De az első szóló csak pillanatokra szunnyadt el, még el sem jött Gendibal audienciájának az ideje.
Shandess örömmel készült erre a magánkihallgatásra. Gendibal elég fiatal még, hogy friss szemmel tekintsen a Tervre, és elég ügybuzgó, hogy olyasmit is észrevegyen benne, ami a többiek figyelmét esetleg elkerüli. És még az is elképzelhető, hogy Shandess is tanulhat abból, amit az ifjú mond.
Soha senki sem tudta meg bizonyosan, mennyit tanult Preem Palver — maga a nagy Palver — azon a napon, amikor az ifjú Kol Benjoam (aki akkor még harmincéves sem volt) felkereste, és elmondta, szerinte hogyan lehetne elbánni az Első Alapítvánnyal. Benjoam, akit később a legnagyobb teoretikusnak ismertek el Seldon óta, sohasem beszélt erről az audienciáról, de végül ő lett a huszonegyedik első szóló. Akadtak, akik Palver eredményes kormányzását is inkább Benjoam, semmint Palver érdemének tartották.
Shandess eljátszott a gondolattal, hogy vajon Gendibal mivel fog előállni. A hagyomány szerint azok a lelkes ifjak, akik első alkalommal találkoznak négyszemközt az első szólóval, rögtön az első mondatban közlik elméletük lényegét. És természetesen nem valami hétköznapi felfedezés kedvéért folyamodnak e becses értékű első audienciáért — hiszen ha olyasmivel rukkolnának ki, amit az első szóló csip-csup ügynek titulál, talán életre szólóan törnék ketté a karrierjüket.
Négy órával később ott állt előtte Gendibal. A fiatalember csöppet sem látszott idegesnek. Nyugodtan várta, hogy Shandess szólaljon meg először.
— Magánkihallgatást kért, szóló, méghozzá fontos ügyben — mondta Shandess. — Volna szíves összefoglalni számomra a lényeget?
És Gendibal nyugodt hangon felelte, mintha csak azt mesélné el, mit evett ebédre.
— Első szóló, a Seldon-terv értelmetlen dolog!
18.
Stor Gendibal nem várta el a többiektől, hogy elismerjék. Amióta az eszét tudta, mindig is érezte, hogy más, mint a többiek. Tízéves korában szervezte be a Második Alapítványba egy ügynök, aki felismerte agya képességeit.
Tanulmányai során komoly előrehaladásról tett tanúságot, s valahogy úgy reagált a pszichohistóriára, mint az űrnajó a gravitációs térre. A pszichohistória egyszerűen magához rántotta: csak úgy falta Seldon alapvető írásait, miközben a hozzá hasonló korú fiúk még a differenciálegyenletek megoldásával bajlódtak.
Tizenöt esztendős korában beiratkozott a Trantori Galaktikus Egyetemre (a Trantor egyetemének ez volt a hivatalos neve), méghozzá egy olyan beszélgetés után, melynek során arra a kérdésre, hogy milyen törekvések vezérlik, kurtán csak ennyit válaszolt: „Negyvenéves korom előtt első szóló akarok lenni.”
Nem is tekintette igazán méltó törekvésnek, hogy első szóló legyen, egyáltalán, valamikor. Hogy valami módon eléri, abban biztos volt. A lényeg azonban az volt, hogy még ifjan érje el — hiszen maga Preem Palver is csak negyvenkét évesen lett első szóló.
A kérdező arcán átvillant valami Gendibal kijelentése hallatán, de a fiú már akkor érezte a pszichonyelvet, tehát megértette a villanást. Tudta, mintha a kérdező megmondta volna, hogy kartonjára rákerül egy apró bejegyzés, miszerint az illető nehezen kezelhető.
A világ legtermészetesebb dolga!
Gendibalnak éppen az volt a szándéka, hogy nehezen kezelhető legyen.
Most harmincéves volt. Két hónap múlva betölti a harmincegyet, és máris tagja a Szólók Tanácsának. Még legfeljebb kilenc éve van rá, hogy első szólóvá válasszák, és tudta, hogy el is fogja érni. A jelenlegi első szóló előtti kihallgatását tervei szempontjából döntő fontosságúnak tartotta, és — miközben arra fektette a hangsúlyt, hogy saját benyomását a lehető legpontosabban közvetítse — mindent megtett, hogy tökéletesítse uralmát a pszichonyelv fölött.
Ha a Második Alapítvány két szólója kommunikált egymással, ez olyan nyelven történt, melyhez hasonló sem volt az egész Galaxisban. A társalgás legalább annyira a futó mozdulatok, mint a szavak nyelvén alapult, de legfőképpen a másik agyában lezajló változások felfogásán.
A kívülálló keveset vagy semmit sem hallott volna az egészből, holott igen rövid idő alatt cserélődtek a gondolatok; e beszélgetéseket képtelenség lett volna szavakra lefordítani, legföljebb egy másik szóló követhette volna nyomon.
A szólók nyelvezete pergő volt, és végtelenül árnyalt, de nem tette lehetővé a valódi vélemény leplezését.
Gendibalnak megvolt a véleménye az első szólóról. Úgy érezte, az első szóló elméje már hanyatló szakaszába ért. Gendibal feltételezése szerint ő nem számolt semmiféle válsággal, nem is számított rá, s hiányzott belőle az esetleges válság felmerülésekor nélkülözhetetlen gyors reagálás képessége. Shandess minden jóakarata és szívélyessége ellenére épp az az ember volt, aki nem kerülheti el a katasztrófát.
Gendibalnak mindezt nemcsak a szavaiból, mozdulataiból, arckifejezéséből, de még a gondolataiból is száműznie kellett. Tudta, hogy erre nem képes, tehát véleményének egyes foszlányait az első szóló mindenképpen kiragadja az agyából.
Ráadásul Gendibal akaratlanul is megsejtette, hogyan érez iránta az első szóló, hiszen nyilvánvaló és őszinte jóindulata ellenére Gendibal megérezte a feléje sugárzó cseppnyi leereszkedést és szórakozott figyelmet. Erőnek erejével azon volt hát, hogy kordában tartsa az agyát, és — amennyire ez egyáltalán lehetséges — ne árulja el, hogy neheztel az első szólóra.
Az első szóló elmosolyodott és hátradőlt. A lábát ugyan nem rakta föl az asztalra, de sugárzott róla a magabiztosság és a bizalmas baráti könnyedség sajátos vegyüléke — de ez is éppen csak annyira, hogy bizonytalanná tegye Gendibal kijelentésének hatását.
Minthogy Gendibalt nem kínálták ülőhellyel, nem tehetett semmit, és nem is viselkedhetett úgy, hogy a lehető legkisebbre csökkentse bizonytalanságát. Elképzelhetetlen volt, hogy az első szóló nincs tisztában a helyzettel.
— A Seldon-terv értelmetlen? — kérdezte Shandess.
— Figyelemre méltó észrevétel! Nézegette mostanában az Ősradiánst, Gendibal szóló?
— Rendszeresen tanulmányozom, első szóló. Kötelességem s egyszersmind kedvenc foglalatosságom is.
— Merő véletlenségből nemcsak azokat a részleteket szokta tanulmányozni olykor-olykor, amelyek az ön hatáskörébe tartoznak? Megfigyelte már mikromódszerrel is — egy egyenletrendszer itt, egy kis módosító folyamat ott? Rendkívül fontos dolog, nem vitatom, jómagam azonban mindig kitűnő gyakorlatnak tartottam az egész folyamat nyomon követését. Az Ösradián aprólékos, részletes tanulmányozásának megvan a maga haszna — de milyen ösztönző erejű, ha egészében szemléli az ember! Az igazat megvallva, szóló, magam sem láttam már régóta. Esetleg megnézhetnénk együtt, nem gondolja?
Gendibal nem mert sokáig késlekedni a válasszal. Ha meg kell lennie, hát csatlakozzon könnyedén és boldogan, különben nincs értelme az egésznek.
— Öröm és megtiszteltetés a számomra, első szóló!
Az első szóló meghúzott egy fogantyút az íróasztala oldalán. Ilyen asztal volt minden szóló irodájában, és Gendibale semmivel sem volt alabbvalo az első szóló asztalánál. A Második Alapítvány az egyenlőségen alapuló társadalom volt — már ami a felszíni megnyilvánulásokat, vagyis a lényegtelen dolgokat illette. A valóságban az első szóló egyetlen hivatalos kiváltsága mindössze annyi volt, ami a címében is kifejezésre jutott: mindig ő szólalt meg elsőnek.