33 A szunnita olyan mohamedán, aki a Koránon kívül a szájhagyományt is elfogadja, és a három első
kalifát is elismeri. (A szerk.)
34 A Fátimidák (Mohamed lányának és Ali hitvesének, Fatimának a nevéből) muszlim uralkodói dinasztia, mely 973-tól 1171-ig Egyiptomban uralkodott. (A szerk.) 35 A síiták Alinak, a 661-ben meggyilkolt kalifának a hívei, akik szerint Abu Bakr törvénytelenül lett kalifa, mert a kalifátusnak Mi valamelyik leszármazottjára kellett volna szállnia. (A szerk.) most egy kicsit sok lett a változatosságból, és a agy kavarodás közepén Bouillon Gottfriednak nem olt nehéz fölállítania a frank királyságot. Ugyanakkor Zandzsi, majd a fia, Nureddin török szablyái kezdték lefaragni a szép keresztény királyságot.
Így III. Balduin és I. Amalrich királyok Egyiptomra vetették szemüket, mely a bagdadihoz hasonlóan korrupt és túlfinomult udvar gyönyöreinek dekadenciáját élte.
Ugyanezt tette Nureddin Damaszkuszban.
A fivére halála után Amaury megindította első hadjáratát a kairói fátimidák ellen.
Csak razzia volt, de bebizonyította a jeruzsálemi királynak, hogy Egyiptom könnyű
préda lehet. Két újabb hadjárat következett, változó sikerrel. A királynak kétszer vissza kellett térnie, hogy megküzdjön Nureddinnel, aki a távollétét kihasználva növelni próbálta területeit. Ráadásul Damaszkusz ura egy Sirku nevű, nagy tehetségű harcost küldött Kairóba Shaver vezír felváltására, akivel Amaury szinte azt tehetett, amit akart.
Sirku azonban öreg volt, és Shaver remélte, kijátszhatja. Nem számolt azonban az öreg katona unokaöccsével. Ő fiatal volt, éles eszű és nagyra törő, és szélsőségesen szigorú a vallás terén. Sétára hívta Shavert, hogy fölkeressék egy muzulmán szent sírját. Békésen lovagolt a nyomában, ám hirtelen előrehajolt, letaszította a vezírt a nyeregből, láncra verette, majd lefejeztette, azután elfoglalta a posztját. Salah ad-Dinnek hívták, mi, frankok pedig Szaladinként emlegettük. Később a keze alatt egyesül majd az iszlám elszakadt két fele.
Komoly csapást jelentett ez I. Amalrich Egyiptommal kapcsolatos reményeire, a bölcs politikus azonban kihasználta a helyzetet, és megerősítette kapcsolatait Komnenosz Manuellel36, a bizánci császárral, akinek hatalmas flottája és hadserege figyelemre méltó segítséget jelenthetett.
Eközben Kairóban a fiatal Szaladin folytatta megtisztító politikáját, és egészen egyszerűen félreállította a régi fátimida kalifát, majd kijelentette, hogy ő az ország ura.
Ez nem tetszett Nureddinnek. Az öreg damaszkuszi atabég egyszerű lázadó alattvalót látott benne, és büntető hadjárat szervezésébe fogott. Szaladin ekkor I. Amalrichhoz közeledett, akinek országát kitűnő ütközőnek tekintette Damaszkusz és az „ő
Egyiptoma” között. Jeruzsálem királya azonban jó politikus volt, és átlátott a szitán.
Annál is inkább, mert Nureddin 1174. május 15-én Damaszkuszban meghalt, és egy tizenegy éves fiú, Malik al-Szalih maradt utána. Jeruzsálem királya pedig azt tervezte, hogy a gyermek védelmezőjévé lép elő, hacsak nem sikerül megállapodnia Szaladinnal Szíria megosztásáról, amikor két hónappal Nureddin halála után, 1174. július 11-én őt is elragadta a tífusz. Még negyvenéves sem volt.
Három nappal később, július 14-én a fiút, akit öcsémnek tekintettem, fölszentelték a Szent Sír-bazilikában, és IV. Balduin37 néven király lett. Tizennégy éves volt. Nem volt sokkal idősebb Malik al-Szalihnál, de volt közöttük egy nagy különbség: a betegség, melyben Balduin szenvedett, megedzette a lelkét, és a fejére helyezett koronát könnyekkel a szemében, de mindenkit meglepő méltósággal fogadta.
36 A Komnenoszok híres bizánci arisztokrata család, mely hat császárt adott Bizáncnak. I. Manuel (1143-1180) hűbéresévé tette a Jeruzsálemi Királyságot. (A szerk.) 37 IV. (Leprás) Balduin 1174 és 1185 között volt a Jeruzsálemi Királyság feje. (A szerk.) Hangja, mely a mutálás nyomán megváltozott, energikus és elszánt férfi hangja volt, ahogy kijelentette:
„… fogadom, hogy megőrzöm a régi kiváltságokat és igazságokat, a régi szokásokat és hagyományokat, ahogyan igazságot szolgáltatok az özvegyeknek és az árváknak.
Megőrzöm a királyok, az elődeim szokásait és a törvényt és az igazságot a királyság minden keresztény népének. Mindent hűen megőrzők, ahogyan az egy keresztény, Istenhez hű király kötelessége!”
Isten a tanúm, sosem szegte meg esküjét, csodálatra méltó bátorsággal viselte a koronáját, és élete utolsó pillanatáig az emberi korlátokat felülmúlóan jó volt, gyöngéden szerette a szép királyságot, ahol született, és a népet, melynek szeretetét megismerhette.
Alighogy Amaury szeme lecsukódott, Jeruzsálembe sietett a legrosszabb keselyűpáros, mely valaha is holttestre lecsapott: a fiatal király anyja, Agnès nagynéném és a „gyóntatója”, Heraclius szerzetes. Az örökkévalóságig égjenek a pokol tüzében!
Ami téged illet, aki e sorokat olvasod, egyet még tudnod kelclass="underline" ebben az elbeszélésben azt találod, amit a szemem látott, de olyan képeket is, melyeket néhány, hozzám közel álló élt meg és mondott el nekem. Mivel nem adhattam tollat a kezükbe, inkább belefoglaltam szavaikat a történet folyásába, mintha magam is átéltem volna, amit meséltek. Ne lepődj meg hát, és tudd meg végre, amit tudnod kell…”
Első rész
EGY NAGY SZERELEM
1176
I. fejezet
A visszatérők
Jeruzsálem összes harangja zúgott, hogy tudassa az egész világgaclass="underline" az ifjú király győztesen tér haza. A Szent Annától a Szent Sírig, a Szent Jakab-katedrálistól a Templomig, a Szent Istvántól a Szent Egyedig, a Szent Lázártól a Kórházig, a Sion-hegyi Szűz Máriától és Szent Megváltótól a getsemánei Szűz Máriáig és Szent Megváltóig minden kápolnából, minden kolostorból a falakon belül vagy a vidéken elszórtan egymásnak feleltek a harangok mély vagy éppen törékeny hangon az este tiszta levegőjében, melybe felhőként szállt föl a lovasok fölverte por.
A hűbéri sereg már nem volt teljes. 1176 augusztusában szólították fegyverbe őket azzal a paranccsal, hogy a Szaladin fivére nevében Damaszkuszt kormányzó Turan sah éléskamráját, a hallatlanul termékeny Bekaa38 vidéki földeket földúlva kényszerítsék rá a kormányzót, hagyja el városát. Most a főváros felé visszatérve birtokról birtokra lemorzsolódtak. Ain Anzsarnál győzelmet arattak, Turan sah pedig sebeit nyalogatva visszatért fehér városába. IV. Balduin Tyrbe vonult, ahol az unokabátyja, III. Tripoliszi Rajmond embereivel és a hatalmas zsákmányból neki járó résszel tengerre szállt kastélya felé. Nemrég a gróf még a királyság régense volt, de Balduin tizenöt évesen elérte a királyi nagykorúságot, és most már egyedül uralkodott. Rajmond elegánsan visszavonult. Akrában, Caesareában, Jaffában további csapatokat, további zsákmányt hagytak, de a királyi sereg kíséretében még mindig sok volt a búzával megrakott szekér, a katona és a fogoly.