— Úgy is van — mondta Ottar. — Az én vagyok.
— Hogyhogy te vagy az? — Barney sűrűn pislogott.
— Thorin Karlsefni, Lófejű Thor fia, aki Thorhild Rjupa fia, aki Thord Gellir lánya…
— Téged Ottarnak hívnak.
— Persze. Az emberek Ottarnak hívnak, ez a rövid nevem. Igazi nevem Thorin Karlsefni, aki Lófejű Thor…
— Emlékszem a Karlsefni-sagára — szólt közbe Charley. — Azt is tanulmányoztam a forgatókönyvhöz. A saga szerint Izlandon át jött, és feleségül vett egy Gudrid nevű lányt…
— A filmben Slithey a neve — mondta fojtottan Barney.
— Ez még nem minden, várj! — Charley hangja üresen kongott. — Emlékszem, hogy Gudrid állítólag gyermeket szült Vinlandon, és Snorrinak nevezték el…
— Zorri — Barney érezte, hogy a tarkóján felmered a haj. — Hófehérke egyik törpéje után…
— Nem értem, miért aggódik itt mindenki — jegyezte meg Hewett professzor. — Néhány hét óta tudomásunk van az időhurkokról. Önök most nem tesznek mást, mint egyetlen ilyen hurok közönséges szerkezeti részleteit taglalják.
— De a jelentősége, prof, a jelentősége! — kiáltotta Barney. — Ha mindez igaz, akkor a vikingek mindössze azért telepedtek le Vinlandon, mert mi úgy döntöttünk, hogy filmre visszük, hogyan telepedtek le a vikingek Vinlandon.
— Ez éppen olyan jó ok, mint bármi más — válaszolta hidegen a professzor.
— Eltart egy darabig, míg hozzászokunk — morogta Barney.
A bankett felejthetetlen volt. Ebben később mindenki egyetértett. Az ünnepség hajnalig elhúzódott, emiatt aztán alig haladt a másnapi munka. Mindenesetre megszűnt végre a nyomás, s a személyzet többségére nem volt már szükség. Egymás után elszivárogtak. Néhányan elugrottak Ó-Katalinára szabadságra, a többség persze egyenesen hazament. Boldogan integettek fizetési utalványaikkal. A Climactic Filmstúdió bérszámfejtésén aznap egész éjjel égett a villany.
Mire a film olyan lett, ahogy Barney elképzelte, és az első kópia elkészült, alig maroknyian lézengtek a táborban, s azok többsége is sofőr volt, akik a konvojt költöztették.
— Sokáig nem. szívsz majd ilyen friss levegőt — mondta Dallas. A viking települést nézte a domb oldalán.
— Ennél többet is hiányolok majd — felelte Barney. — Csak most kezdem felismerni, hogy mindvégig kizárólag a filmmel törődtem, pedig sokkal többről volt itt szó, mint hittük volna. Érted?
— Mondjuk. Ne feledd, hogy a sok Joe csak azért láthatta Párizst, mert a kormány odaküldte őket, hogy fasisztákat öldössenek. Megesik az ilyesmi, Ennyi az egész. Megesik.
— Azt hiszem, igazad van — Barney a tenyerét szopogatta. — De ne nagyon hangoztasd! Nagyon hasonlít a professzor időhurkaira.
— Mi van a kezeddel? — kérdezte Dallas.
— Talán szálka ment bele.
— Ki kéne vetetned az ápolónővel, mielőtt becsukja a boltot.
Az ápolónő résnyire nyitotta lakókocsija ajtaját, és gyanakvóan pislogott kifelé.
— Sajnálom, már mindent elzártam.
— Én is sajnálom — mondta Barney. — Nyissa ki! Sürgős ellátásra van szükségem.
Az ápolónő az orrát fintorgatta a sürgős ellátás okának láttán, de felnyitotta az elsösegélyszekrényt.
— Nem tudok olyan mélyre nyúlni a csipesszel — jelentette ki nem minden káröröm nélkül. — Kénytelen leszek icipicit bevágni a szikével.
A műtét alig egy percig tartott. Barney gondolatait sürgetőbb ügyek töltötték be, míg csak az ápolónő be nem jódozta a sebet.
— Auu!
— Ugyan már, Mr. Hendrickson. Ez igazán nem fájhatott. Ilyen nagy ember! — feltúrt még egy szekrényt. — Sajnos teljesen kifogyott a gyorstapaszom. Egyelőre kénytelen lesz gézkötéssel beérni, Mr. Hend-rickson.
Az ápolónő már a második réteget tekerte a kezére, mielőtt Barney kapcsolt volna. Harsogó nevetésben tört ki.
— Egy szálka! — mondta. Lenézett. Legjobb fésűsgyapjú pantallóját húzta fel aznap reggel, és a lóbőr pilótazakót viselte hozzá. — Fogadni mernék, hogy van magánál Mercurochrome.[23] Sőt. Garantálom, hogy van!
— Fura dolgokat beszél. Hát persze hogy van.
— Akkor jó vastagon tekerje fel azt a kötést. Majd én megmutatom annak a szadista kurvapecérnek.
— Micsoda? Kinek?
— Kinek, kinek? Nekem. Csúnyán viselkedtem velem szemben, de most majd megfizetek nekem. Hogy képzelhettem, hogy így bánhatok velem!
Az ápolónőnek ezek után egy szava sem volt. Terjedelmes kötést tekert a sebesült kezére, úgy, ahogy Barney kérte, és akkor se tiltakozott, amikor Barney bőségesen meglocsolta a kötést Mercurochrome-mal. Pedig még a tiszta padlóra is jutott belőle. Amikor Barney kuncogva távozott, az ápolónő sietve kulcsra zárta mögötte az ajtót.
— Fájsz? — kérdezte Ottar.
— Csöppet sem — Barney a másik kezét nyújtotta. Így Ottar ezúttal a balját préselte össze. — Ne izgulj, és vigyázz az indiánokkal!
— Nem félek tőlük! Sok keményfát vágtunk, vagyont kapok Izlandon. Visszahozod Gudridot?
— A te időd szerint két percen belül. S hogy aztán mi lesz, az tőle függ. Viszlát, Ottar!
— Far heill [24], Barney! Csinálj másik filmet, fizess Jack Danielsszel!
— Lehet, hogy meg is teszem.
Ez volt az utolsó forduló. A többiek már mind elmentek. Az időemelvény fél hektár letaposott fű és sáros abroncsnyomok közepén állt. Egyetlen jármű volt rajta, egy furgon, benne a bedobozolt film. Dallas a volánnál ült, mellette a vörösre sírt szemű Slithey.
— Viheti! — kiáltotta Barney Hewett professzornak, és utolsót szippantott a friss levegőből.
Hewett professzor a teherkocsit és a többieket pénteken rakta ki. Csupán Barney indult el az időhurokban visszafelé, hogy ugyanazon hét hétfőjén megérkezzék a filmmel.
— Ne sajnálja az időt, prof! — kérte. — Fél tizenegyre L. M. irodájába kell érnem.
Amikor megérkezett, telefonált küldöncért és kézikocsiért. Tíz óra húszkor végeztek a pakolással.
— Vigye ezt L. M. irodájába. Előremegyek az első tekerccsel.
Barney jól kilépett. Az utolsó sarkon befordulva ismerős alakot pillantott meg, amint kivert kutyaként vánszorgott felfelé a lépcsőn. Komiszul mosolygott, és egészen L. M. ajtajáig követte önmagát, végig a hosz-szú halion. A szerencsétlen ott elöl egyszer se pillantott vissza. Barney kivárta, hogy a másik lenyomja a kilincset, és csak akkor tolta el a kezét.
— Be ne menj!
— Mi a fenét művelsz?! — kiabálta Barney ingerülten, aztán felpillantott, s úgy csuklott össze, mint akármelyik sokadrangú színész a legócskább horrorfilmben. Minden végtagja reszketett, a szeme kiguvadt.
— Pompás póz! — értékelte Barney. — Talán jobb lenne, ha fellépnél a filmekben, ahelyett hogy rendezed őket.
— De hiszen… te… én vagyok… — rebegte az idétlen alak.
— Remek megfigyelés — Barneynak hirtelen eszébe jutott a diagram. Örült, hogy megszabadul tőle. — Tartsd ezt egy picit — nyomta alteregója kezébe a filmes dobozt. Kezén a vérfoltos kötéssel nem tudott a zsebébe nyúlni, ezért a bal kezével kellett kihalásznia a tárcáját. A másik Barney a dobozba kapaszkodva motyogott, míg Barney ki nem tépte a kezéből s bele nem nyomta helyette a diagramot.
— Mi történt a kezemmel… a kezeddel? — bámult a másik Barney elszörnyedve a kötésre.