Amellett (támadt fel benne hirtelen a keserűség) mi volt ez az egész küldetés, ha nem a jövő igyekezete, hogy visszaduplázva megteremtse a saját múltját? Nélkülünk a mongolok egyszerűen meghódították volna Amerikát, és akkor egyikünk sem lett volna.
Az ég egyetlen roppant, kristályos feketeség volt: az ember ritkán láthat ennyi csillagot egyszerre. A Nagy Medve ott ragyogott a zúzmarás föld felett. A csendben csak a paták csattogása hallatszott. Everard még sosem érezte ilyen egyedül magát.
— És mit keresek itt én? — kérdezte fennhangon.
A válasz ott volt benne, erre megnyugodott egy kicsit, átengedte magát a lovaglás ritmusának, és haladása szinte falta a kilométereket. Túl akart esni az egészen. De amit tennie kellett, végül nem bizonyult olyan rémesnek, mint ahogy tartott tőle.
Toktai és Li Tai-Tsung sosem tért haza. De nem azért, mert belevesztek a tengerbe vagy elpusztultak az erdőben, hanem azért, mert egy varázsló lejött az égből, villámmal agyonsújtotta az összes lovukat, és szétzúzta hajóikat a folyótorkolatnál. Egyetlen kínai tengerész sem mert azokra a csalárd vizekre merészkedni olyan összetákolt hajóval, amilyet itt tudtak volna készíteni, és egyetlen mongol sem hitt benne, hogy innen gyalog hazajuthat. És talán igazuk is volt. Az expedíció marad, beolvad az indiánok közé, és él, amíg meg nem hal. Nagy tengerjáró kenuk, rézművesség, prémek, ruhák és büszkeség… egy mongol Noyon és egy kínai tudós hasznosan és boldogan töltheti életét azzal, hogy megteremti ezt az életet a csapatának.
Everard magában bólintott. Erről ennyit. Amit még Toktai vérszomjas terveinél is nehezebb volt megemészteni, az a saját őrjáratát — ami a családja, népe és életcélja is volt egyben — illető igazság volt. A távoli szuperlényekről kiderült, hogy egyáltalán nem is olyan idealisták. Nem egyszerűen azt a talán isteni úton megesett történelmet védték, ami hozzájuk vezetett. Itt-ott bele is piszkáltak, hogy megteremtsék a saját múltjukat… Ne kérdezzük, hogy volt — e valaha egyáltalán "eredeti" felállás. Fogjuk be az agyunkat. Tekintsük azt a göröngyös utat, amit az emberiségnek be kellett járnia, és mondogassuk magunknak, hogy ha helyenként lehetett volna jobb is, más helyeken viszont sokkal rosszabbul is történhetett volna.
— Lehet, hogy aljas játék — mondta Everard — de nincs másik.
A hangja olyan erősen csengett a végtelen vidéken, hogy inkább meg sem szólalt többet. A lova oldalába vágta a sarkát, és egy kicsit gyorsabban ügetett tovább észak felé.