgalma ásott. Ottar háza körül egy kupacban parkoltak a járművek. Messze fölébük magasodott a tompán dohogó generátorkocsi. A lehető legközelebb gurultak a házhoz, majd végigtocsogtak az ösvényen. A háziszolgák csaknem mindannyian az eresz alatt húzták meg magukat. Boldogtalanul csöpögve ácsorogtak ott, kitéve az időjárás viszontagságainak, mert kellett a hely odabent a forgatáshoz. A furnérajtó résnyire volt kitámasztva, hogy beférjen a vaskos kábelköteg. Barney benyomakodott.
— Eresszünk be ide egy kis fényt! — mondta, miközben kirázta magát átázott kabátjából. — És takarítsátok el a tömeget onnan az alvégről! Látni akarom azt az ágykamrát.
— Vigyázz, ne kend össze magad, az antik máz még ragad — mutatott Amory a falba illesztett dupla ajtókra.