— Teljes fizetés és prémium — kecsegtette Barney. — És különszoba a kórházban. Nincs miért aggódnod.
— Nem a pénz aggaszt engem, Mr. Hendrickson. Az ön hitvallásával ellentétben más is van a világon, nemcsak dohány. Csak az számít, amit itt tanulhatok. Jegyzeteim egyetlen lapja többet ér az ön celluloid-borzadályának az összes tekercsénél!
Barney mosolygott, megpróbált témát változtatni.
— Ma már nem celluloidból csinálják a filmet, doki. Biztonsági filmet használunk, az nem tűzveszélyes.
Tex sebhintőport szórt a sebre, és nyomókötést tett rá.
— Hívjátok ide az orvost! — kérte Lyn idegesen. — Kérjétek ki a véleményét, hátha maradhatok. Ha a lábam kiteszem, elkészültök a filmmel, és soha többé nem térhetek vissza.
Érezhető mohósággal nézett végig az öblön, a házakon, az embereken, mintha mindenre külön-külön akarna emlékezni. Tex elkapta Barney pillantását. Gyors fejrázással nemet intet, és hüvelykujjával a tábor felé bökött.
— Elugrom a teherkocsiért, és szólok a profnak, hogy melegítse be az emelvényt. Valaki kösse be annak a vikingnek a kezét, és adjon neki egy doboz penicillintablettát.
— Hozd magaddal az ápolónőt is! — mondta Barney.
— Én itt maradok Jensszel.
— Hadd mondom el, mit találtam teljesen véletlenül.
— Jens Barney karjára fektette a kezét. — Hallottam, amikor Ottar az iránykövető műszerről beszélt az egyik emberének a hajón. A maguk módján ejtették ki a „compass repeater”, iránykövető műszer kifejezést. Így hangzott: uszasz-notra. Ez megdöbbentett. Az izlandi sagákban többször is említenek egy navigációs eszközt, melyet sose sikerült azonosítani. A neve husas-notra. Érted? Lehetséges, hogy az angol „compass repeater” husasnotra-ként lépett be a nyelvükbe. Ha így történt, akkor sokkal nagyobb hatást gyakoroltunk betörésünkkel a tizenegyedik századba, mint azt bármelyikünk gondolta volna. Mindez alapos tanulmányozást igényel. Nem térhetek most haza.
— Ez tényleg nagyon érdekes — Barney türelmetlenül nézett a tábor felé, de a teherkocsi még nem jött. — Talán le kéne írnod az eredményeidet, tudományos cikk, ilyesmi.
— Bolond! Fogalmad sincs, miről beszélek. A te számodra a vremeatron csak azért létezik, hogy prostituálható legyen a megfilmesített bóvlid kedvéért…
— Ne osztogasd olyan nagyvonalúan a sértéseket — Barney igyekezett megőrizni hidegvérét a sebesülttel szemben. A kutya se sietett Hewett segítségére, mielőtt mi elláttuk volna pénzzel. Ha ez a film nincs, te még mindig a Los Angeles Egyetemen lapozgatnád a könyveket, és egyetlen tény és adat se lenne a kezedben azok közül, amelyeket most olyan fontosnak tartasz. Én nem szólom le a te szakmádat, te se szóld le az enyémet. Máskor is hallottam már ezt a prostitució-dolgot. Nem megy össze a mosásban. A háborúk prostituálják a tudósokat, mégis úgy tűnik, mintha a legnagyobb találmányokat akkor találnák ki, mikor a háború adja rá a pénzt.
— A háborúk nem finanszírozzák az alapkutatásokat, mégis esak onnan származnak a valódi felfedezések.
— Már megbocsáss, de a háborúk tartják távol az ellenséget és a bombáikat, hogy az alapkutatóknak legyen szabadságuk és idejük kutatni.
— A válasz hangzatos, de nem kielégítő. Akármit is mondasz, az időutazás egyetlen haszna pillanatnyilag az, hogy olcsóbbá teszi a filmgyártást. Merő véletlen, ha emellett néhány morzsányi történelmi igazság is napvilágra kerül.
— Nincs teljesen igazad — Barney titokban felsóhajtott, mert meghallotta végre a teherkocsi motorját. — Egyáltalán nem zavartuk a kutatásaidat, sőt, inkább segítettünk. Szabad kezet kaptál. Ami pedig a filmgyártást illeti, mi tőkét fektettünk a vremeatronba, ezzel vált működőképes modellé. A birtokodban levő adatokkal akármelyik alapítványt rábeszélheted, hogy finanszírozza még egy időemelvény felállítását, s azzal magad is kedvedre kutathatsz.
— Meg is teszem.
— Egyhamar nem. — A kocsi csikorogva fékezett mellettük. — A professzort kizárólagosan lekötöttük még pár évig, csak addig, persze, amíg meg nem térülnek a beruházásaink.
— Hát persze — mondta Jens keserűen, s közben a hordágyat figyelte. — A profit mindenekelőtt, a kultúrát meg az ördög vigye.
— Ilyen az élet — felelte Barney. A filológust óvatosan becsúsztatták a kocsiba. — Ezt a játszmát így játsszák. És jobb is lesz, ha megtanulsz a Földön élni, ha már nem állíthatod meg, hogy leszállj róla.
15. FEJEZET
— Jobb állva meghalni, mint térdelve élni! — bömbölte Ottar. — Odinért és Friáért! Kövessetek! — Maga elé emelte a pajzsát, kilökte az ajtót. Két nyílvessző fúródott a pajzsba. A viking dühödten ordítva rázta a fejszéjét, és kirontott az épületből. Slithey kardot lóbálva követte, mögötte Val de Carlo, aki harsányan fújta a lurhoní, végül a többiek.
— Ennyi. Felhasználjuk! — Barney beleomlott a tábori székbe. — Akkor be is csukhatjuk a boltot. Siessetek az ebéddel, hogy elcsomagolhassák a konyhát.
A kellékesek oltóhabot permeteztek a vályúban meggyújtott olajra. Éktelen bűz támadt. Egyetlen kivétellel az összes lámpát lekapcsolták. Gino kinyitotta a kamerát, és kivette a filmet. Minden a megszokott mederben haladt. Barney megvárta, míg alábbhagy a sürgés-forgás, aztán maga is kiment. Ottar egy felfordított hordón üldögélt, a nyilakat hajtogatta vissza a pajzsba.
— Figyeld, jönnek a nyilak — mutatta Barneynak. Felemelte a pajzsot. Bumm-bumm, a rugók helyrelökték az elrejtett nyilakat.
— Csodás találmány — mondta Barney. — Egyelőre végeztünk itt a forgatással, Ottar. Most tehát előreugrom a csapattal a következő tavaszra. Mit gondolsz, elkészültök addigra a cölöpfallal?
— Könnyen. Te betartod a szavad, Ottar betartja a szavát. Itt hagytátok az acélfürészeket és fejszéket, azokkal könnyen vágunk tuskókat. Hagyjatok ételt, hogy ehessünk télen.
— Gondoskodom az utánpótlásról, mielőtt elköltözne a tábor. Minden világos? Van-e kérdésed?
— Világos, minden világos — motyogta Ottar. Figyelmét arra összpontosította, hogy visszatuszkolja a nyilakat a pajzs belsejébe. Barney bizalmatlanul méregette.
— Tudom, hogy mindenre emlékszel, de a biztonság kedvéért hadd fussak gyorsan át még egyszer az egészen. Hagyunk nektek elemózsiát, idehozzuk a stúdió élelmiszerraktárából az összes gabonakészitményt, szárított és konzervárut. Így nem kell eleséggyűjtéssel töltenetek a nyarat meg az őszt, hanem felépíthettek még néhány cölőpházutánzatot, és paliszádot emelhettek a tábor köré. Ha a dokinak igaza van, akkor egészen tavaszig nyugtotok lesz a Cape Dorset népétől. Tavasszal az úszó jégtáblák a partközeiben tömörülnek, a fókák odagyűlnek, hogy felneveljék a kölykeiket.
Csak akkor jelennek meg a vadászok. Most feljebb, északon vannak. Ha mégis korábban jönnének, biztonságban lehettek a cölöpfal mögött.
— Megöljük őket, felaprítjuk őket.
— Ha lehet, ne, jó? Ennek a filmnek a kilencven százaléka elkészült, és szeretném, ha nem mészároltat-nátok le magatokat, mielőtt teljesen elkészülünk. Februárban és márciusban bekukkantunk, hogy minden rendben van-e, aztán idehozzuk a stábot, mihelyt elég közel lesznek a rézbőrűek. Áruval fizetünk nekik, hogy támadják meg az erődöt, és részben égessék fel, azzal kész. Egyetértünk?
— És Jack Daniels whisky.
— Benne van a szerződésedben… Egyenetlenül emelkedő és süllyedő, érces nyögés fojtotta belé a szót.