Legalábbis hivatalosan nem.
Igaz, nem csókolta meg, de maga a fiatalember már régen száműzte a gyöngédségnek ezt a megnyilvánulását. Agnès mégis megölelte néha, amikor páncélban volt, és a bőrük nem ért egymáshoz, vagy az ajkához nyújtotta a kezét, amikor térdet hajtott a királyi felség előtt, ahogyan most is tette a viszontlátás 41 A névadó Hérakleiosz bizánci császár 610-től 641-ig uralkodott.(A szerk.) pillanatában. A legkisebb érintésre is remegés futott végig a szép püspökön, akinek a bátorság nem tartozott legfőbb erényei közé. Ha egyáltalán voltak erényei!
– Felséges fiam! – kiáltott fel ebben a pillanatban az „anyakirályné” tiszta és könnyed hangon. – Nagy öröm a visszatérése. Mindannyiunkat boldogsággal tölt el a győzelem, mely hosszú időre meghozta a békét!
– Isten hallgassa meg a szavait, anyám. Isten hallgassa meg…
– Nem hisz az ellensége szavának?
– Turan sah félti Damaszkuszt, melyet hamarosan éhínség sújt, és kivédte a legsürgetőbb bajt, de Szaladin az igazán fontos, Szaladin pedig Kairóban van. Lehet, hogy az öccse csak kibúvót keresett, hogy kivárja a visszatértét.
– Ebben az esetben miért nem foglalta el Damaszkuszt? Na és Aleppo?
– Aleppo hallgatólagosan a szövetségesünk, anyám, hiszen tőlünk várja, hogy elálljuk Szaladin útját, elismertessük az ifjú Al-szalih jogait, és ezzel fenntartsuk az iszlám megosztottságát. Ami Damaszkuszt illeti, ahhoz erősebb hadsereg kellene, mint amekkorát én ki tudok állítani. Talán tavasszal, ha Európából komolyabb keresztes csapatokat küldenek. Szaladin idővel bizonyára visszatér, Damaszkusz azonban addigra kimerül a nélkülözésben. Istennek hála mi még nem tartunk itt.
– Mit fog csinálni?
– Hagyom, hogy a dolgok menjenek a maguk útján… és hagyom cselekedni Tripolisz grófját is.
Rajmond unokabátyám az utolsó csata után visszatért a birtokára, és nem marad tétlen. Kifinomult politikus, és…
Agnès arcát és szemét hirtelen eltorzította a harag:
– Az az áruló! És maga még mindig rábízza magát? Nem értem, miért! Ha jól tudom, maga a király, és ő már nem régens!
Balduin jól ismerte a régi gyűlöletet, melyet anyja táplált Rajmond iránt: ugyanaz a gyűlölet volt, mint a többi nagyúrral szemben, akik rákényszerítették I. Amalrichot, hogy taszítsa el őt a trónra lépés érdekében. Ám vele szemben talán valamivel még eresebb volt ez a gyűlölet: amikor a férfi régens volt, Agnès megpróbálta elcsábítani, Rajmond azonban hajlíthatatlanul hűséges maradt feleségéhez, a szép Eviche de Tiberiade-hoz. A király természetesen figyelmen kívül hagyta anyja haragját:
– Ő a legnagyobb hatalmú bárónk, és szakértelme nagyon értékessé teszi. Majd később beszélünk erről. Most engedje, hogy köszöntsem a nővérem!
Agnès mellett, valamivel hátrébb húzódva ott állt Sybilla, az elsőszülött lány.
Tizenhét éves, szőke, másfajta szépséget képviselő fiatal lány: haja világosabb, természete nyitottabb volt. Ágnestől örökölte kék szemét és telt ajkát, arca metszése, kis, kerek és makacs álla, szája elszánt vonala az apját idézte, egyértelműen megmutatva, hogy tényleg I. Amalrich lánya. Pedig kétségek merülhettek föl efelől egy olyan asszony esetében, mint Agnès. Sybilla nagyon kecses és ruganyos teremtés volt, karcsú teste részben még a kamaszkort idézte, de már előre jelezte a kiteljesedést, mozgásában pedig a férfiak tekintetét lángra gyújtó művészet tükröződött, melyet anyja mesterfokon gyakorolt. Összességében elbűvölő fiatal lány volt, leszámítva, hogy ritkán nézett az emberek szemébe, és gúnyos mosolya kellemetlen lehetett.
Thibaut de Courtenay némi aggodalommal figyelte a jelenetet. Nem szerette Ágnest, hiába volt a nagynénje, sem Sybilla unokatestvérét, és sajnálta, hogy Balduin kötődik hozzájuk. A két nő nem érdemelte meg a gyöngédségét.
Annyira mások voltak, mint Elisabeth! Agnès húga és Thibaut nevelőanyja mára visszavonult a bethániai nővérekhez egy megerősített kolostorba, az Olajfák hegyének oldalában, melyet Szent Lázár oltalma alá helyezett a néhai Melisendis királyné42, I.
Anjou Fulco felesége, annak az Anjou Fulcónak43, aki azzal, hogy nőül vette II. Balduin lányát, Bouillon Gortfried vérét a Plantagenetékével44 váltotta fel. Melisendis húga, Yvette volt a rendházfőnök anya. Természetes volt, hogy ide vonulnak vissza a család nőtagjai. Sybilla is itt nevelkedett, de nem tett szert túl nagy műveltségre. Túlságosan lusta volt ahhoz, hogy a görög nyelvvel, bármiféle tudománnyal vagy egyéb fölösleges dologgal terhelje az agyát, mely kizárólag az öltözködés és a gyönyörök iránt mutatott érdeklődést.
Nemrég egy újabb hercegnő váltotta feclass="underline" Isabelle-nek hívták, nyolcéves volt, és Balduin féltestvére, a bizánci hercegnő Komnenosz Mária lánya, aki j I. Amalrich felesége lett Agnès elűzése után. A világ legelragadóbb kislánya volt, és Thibaut-n remegés futott végig, ahányszor fölidézte magában a bájos alakot, ahogy oly büszkén kihúzza magát a vastag, aranyló barna hajfonatok súlya alatt, az édes, tiszta vonású arcot, melyet ugyanolyan szempár ragyogott be, mint az apjáé: világos azúr, melyben mintha az ég tükröződne. Sybilla koraérett bágyadtságával ellentétben egy igazi kislány vidámsága, mozgékonysága és huncutsága lakozott benne, szaladgálása, vidám nevetése betöltötte a szent házat. Balduin imádta, Thibaut pedig még nála is jobban attól a naptól fogva, amikor a kislánynak ötéves korában sikerült fölkapaszkodnia az apja telivérjére, és a lovászok kiáltásaitól megrémült ló szélsebesen elvágtatott vele.
Thibaut az első útjába eső lóra fölpattanva a nyomába vetette magát, és sikerült kiszabadítania a veszélyes száguldásból, hagyva, hogy a királyi mén magától lecsillapodjon. A fiú akkor még csak tizenhárom éves volt: mindenki gratulált hőstettéhez, neki azonban csak az a mélységes boldogság számított, melyet Isabelle-t a karjába szorítva érzett, amikor a kislány hozzásimult, remegve, mint egy rémült kismadár. Nem sírt, de hófehér volt, és hevesen vert a kis szíve. Thibaut csókokkal és simogatásokkal borította, hogy megnyugtassa, Isabelle pedig lassan összeszedte magát, mialatt lassú léptekkel visszafelé tartottak a Dávid-kapuhoz. Amikor a fiú átadta a rémült nevelőnőnek, úgy érezte, mintha lénye egy részétől kellene megválnia.
Az eltelt három év csak tovább szította ezt az érzést, mely annál is erősebb lett, mert a király halálakor Mária királyné a lányával nabluszi birtokára menekült Agnès haragja elől, aki gyűlölte, és aki, amint a fia lett a király, erővel visszatért, hogy a palotában rendezkedjen be. Balduin örült, hogy viszontlátja az édesanyját, és kedvesen 42 Melisendis királynő – férje halála után – 1143-tól 1161-ig uralkodott. (A szerk.) 43 Anjou Fulco kb. 1090-ben született, és 1131 és 1143 között volta Jeruzsálemi Királyság királya. (A szerk.) 44 Királyi dinasztia, amely II. Henriktől II. Richárdig Anglia uralkodóit adta 1154 és 1399 között. (A szerk.) fogadta. Mária királyi pompával költözött át szép birtokára Isabelle lánya kíséretében.