— Ezek még nekem is írtak bele egy szerepet! — kapkodott levegő után.
— Menjen csak be, Mr. Hendrickson — fogadta Miss Zucker. Még halvány mosoly is feltűnt az arcán. Miss Zucker tökéletes barométer volt. Barney megállapíthatta, hogy rendkívül jó az ázsiója a Climacticnál.
— Rád vártunk — üdvözölte L. M. — Válassz szivart. Barney a zsebébe dugta a kiválasztott példányt, és biccentett a többieknek.
— Hogy tetszik? — kérdezte L. M. a falon függő, kitömött tigrisfejre bökött. — A maradék otthon van, szőnyegként.
— Elsöprő — mondta Barney. — Még nem is láttam ilyen tigrist. — A fej majdnem egy méter hosszú volt, két óriási, harminc centiméteres tépöfoga az alsó ajkakon túl lógott.
— Szablyafogú tigris — közölte L. M. büszkén.
— Biztos, hogy nem kardfogúra gondolsz?
— Miért? A szablya is kard, nem? Az a két kaszkadőr, az a „hogyishíjják” meg a barátja, azok adták. Szafárikat szerveznek, vadászatot, ugye érted. A Climactic százalékot kap az árbevételből, egyetlen cent befektetés nélkül, csupán megengedjük, hogy a berendezéseinket használják.
— Nagyszerű — mondta Barney udvariasan.
— És elég is ebből. — L. M. az íróasztalát kopogtatta arany öngyújtójával. — Ugyanolyan nyájas vagyok, mint bárki más, esetleg még nyájasabb, ennek ellenére dolgoznunk is kell. Azonnal tervezzük meg, hogyan használjuk ki a Viking Kolumbusz bombasikerét egy még bombább siker érdekében. Azért jöttünk ma ösz-sze, hogy ezt eldöntsük. Éppen mielőtt megjöttél, Barney, Charley Chang tájékoztatott, hogy a vallásos tárgyú filmek népszerűsége ismét emelkedik.
— Nem kétlem — mondta gépiesen Barney, aztán hirtelen kapcsolt. — L. M., ugye nem… L. M. azonban mosolygott és nem figyelt.
— Ez pedig — jelentette ki — minden idők leginkább vallásos, abszolúte végtelenül vallásos filmjének az ötletét sugallja, olyan témát, mely egyszerűen nem maradhat hatástalan!
UTÓSZÓ
Az északi népek híres sagairodalmának mindmáig legnépszerűbb — és legtöbbet vitatott — darabjai az izlandi sagák, melyek Vinland felfedezéséről számolnak be. A jelenkor átlagembere számára szenzációt jelentett, hogy a vikingek öt évszázaddal Kolumbusz előtt felfedezték Amerikát. Maguk a vikingek azonban csupán úgy tekintettek e földre, mint még egyre a sok új terület között. Nem is meglepő ez a hozzáállás, ha meggondoljuk, hogy a korai középkor során hova el nem jutottak a skandinávok. Spanyolországot megkerülve a Földközi-tengeren hajóztak, kalandoztak Olaszországban, Észak-Afrikában, Oroszországban. A nagy orosz folyókon a Fekete-tengerig jutottak.
Közvetlen szomszédságukban sem tétlenkedtek. Elfoglalták és lakhatóvá tették a Feröer és az Orkney-szigeteket, s települést hoztak létre Grönlandon is. Nem csoda, hogy a vikingeket mindenütt félve emlegették a korabeli Európában.
Amerika viking felfedezése majdhogynem rutinmunka volt. Az események menete meglepő egyezést mutat Izland és Grönland felfedezésének történetével. Izland földjét véletlenül pillantotta meg egy tengerész — bár egyes források szerint Írországból származott az északi, lakható sziget létezésének híre. Az első telepes, Ingolf Arnarson, a törvény szigora elől menekült oda, seregestül csábítva maga után a földre éhes északiakat. E vándorlás révén jött létre az önálló izlandi állam.
Grönlandot Gunnbjorn Ulffson pillantotta meg először, mikor hajóját egy szélvihar ismeretlen vizekre sodorta. Az első telepes Vörös Erik volt, akinek szintén meggyűlt a baja a törvénnyel. Ő adta a szigetnek a Grönland, Zöld Föld elnevezést, hogy ezzel is vonzóbbá tegye a majdani telepesek számára. Pedig Grönland éghajlata még az első ezredforduló enyhe klimatikus körülményei között is fagyos volt.
Grönland meghódításával nyílt meg az út a vikingek számára Amerika felé. A felfedezés az immár megszokott menetrend szerint zajlott: Björni Herfjolsson ismeretlen földet pillantott meg, ezt Szerencsés Leif felfedező útja, majd pedig Thorfinn Karlsefni gyarmatosítási vállalkozása követte.
Thorfinn Karlsefni utazásának leírása két grönlandi sagában szerepel. Az egyik a Groenlendinga Saga, melynek legrégibb, rendelkezésre álló változatát mintegy két évszázaddal az eredeti elkészülte után másolták. A másik az Erik-saga, melynek két, eltérő stílusú példánya is fennmaradt.
Nézzük, mit ír a Groenlendinga Saga Thorfinn Karlsefni vinlandi vállalkozásáról.
…Ugyanazon a nyáron hajó érkezett Grönlandra Norvégiából. Kapitányát Thorfinn Karlsefninek hívták. Karlsefni nem csekély gazdagságot mondhatott magáénak. A telet Brattahlidben töltötte Leif Eirikssonnal.
Karlsefni hamarosan beleszeretett Gudridba, és megkérte a kezét. Gudrid felkérte Leifet, válaszolna az ő nevében. Meg is történt az eljegyzés. A házasságot még azon a télen megkötlek.
Változatlanul sok szó esett a vinlandi utazásról.
Mindenki, maga Gudrid is arra biztatta Karlsefnit, hogy vágjon neki az útnak. A kapitány végül elszánta magát. Hatvan férfiból és öt nőből álló sereget gyűjtött. Megegyeztek, hogy bármiféle hasznot hoz vállalkozásuk, egyenlően osztoznak majd rajta. Bőségesen vittek magukkal lábasjószágot is, mivel szándékukban állott, hogy tartósan megtelepedjenek Vinlandon.
Karlsefni megkérdezte Leifet, nem engedné-e át neki a vinlandi házakat. Leif el nem adta ugyan a házait, de hozzájárult, hogy a telepesek használják őket.
Thorfinn Karlsefni hajója vitorlát bontott, és biztonságban átszelve a tengert, megérkezett Leif házaihoz. Ott partra szállították a függőágyakat. Élelemben nem szenvedtek hiányt, mivel egy partra sodródott bálnára bukkantak. Ezt feldarabolták, és még tartalékokra is szert tettek. A lábasjószágot kihajtották a fűre. A hímek hamarosan olyan tüzessé váltak, hogy alig lehetett bírni velük. A hím állatok között egy bika is volt.
Karlsefni elrendelte, hogy vágjanak szálfákat, és hasítsanak gerendát belőlük, amit majd hazaszállítanak. Az elkészült gerendákat kint szárították a sziklákon. A vidék összes természeti kincsét hasznosították: a gyümölcsöket, a terméseket és a sokféle vadat.
Eltelt az első tél, és beköszöntött a nyár, amikor először találkoztak a skraelingekkel. Nagy számban érkeztek az erdőn át. A közelükben legelészett a tehéncsorda, a bika pedig félelmetes erővel bömbölt, és a földet kaparta. A skraelingek ettől megrettentek, és szőrmékkel, prémekkel és gereznával teli csomagjaikat magukkal cipelve, Karlsefni házában kerestek volna menedéket. Ő azonban bezáratta előttük a kaput. Egyikük sem értette a másik nyelvét.
Azután a jövevények kibontották a csomagjaikat, és felkínálták a magukkal hozott árut. Fegyvereket szerettek volna kapni értük, Karlsefni azonban megtiltotta embereinek, hogy eladják fegyvereiket. Azután arra az ötletre jutott, hogy tejet hozasson az asszonyokkal a skraelingeknek, s hogy azt meglátták, az idegenek mást már nem is akartak vásárolni. Így hát a skraelingek a hasukban vitték el, amit szereztek, s cserében otthagyták szőrméiket és csomagjaikat Karlsefninál és embereinél.
Ezt követően Karlsefni megparancsolta, hogy építsenek cölöpökből erős palánkot a házak köré. Úgy is történt.
Körülbelül ez idő tájt Gudrid fiút szült Karlsefninek. A gyermeket Snorrinak nevezték el.