— Állj! Én se tanítalak filmet rendezni.- Szeretném közelebbről megnézni a knorrt. Elég stabilnak tűnik a kamera számára. Látni akarom, hány jelenetben használhatjuk. Aztán meg kell terveznünk a vinlandi találkozást, meg valahogy a hajóval is kapcsolatot kellene tartani. Rengeteg dolgunk van. A nehezén túl vagyunk, gurulhatunk a lejtőn… hacsak közbe nem jön valami.
Fejük fölött hangosan rikoltott egy sirály. Barney gyorsan kinyújtotta bal kezét, és hármat koppantott a knorr törzsén.
12. FEJEZET
— Megöllek, mannhundr! [15] Vizet fröcskölsz arcomba! — üvöltött Ottar.
— Ennyi — Barney végigsétált a fedélzeten, és törülközőt nyomott Ottar kezébe. — A szöveged így szólt: „Ne nyúljatok ahhoz a vitorlához! Megölöm, aki egy ujjal is hozzá ér! Hadd dagadjon a vitorla! Én mondom nektek, közel a föld, érzem. Ne adjátok fel a reményt!” Ezt kell mondanod. Szó sincs vízről a szövegedben.
— Szándékosan lefröcskölt! — dühöngött Ottar.
— Természetesen. Ez a dolga. Ha a tengeren vagy, viharban, mérföldekre a szárazföldtől, a szél szórja tele permettel az arcodat. Ez hajózás közben sűrűn megesik. Mégse haragszol meg minden egyes alkalommal a tengerre, igaz? És nem is mondasz rá mindenféle sértést.
— Nem tengeren. Szárazföldön, saját házam előtt.
Barney úgyis hiába magyarázta volna, hogy most filmet forgatnak, meg hogy a filmnek élethünek kell lennie, a színészeknek pedig bele kell élniük magukat a szerepükbe. A kelleténél legalább negyvennel többször elmondta már mindezt. A mozi az égvilágon semmit sem jelentett a viking férfiasság eme díszpéldányának.
— Meg vagyok lepve, hogy ennyire bosszantanak téged az ilyen jelentéktelen apróságok, mint az a kis víz. — Barney a kellékeshez fordult. — Légy szíves, Eddie, adj egy teli vödörrel, egyenest a szemem közé!
— Ahogy óhajtja, Mr. Hendrickson.
Eddie meglendítette a karját, s a vödör tartalmát a szélgép légáramába zuttyantotta. A bőséges permet kőkeményen csapódott Barney arcába.
— Pompás! — Barney alig bírta visszatartani a fogai vacogását. — Üdítő. Szeretem, ha vizet spriccelnek az arcomba. — Szája félig megfagyott, s ez a tény kísérteties jelleget kölcsönzött mosolyának. Itt az Orkney-szigeteken az őszi éjszakák a bőrig ázás nélkül is elég hidegek voltak. Így viszont a szél késként vágott keresztül a nedves ruhákon.
— Fröcskölj rám vizet! — rendelkezett Ottar. — Majd én megmutatom nektek, milyen jó a víz!
— Már jön is… és ne feledd a szöveged! — Barney kilépett a kamera látószögéből. A háttérvetítős odaszólt neki:
— Csaknem lefutott a film a háttérvetítő orsójáról, Mr. Hendrickson.
— Akkor egykettőre csévéljék át, különben itt töltjük az éjszakát.
A háttérvászonról eltűnt a viharos, felkorbácsolt tenger látképe. A stáb megkönnyebbülten szusszant egyet. A knorr mellé épített emelvényen a kellékesek bekapcsolták a szivattyúkat, és újra feltöltötték a hordókat tengervízzel. Ottar egyedül álldogált a partra húzott hajó kormánylapátjánál, és dühösen hunyorgott bele a világba. A hatalmas fényszórók vakítóan megvilágított színpaddá varázsolták a knorrt és mellette a partot. A világ többi része vaksötétbe burkolózott.
— Adjon egy cigarettát! — fordult Barney a titkárnőjéhez. — Az enyimek eláztak.
— Indulhatunk, Mr. Hendrickson — kiáltott oda a háttérvetítős.
— Nagyszerű. Mindenki a helyére. Kamera indul. — A két kellékes teljes testsúlyával a hosszú emelőkarok-ra nehezedett, minek következtében az Ottar lába alatti műfedélzet vészes himbálózásba fogott. — Felvétel.
Ottar összeszorított állkapoccsal nézett farkasszemet a szélviharral, s a kormánylapáttal viaskodott, melyet egy látótávolságon kívüli kellékes ki akart húzni a kezéből.
— Ne nyúljatok a vitorlához! — kiáltotta. — Thorra mondom, megölök mindenkit, aki hozzányúl. — Telibe kapta a permet, hidegen köhögött. — Nem bánom a vizet! Szeretem a vizet! Dagadjon a vitorla! Érzem, közel a föld. Tartsatok reményt!
— Ennyi — szólt Barney.
— A szabad szövegértelmezés élharcosa — fanyalgott Charley Chang. — Én nem egészen ezt írtam.
— Így hagyjuk, Charley. Ha csak ennyire tér el, én azt már telitalálatnak veszem. — Felemelte a hangját.
— Rendben, mára elég! Holnap reggel fél nyolckor kezdünk, hogy elkaphassuk a kora reggeli fényt. Jens, Amory, beszélni akarok veletek itt a hajón.
A hajóközépen álltak, a hatalmas árboc mellett. Barney sarkával a fedélzetet rugdosta.
— Tényleg elmegy ez az izé Amerikába?
— Nem fér hozzá kétség — jelentette ki Jens Lyn.
— Ezek a knorr típusú norvég hajók jobb és gyorsabb nyílt tengeri járművek voltak, mint Kolumbusz hajói vagy akár mint azok a brit és spanyol hajók, melyek öt évszázaddal később vitorláztak az új világba. A sagák nagyszerűen tükrözik ezeknek a hajóknak a történetét.
— Ne felejtsd el, mostanában kételkedni kezdtünk egyes sagák hitelében.
— Más bizonyíték is van. 1932-ben egy ilyen jármű másolata, egy alig húsz méter hosszú hajó megismételte Kolumbusz egyik nyugati útvonalát, és Kolumbusz leggyorsabb átkelésénél harminc százalékkal jobb időt futott. Makacsul tartja magát néhány félreértés e járművekkel kapcsolatban. Így például elterjedt az a tévhit, hogy hatalmas, szögletes vitorláik révén csak hátszéllel haladhatnak. A valóságban ezzel szemben öt vonáson belül manőverezhettek… manőverezhetnek. Sőt, roppant érdekes, hogy a haladási irányt a beita szóval jelölik, és ebből származik a hátszelezésre mindmáig használatos angol kifejezés…
— Ha te mondod, elhiszem. Mi ez a bűz?
— A szállítmány — mutatott Jens a fedélzeten sorakozó, szorosan leszíjazott kupacokra. — Hajófenék és egyéb raktártér híján a fedélzetre kell hordani mindent. — Mi a szállítmány? Pálpusztai sajt?
— Nem. Leginkább élelmet, takarmányt, sört, ilyesmit visznek. A szag a nyersbőr vitorlavászontól ered, melyet fókazsír kátránnyal és vajjal impregnáltak.
— Zseniális — Barney az árboc mögötti akna fedetlen nyílására bökött. — Mi van azzal a kézi pumpával, amit oda kellett volna szerelnetek? Ez a hajó el kell hogy jusson Vinlandra, különben oda a filmünk. Egyetlen elképzelhető óvintézkedést se hagyhatunk figyelmen kívül. Amory azt mondta, hogy a pumpa értékes újítás lenne. Hát akkor hol van?
— Ottar nem volt hajlandó felszerelni — magyarázta Jens. — Nem bízott benne. Félt, hogy elromlik, ő meg nem tudja megjavítani. Az ő módszerük abból áll, hogy az egyik ember beleáll az aknába, megmeríti a vödröt, a másik meg ezzel a faemeltyüvel átlódítja a vizet a palánkon. Van ennek a szisztémának egy alapvető előnye. Igaz, hogy kezdetleges, de mindig működik.
— Amíg vödrük és emberük van. Az meg biztosan lesz bőven. Jó, elfogadom. Nem akarom Ottart a saját mesterségére tanítani, csak szeretném, ha féltétlenül célba érne. Hol az a navigációs bigyó, amit beépítettél, Amory?
A hajótörzsbe építettük, ott nem lehet babrálni vele.
Egyszerű mutatós műszerben végződik, azt látja a kormányos.
— Mit gondolsz, beválik?
— Nem látok okot az ellenkezőjére. Ezek az északiak maguktól is kitűnő navigátorok. Általában nagyon rövid tengeri útvonalakat használnak, s az irány beállítását a hajó mögötti, illetve az előtti szárazföldön kijelölt tájékozódási pontok szerint végzik. Ismerik a tengeri áramlatokat meg a madarak szokásait, követni tudják őket a partra. Sőt, egész jól meg tudják becsülni, hogy melyik szélességi fokon vannak. Az Északi Sarkcsillag horizont feletti magasságát vizsgálják ehhez. Csak olyan segítséget adhatunk nekik, mely beleillik a saját rendszerükbe, azaz extra segítségként működik, és nem jár tragédiával, ha csődöt mond. Legkézenfekvőbb az volna, ha közönséges mágneses iránytűt adnánk. Ez azonban vadidegen a számukra, nem beszélve arról, hogy ennyire fenn, északon nagyon komplikált az iránytű használata, mivel sok errefelé a mágneses anomáliái, és számottevő a valódi és a mágneses észak eltérése.
15
Ó-norvég sértés, melyet „ember-kutya”-ként is fordíthatnánk, jelentésben azonban közelebb áll hozzá a német schweinhund