— Óva intelek! — nyögte egy síri hang, amikor Barney belökte az ajtót. — Óva intelek! A Taplóbarlangba ki-ki csak saját felelősségére léphet be! Óva intelek… — a hangfelvétel elhallgatott, amikor Barney becsukta maga mögött az ajtót. Végigtapogatózott a rosszul világított, fekete bársonnyal bélelt lépcsőházon. Foszforeszkáló műanyag csontok függönye képezte a klub belső szentélye előtti uto.lsó akadályt. Barney már járt itt, ezért az eredeti dekoráció hatástalan maradt nála. Hatástalan maradt elsőre is, mivel alig egy hajszállal volt jobb — vagy rosszabb — a farsangi kísértetháznál. Zöldes fények pislákoltak, a sarokban gumi pókhálók csüngtek, az ülések óriási mérges gombákat formáztak. Egyelőre Barney volt az egyetlen vendég.
— Egy Bloody Maryt kérek — mondta a vámpírruhás pincérnek. — Pókláb bejött már?
— Affem, av öltövőben van — motyogta műanyag agyarai közül a lény.
— Szóljon neki, hogy Barney Hendrickson keresi, a Climactictól.
Pókláb Spinneke hamarabb befutott, mint az ital. Szikár, feketébe öltözött, enervált figura benyomását keltette. Óriási, sötét szemüveget viselt.
— Ember, ezer éve nem láttalak — mondta. Hagyta, hogy nyirkos ujjai Barney tenyeréhez érjenek. — Hogy fizet a filmbolt?
— Elvegetáclass="underline" Ide figyelj, Pók, igaz, hogy nyomja pár film a lelkedet?
— Zenéltem valami rongyos pornóban, Tinédzser Virággyerekek kokós dürrögése volt a címe, azóta is remélem, hogy a népek elfelejtették. Miért? Tán csak nincsenek terveid a szegény öreg Póklábbal?
— Meglehet, Spinneke, meglehet. Mit gondolsz, meg tudnád-e írni egy film zenéjét, és felvennéd-e a saját bandáddal?
— Bármi lehetséges, tata. Csak idő kérdése. Többfelé elígérkeztünk.
— Az idő ne aggasszon, majd úgy rendezem, hogy egyetlen fellépést se kelljen elszalasztanotok. Azt hiszem, a megfelelő hangzást nyújtanátok a készülő filmemhez, egy felkavaró viking történethez. Hallottál a vikingekről?
— Naná. Szőrös kandúrok fejszékkel, mindenütt feldarabolják a népeket.
— Körülbelül. Primitív, erős hangzás kell. Van egyfajta rézkürtjük, ez adta az ötletet. Kizárólag rézfúvósokra alapozott hangszerelés, dobokkal. Vad, nyers erővel dübörögjön.
— Csípem.
— Gondolod, hogy elbánsz vele?
— Nyilván.
— Jó. Előlegbe itt egy kiló — Barney öt darab húszdolláros bankjegyet vett elő a tárcájából. Az asztalra pottyantotta őket. A Pókláb ujjai odakúsztak a fekete terítő túloldaláról, és elnyelték a pénzt. — Ragadd fel a fiaidat, s ugorjunk át a stúdióba. Ott megbeszélünk mindent. Egy órán belül itt vagytok. — Hogy hol mindenütt lesznek még az alatt az egy huszadik századi óra alatt, azt Barney szükségtelennek tartotta feszegetni.
— Nem megy. Doody és én elbohóckodunk itt, amíg a többiek befutnak tizenegy körül. Azután színpadon vagyunk háromig. Korábban nem dobbanthatunk.
A Bloody Mary simán lecsúszott. Barney az órájára nézett. Meggyőzte magát, hogy fölösleges volna elmennie, csak hogy háromra visszajöjjön. Különben is, a vasárnap hajnali három óra még oké, hiszen csak hétfőn reggelre kell elkészülnie a filmmel. Minden simán halad. Pókláb visszasiklott a klub mélységeibe. Tízkor Barney telefonált Hewett professzornak, visz-Szarendelte háromra. Utána visszament az asztalához. Lazított, már amennyire lazíthatott a túlfűtött tuba-és rézfúvós zene meg az elektronikus dob mellett. A Bloody Maryk segítettek.
Két órakor megrázta magát, és kiment, hogy szívjon egy kis levegőt, tisztát, amelyben nem lehet vágni a dohányfüstöt, s amely nem remeg a vinnyogó ritmusoktól. Még két taxit is sikerült fognia, hogy háromkor a klubnál várakozzanak. Tényleg egyre jobban alakultak a dolgok.
Négy körül értek a raktárhoz. Hewett professzor türelmetlenül járkált fel-alá, minduntalan az óráját nézegette.
— Nagyon pontos, mondhatom! — vetette oda.
— Nem is olyan rossz, öreg fiú — csapott Barney a professzor vállára. Aztán megfordult, hogy segítsen kihúzni a dobot a taxiból. A zenészek libasorban vonultak az épületbe, Boody a Colonel Bogeyt játszotta harsonán.
— Minek az a tutaj? — kérdezte a fáradtságtól begyulladt szemű Pókláb.
— Szállítóeszköz. Másszatok fel. Alig pár percig leszünk távol, megígérem — Barney a kezével takarta huncut mosolyát.
— Elég ebből — Pókláb elhúzta Doody reszkető ajkától a harsonát. Doody szája legalább öt másodpercig csücsörített, még mielőtt rájött volna, hogy nem szól a hangszere. — Marihuána — magyarázta Spinneke.
Hewett megvetően horkantott, mikor a gyászos lebernyegekbe öltözött zenészek felmásztak az emelvényre. Bevonult az irányítófülkébe, hogy bekapcsolja a vremeatront.
— Ez a várószoba? — Dpody beóvakodott a prof után a zsúfolt kis helyiségbe.
— Kifelé, te félkegyelmű! — förmedt rá a professzor. Doody motyogott valamit, és engedelmeskedni próbált. Ahogy azonban megfordult, a hangszer tolóhüvelye kicsúszott, és végigsöpörte a szabadon álló elektroncsöveket. Kettő szét is durrant, és szikrázva serce-gett.
— Juj! — Doody ijedtében elejtette a hangszert. A hosszú sárgaréz szerszám ráesett a maradék csövekre. Hatalmas szikrákkal záródtak rövidre az áramkörök. A kontrollpult összes lámpácskája kialudt.
Egyetlen másodperc se kellett hozzá, hogy Barney kijózanodjék. Kirángatta a zenészt az irányítófülkéből, és a többiekkel együtt az, emelvény legtávolabbi sarkába terelte.
— Mi a helyzet, professzor? — kérdezte halkan, mikor visszatért. Nem kapott választ. Nem is kérdezte újra. Csak állt, és nézte, amint Hewett professzor feltépi a szerelőajtókat, és sorra kihajigálja a törött csöveket a fülke elé.
Sikerült kihúznia annyit a professzorból, hogy jó pár órába beletelik, míg a vremeatron működőképes lesz, úgyhogy elküldte a zenészeket.
Vasárnap reggel kilenc körül Hewett professzor bevallotta, hogy a javítás valószínűleg felemészti a nap legnagyobb részét, nem számítva azt az időt, amit a cserealkatrészek beszerzésével kell töltenie, Los Angelesben, vasárnap… Nem baj, mondta Barney hamis derűvel, rengeteg időnk van. Hiszen a filmet csak holnap reggel kell leadni.
Vasárnap éjjel aludt el Barney először, de mindjárt fel is riadt. Többé nem is tudott újra elaludni.
Hétfőn hajnali ötkor a professzor bejelentette, hogy elkészült az újrahuzalozással. Most alszik egy órát. Utána nekilát, hogy megszerezze a hiányzó csöveket.
Kilenckor Barney telefonon megtudta, hogy a bank képviselői megjöttek, és őrá várnak. Vihogva csapta le a kagylót.
Fél tízkor megszólalt a telefon. A telefonközpontos kisasszony közölte vele, hogy az egész stúdiót felforgatták, mindenki őt keresi, L. M. személyesen beszélt a telefonközponttal, s megkérdezte, tudja-e a kisasz-szony, hol van Mr. Hendrickson. Barney ismét lecsapta a kagylót.
Fél tizenegykor feladta. Hewett nem tért vissza, nem is telefonált. S ha vissza is érkezett, volna, késő lenne. A filmet nem lehetne időben befejezni.
Kész. Megpróbálta, kudarcot vallott. Olyan volt az útja L. M. irodájáig, mintha a vérpadra kapaszkodna fel. Tulajdonképpen úgy is volt.