Barney felnyögött, kiürítette a palackot, és felkiáltott fájdalmában, mert a viking odavergődött hozzá a padlón, és lábon harapta.
— Tartsa mindenki a ládákon a lábát! — figyelmeztette őket Dallas. — Még mindig habzik a szája. A kocsi lassított. Tex hátrakiabált a kabinbóclass="underline"
— Mindjárt ott leszünk, ahol földet értünk! Látom a keréknyomok végét. Mi jön most?
— Álljon az eredeti helyhez a lehető legközelebb! Úgy egyszerűbb a műszerek beállítása. Készüljenek fel, uraim, megkezdjük utazásunkat a saját időnkbe.
3. FEJEZET
— Mi a probléma? — kérdezte L. M. gyanakvón, miközben a csapat tagjai fáradtan bemasíroztak az irodába, és belerogytak a tizennyolc évszázaddal korábban elárvult székeikbe. Mi történt? Alig tíz perce, hogy kimentetek innen, és máris visszajöttetek?
— A te számodra tíz perc, L. M. — felelte Barney —, számunkra azonban több óra. A gép működik, úgyhogy sikerrel vettük az első és legnagyobb akadályt. Tudjuk, hogy Hewett professzor vremeatronja legmerészebb álmainkat is túlszárnyalja. Nyitva az út, az egész csapatot visszavihetjük a múltba, és korhű, egész estét betöltő szélesvásznú, realisztikus, olcsó, remek történelmi filmet forgathatunk. Következő problémánk sokkal egyszerűbb.
— Történet kell.
— Telitalálat, mint mindig, L. M. Történetünk pedig van, méghozzá nem is akármilyen. Valósághű, sőt mi több, hazafias történetünk van. Ha megkérdezném, ki fedezte fel Amerikát, mit felelnél?
— Kolumbusz Kristóf, 1492.
A legtöbb ember így gondolja, pedig a vikingek voltak az elsők.
— Kolumbusz viking volt? Mindig azt hittem, hogy zsidó.
— Talán most felejtsük Kolumbuszt. Ötszáz évvel Kolumbusz születése előtt a vikingek vitorlásai elindultak Grönlandról, és felfedezték Vinlandot, melyről a tudomány már bebizonyította, hogy Észak-Amerika része. Az első expedíciót Vörös Erik vezette…
— Halott ötlet! Feketelistára akarsz juttatni bennünket holmi bolsevik filmmel?
— Légy egy kis türelemmel, L. M.! A Vörös Erik fölfedezte területet gyarmatosították, vikingek költöztek oda, házakat építettek, gazdálkodtak, és ezt az egészet a legendás hős, Thorfinn Karlsefni vezette…
— Micsoda nevek! Szó se lehet róla! Ki kell hagyni. Látom lelki szemeim előtt a romantikus nagyjelenetet… csókolj meg, legkedvesebb Thorfinn Karlsefnim, suttogja a gyönyörű hősnő. Baromság. Gyengén muzsikálsz, Barney.
— A történelmet nem lehet átírni, L. M.
— Ugyan mi mást teszünk évtizedek óta? Épp most lágyulnál el, Barney Hendrickson, és éppen te, aki a legjobb rendezőm és producerem voltál, mielőtt az az átkozott hülyítődoboz mindannyiunkat kikészített? Szedd össze magad! A mozifilm nem elsősorban a közművelődést szolgálja. A mi üzletünk a szórakoztatás, és ami nem szórakoztat, abból nincs pénz. Figyelj ide! Itt ez a viking, legyen a neve Benny vagy Carlo vagy valami hasonló jó viking név, és regélj a kalandjairól egy sagát…
— Ez a helyes kifejezés, L. M…
—…mondjuk, főállásban harcok, persze folyton győz, de nem nyugszik meg, nem az a fajta. Útnak indul, felfedezi Amerikát, aztán visszatér, és előadja, hogy megtalálta Amerjkát, ezért királlyá választják. Aztán itt van a lány, hosszú, szőke parókával, aki folyton integet, amikor a hős elvitorlázik, miután megígérte, hogy visszatér. Vissza is tér, csakhogy már öregebb, szürkül a halántéka, forradások vannak az arcán, sokat szenvedett, és most ahelyett, hogy újra elmenne, fogja a lányt, és belevitorlázik vele a napnyugtába, sőt egyenest az új világba, mint a Plymouth Rock első telepesei. Nos?
— Nagyszerű, mint mindig, L. M.! A kisujjadban van a szakma. — Barney fáradtan sóhajtott. Dr. Jens Lyn egyre nagyobb szemeket meresztett, és fuldokló hangokat hallatott.
— D-de ez nem így történt, másként van a könyvekben. Még Mr. Hendricksonnak sincs teljesen igaza. Vinland felfedezését általában nem Vörös Eriknek, hanem a fiának, Leif Ericssonnak tulajdonítják. A krónikának két változata létezik, az egyik a Hauksbókban, a másik a Flateyjarbókban…
— Elég ebből! — morgott L. M. — Na ugye, Barney. Még a történelemkönyvek se értenek egyet. Itt-ott összehozzuk kicsit a dolgokat, kapnak némi retust, és kész a történet. Kikre számítasz a főszerepekben?
— Ha Ruf Hawkot megszerezhetjük, ideális viking lenne. A női főszerepet pedig valami bögyös menyecskére kell bízni.
— Slithey Tove. Két film között van, és ráér, az a vakarcs ügynöke meg szinte mindig az irodámban lófrál szerződéstervezetekkel a kezében, ami azt jelenti, hogy Slithey a tönk szélén áll, és jutányosán szerződtethetjük. Forgatókönyvre is szükséged lesz, használd Charley Changet, úgyis szerződésünk van vele. Kitűnő specialista.
— Bibliai történetek vonatkozásában, esetleg — jegyezte meg Barney kétkedőn. — Ami viszont a történelmi filmeket illeti… Különben se tartom sokra a Levétel a keresztről-t meg azt a másikat se, azt A Vörös-tenger vizein járva címűt.
— Tönkretette őket a cenzúra, ez az oka. Magam hagytam jóvá a kéziratokat, és mondhatom, nagyszerűek voltak. A… — Hirtelen abbahagyta, mert bömbölő ordítás reszkettette meg a falakat. — Ti is hallottátok ezt?
— A vikingünk — magyarázta Tex. — Nagyon harcias volt, ezért fejbe vertük, és odaláncoltuk a zuhanyozóhoz az igazgatói épület mosdójában.
— Mi folyik itt?! — L. M. arca elsötétedett.
— Informátort hoztunk — magyarázta Barney. — A helybéliek egyike. Megtámadta a teherkocsit, úgyhogy magunkkal hoztuk, hogy Dr. Lyn kikérdezhesse.
— Vezessétek ide! Ő a mi emberünk, van helyismerete, tudja a választ a forgatással kapcsolatos kérdéseinkre. Helyszíni forgatáskor mindig kapóra jön egy talpraesett helybéli.
Tex és Dallas kimentek. Pár perc múlva, lánccsörgés és hangos puffanások közepette, visszatértek a némileg üveges pillantású vikinggel. A fogoly meglátta a szobában várakozókat, megtorpant az ajtóban. Mindenki őt méregette.
Magas volt, még a szarvakkal díszített sisak nélkül is több mint két méter, és szőrös, akár a medve. Zsíros, szőke haja a válla alá lógott, hatalmas bajszának végei elvesztek a mellkasára omló szakáll hullámaiban. Durva szövésű blúzból és térdnadrágból álló öltözékét mindenféle vastag bőrszíj rögzítette. A ruhadarabokból hal, pállott verejték és kátrány dús szaga áradt, a viking karját díszítő vastag arany karperec mégis helyénvalónak tűnt. Kiugró szemöldöke alól a színtelen-ségig fakókék szemek meredtek a szobában ülőkre. Összeverhették és megláncolhatták, de nem győzték le és nem félemlítették meg. Fejét felemelte, vállát hátra feszítette.
— Isten hozta Hollywoodban! — köszöntötte L. M. — Foglaljon helyet… kínáld meg, Barney, egy itallal… és helyezze magát kényelembe. Mit is mondott, hogy hívják?
— Troli taki ydr öli [2] — üvöltötte a viking.
— Egy kukkot se tud angolul, L. M.
L. M. Greenspan álla leesett.
— Nem helyeselhetem az ilyesmit, Barney. Tudod, hogy nem szívesen tárgyalok tolmácsok közvetítésével… no, mindegy. Lyn, tegye a dolgát, kérdezze meg a nevét.
Jens Lyn motyogott egy percig magában, felsorolta az ónorvég igealakokat, majd hangosan is megszólalt:
— Hvat heitir madrinn? [3]
A viking mély torokhangon morgott, és nem válaszolt.
2
Hogy vinnének el titeket a trollok! (A „Vigyen el titeket az ördög!” kereszténység előtti megfelelője)