— Nagyon jó! — kiabálta Barney. — Szenvedélyes ölelés és csók, de te ellenállsz, Slithey!
Slithey vonaglott Ottar karjaiban, s összeszorított öklével csépelte a viking masszív mellkasát. Félrehúzta a fejét.
— Nyugi, ősember, nyugi! — de Ottar máris újra csókolta.
— Óriási! — lelkesedett Barney. — Nehogy abbahagyd a vonaglást, Slithey, egyszerűen tökéletes. Fektesd le, Ottar. Most jön a vállpánt.
Élesen reccsent az eltépett textil.
— Hé… mit csinálsz, te! — kiáltott Slithey.
— Sebaj! — nyugtatta Barney. — Majd kapsz másik hálóinget. Ez remek. És most megtörsz, Slithey. A gyűlölet égő szerelemre vált. Nagyon jó…
— Nézzétek, mit csinál… — ámult Amory Blestead.
— Ennyi. Nagyon jó. Felhasználjuk. Azt mondtam, ennyi! Ottar, vidd onnan a kezed! Slithey… vége a jelenetnek!
— Hű! — lelkendezett az egyik díszletező.
— Állítsa le őket valaki!
— Miért…? Láthatólag élvezik… meg én is! — Végigtépett ruha reecsenése festette alá Slithey boldog kuncogását.
— Elég ebből! — szólt Barney élesen. — Csak a vállpántot. Ez mégis sok! Túlmegy minden határon! Ottar! Azt már nem!
— Tyűha! — jegyezte meg.valaki. Aztán már csak Ottar gőzgépduhogása törte meg a csendet.
Barney bevágta az ajtókat. Bentről hosszan elnyújtott, boldog sikoltás hallatszott. Barney elfordult. Ott látta Ginót a kamera fölé hajolva.
— Mit művelsz? — ordított rá. — Ennyi!
— Ennyi, hogyne — motyogta Gino. Lassan felemelkedett a kamera mögül.
— Utoljára mondom, nem hallottad, ENNYI!
— Ennyi? Nem, nem hallottam, nyilván másra figyeltem.
— Azt akarod mondani… hogy végig ment a felvétel?
— Úgy bizony — Ginó szája a füléig ért. — Azt hiszem, valami egészen újszerű dolgot sikerült produkálnia a cinéma vérité műfajában, Mr. Hendrickson.
Barney az ajtót bámulta, és reszkető kézzel kotorászott cigaretta után.
— Meghiszem azt. Bár nem valószínű, hogy a nyers változatot Skandinávián kívül bárhol bemutathatnánk.
— Dr. Masters használhatná.
— Ismerek egy fickót a Beverly Hillsen, kanmurikhoz kölcsönöz filmeket, biztos venne egy kópiát — mondta Amory.
Elhallgattak, mert boldog nevetés tört fel a bezárt ajtók mögött.
— S ha elgondolom, hogy van még egy üveg whiskyjük is odabenn… — jegyezte meg irigykedve az egyik ács.
11. FEJEZET
— Ha van valami, amit igazán szeretek a tizenegyedik században — szónokolt Barney, fehér húst döfve villájára —, az a tengeri koszt. Mivel magyarázza ezt, professzor? Nincs környezetszennyezés, vagy mi?
— Inkább azzal, hogy korántsem tizenegyedik századi tengeri kosztot eszik, Mr. Hendrickson.
— Ugyan már, professzor! Ne akarja elhitetni velem, hogy holmi magunkkal hozott mélyhűtött vacakot eszem. Oda nézzetek, mindjárt kiderül. Ha így marad, még ma felvehetjük a hazaérkezés maradékát.
Az ebédlősátor bejáratánál felgöngyölték a ponyvát. Tiszta kilátás nyílt a mezőkre, háttérben némi óceánnal. Hewett professzor odamutatott.
— A halak odakint gyakorlatilag azonosak a. huszadik századiakkal. Az önnek feltálalt trilobita azonban teljesen különböző rendből és korból származik, az ó-katalinai víkendezők hozták.
— Ez megmagyarázza azt a rengeteg csöpögő dobozt — Barney gyanakodva szemlélte a tányérját. — Egy pillanat. Ez, amit én itt eszem… ugye, semmi köze Charley Chang szemeihez és fogaihoz?
— Semmi — nyugtatta meg a professzor. — Ne feledje, más korra tértünk át, mikor eldöntöttük, hogy a stáb tagjai két-két napot más korban tölthetnek, hogy a munka itt folyamatos lehessen. Szent Katalin szigete tökéletes üdülőhely, Mr. Chang is úgy találta. Aggasztotta azonban a helyi fauna. Ez az én hibám volt. A devonban hagytam őt, amikor a kétéltűek kezdték elhagyni az óceánt. Többnyire ártalmatlan lények voltak, olyanok, mint a tüdőshal. A vízben azonban akadtak másmilyenek is…
— Tudjuk. Szemek és fogak.
— Ezért arra az eredményre jutottam, hogy a hétvégekre a kambrium bölcsebb választás volna. Semmi se zavarhatja a tengeri fürdőzőket, ami nagyobb az ártalmatlan trilobitánál…
— Már megint ezt a szót használja. Mi az a trilobita?
— Egy kihalt ízeltlábú. Ezt az életformát általában a rákfélék és a pókszabásúak közé sorolják. Néhány faja egészen apró. Amit ön fogyaszt, az a legnagyobb. Mintegy hatvan centiméter hosszú tengeri levéltetű.
Barney az asztalra ejtette a villáját, és nagyot húzott a feketekávéból.
— Fenséges ebéd volt — mondta. — És most, ha nincs ellene kifogásotok, megbeszélhetjük a vinlandi telepek kérdését. Megtaláltátok már?
— Nem túl jók a híreim.
— A trilobitáknál csak jobbak lehetnek. Halljam!
— Meg kell értenie, hogy az adott időszakra vonatkozó részletes ismereteim korlátozottak. Dr. Lyn azonban nagyszerűen ismeri a kor történelmét. Birtokában van a vinlandi felfedezésekről és telepekről szóló és az eredeti sagákban is fellelhető valamennyi adat. Az ő utasításai alapján jártam el. Időről időre gondot okozott, hogy alkalmas érkezési helyet találjunk, mivel Új-Foundland és Új-Skócia partvonala enyhén szólva szabálytalan. Végül persze ezt is megoldottuk. Bőségesen használtuk a motorcsónakot is. Így tehát biztosíthatom, Mr. Hendrickson, a lehető legalaposabb munkát végeztük.
— És mit találtak?
— Semmit.
— Ez aztán a kedvemre való hír — Barney odébb lökte hirtelen sült trilobiját. — Idehívhatnátok a dokit. Többet szeretnék hallani erről.
— Így igaz — Jens Lyn a lehető legborongósabb észak-baltikumi hangulatot hordozta. — Észak-Amerikában nincsenek viking telepek. Hallatlanul zavaros. A tizedik és a tizenharmadik század között minden lehetséges helyszínt bejártunk. Sehol semmi.
— Miből gondoltad, hogy találhatunk valamit? Lyn orrlyukai kitágultak.
— Hadd emlékeztesselek rá, hogy a Vinland Térkép. felfedezése óta nemigen vitatható: a vikingek átkutatták Észak-Amerikát, és településeket létesítettek. Feljegyezték, hogy 1121-ben Eirik Gnuppson püspök hittérítő missziót vezetett Vinlandba. A sagákban nem kevés vinlandi utazás és település leírása található. Csupán a települések pontos helyét fedi még homály. Expedíciónk célja éppen ennek tisztázása volt. Elméletileg több ezer mérföld hosszú partvonalat kellett volna átvizsgálnunk, mivel a sagákban említett Helluland és Markland pontos helyét illetően messzemenően eltérnek a vélemények. Gathorne-Hardy szerint Straumsfjord nem más, mint a Long Island-szoros, Hóp pedig a Hudson folyó torkolata. Más szaktekintélyek szerint azonban a partraszállásra másutt került sor, északabbra, Storm és Babcock Labradort és Új-Foundlandot részesíti előnyben, Mowat pedig Hop helyét éppenséggel…
— Stop! Fütyülök a teóriákra! — szakította félbe Barney. — Jól értettem, épp most tájékoztattál arról, hogy az égvilágon semmiféle település léjére se találtatok bizonyítékot.
— Igen, de…
— Akkor az összes tekintély téved, nem?
— Hát… igen — látta be Lyn fölöttébb boldogtalanul.