— Borzasztó — mondta a földi férfi.
— De maga meg én azt csinálunk, amit akarunk. Remélem tehát, hogy megragadja a kínálkozó lehetőséget, és nem kell vigyáznom rá, mit mondok.
— Már mondtam, nyugodtan becézzen földikének.
— Rendben van. Most önként, a szabadidőmben dolgozom. Mit szeretne csinálni?
— Nagyon könnyű válaszolnom. Meg akarom nézni a protonszinkrotront.
— Nem megy. Talán Barron meg tudja szervezni, ha majd találkozott vele.
— Nos, ha nem láthatom a szinkrotront, nem tudom, mi látnivaló van még. Tudom, a túlsó oldalon ott a rádióteleszkóp, de nem hiszem, hogy bármi újdonsággal szolgálna. Majd maga megmondja, mi az, amit egy átlag turista nem lát.
— Egy csomó minden. Ott vannak az algatelepek, nem azok az antiszeptikus élelmiszerüzemek, amelyeket már látott, hanem maguk a farmok. Bár a szag kicsit erős, és nem hinném, hogy egy földike… földi férfi különösen étvágygerjesztőnek találná. A földiek úgyis meg vannak akadva az ennivalóval.
— Meglepő? Kóstolt már földi ételt?
— Voltaképpen nem. De valószínűleg nem is ízlene. Minden attól függ, mihez vagyunk szokva.
— Én is azt hiszem — mondta nagy sóhajjal a földi férfi. — Ha megkóstolna egy igazi marhaszeletet, torkán akadna a zsír meg a rost.
— Kimehetünk a peremvidékre, ahol új folyosókat fúrnak a kőzetbe, de akkor speciális védőöltözetet kell vennie. Aztán a gyárak…
— Válasszon maga, Selene!
— Jó, csak mondjon meg valamit becsületesen!
— Nem ígérhetem meg, amíg nem hallom a kérdést.
— Azt mondtam, hogy azok a földikék, akik nem szeretik a földikéket, itt maradnak a Holdon. Nem javított ki. Maga is itt szándékszik maradni?
A földi férfi ránézett ormótlan csizmája orrára. Azt mondta:
— Selene, nagy nehézségembe került, hogy vízumot kapjak a Holdra. Azt mondták, túl idős vagyok az utazáshoz, és ha egy kis időt itt töltök, esetleg nem térhetek vissza. Így hát azt mondtam nekik, hogy végleg itt szándékozom maradni.
— Csak nem hazudott?
— Akkor még nem volt biztos. De azt hiszem, itt fogok maradni. — Gondolom, még sokkal kevésbé lettek volna készségesek, ha tudják.
— Miért?
— A földi hatóságok nem nagyon szeretnek fizikusokat végleg ideengedni.
A földi férfi ajka megrándult.
— Ebben a tekintetben nem voltak gondjaim.
— Nos, ha közénk akar tartozni, akkor meg kell látogatnia a tornatermet. A földikék gyakran szeretnék megnézni, de mi általában nem biztatjuk őket Bár nincs kifejezetten tiltva. A bevándorlók, az már egészen más tészta.
— Miért?
— Egyrészt, mert meztelenül vagy majdnem meztelenül végezzük a gyakorlatokat. Miért is ne? — A hangja kicsit szomorúan csengett, mintegy a sokszor elismételt védekezés miatt. — A hőmérséklet ellenőrizve, a környezet tiszta. Csakhogy bárhol, ahová a földiek eljutnak, a meztelenség zavaróvá válik. Némelyik megbotránkozik, némelyik izgalomba jön, van, aki egyszerre érzi a kettőt. Nos, nem öltözhetünk fel a kedvükért a tornateremben, de nem is kellemes, ha ott vannak, így hát távol tartjuk őket.
— És a bevándorlók?
— Hozzá kell szokniuk. A végén ők is ledobják a ruhájukat. És sokkal nagyobb szükségük van a tornateremre, mint a született Hold-lakóknak.
— Becsületes leszek magával, Selene. Ha női meztelenséggel találkozom, én is izgalmat érzek. Nem vagyok még olyan öreg, hogy ne érezzem.
— Hát akkor izguljon — mondta közönyösen a nő —, de magában! Rendben?
— Nekünk is le kell vetkőzni? — nézett rá vidám érdeklődéssel.
— Mint nézőknek? Nem. Megtehetjük, de nem kötelező. Maga kényelmetlenül érezné magát, ha ennyire az elején megtenné, és nem volna túlságosan inspiráló látvány a mi számunkra sem… — Maga aztán nem udvariaskodik!
— Miért, az volna? Legyen őszinte! Ami meg engem illet, nem kívánom magát külön izgalmaknak kitenni. Így hát mind a ketten maradjunk csak felöltözve.
— És nem fognak tiltakozni? Az ellen, hogy én mint kevéssé inspiráló külsejű földike jelen legyek?
— Ha ott vagyok magával, akkor nem.
— Rendben van, Selene. Messze van?
— Már ott is vagyunk. Itt kell átmenni.
— Aha, szóval egész idő alatt azt tervezte, hogy ide jövünk. — Gondoltam, érdekes lesz.
— Miért?
Selene hirtelen elmosolyodott.
— Csak úgy gondoltam.
A földi férfi megrázta a fejét.
— Kezdem azt hinni, hogy maga sohasem gondol valamit csak úgy. Hadd találgassak! Amennyiben szándékomban áll, hogy a Holdon maradjak, időről időre tornáznom kell, hogy az izmaimat, a csontjaimat, összes szervemet megfelelő kondícióban tartsam.
— Így van. Mindannyian így teszünk, de a földi bevándorlók különösen. Egyszer a torna mindennapi munkája lesz. Beléptek, és a földi férfi meglepődve nézett szét.
— Ez az első olyan helyiség, amelyik hasonlít a földi párjához. — Miben hasonlít?
— Nagy. Nem gondoltam volna, hogy ekkora helyiség is létezik a Holdon. Íróasztalok, irodagépek, nők az íróasztaloknál…
— Csupasz mellű nők — mondta komolyan Selene. — Ez nem hasonlít a Földre, megengedem.
— Van egy csúszdánk is, meg egy liftünk is a földikék számára.
Sok az emelet. De várjon…
Odament az egyik nőhöz, aki ott ült a közeli asztalnál, csöndes, sietős hangon megbeszélt vele valamit, míg a földi férfi barátságos kíváncsisággal tekingetett körbe.
Selene visszatért:
— Minden rendben. Még mérkőzést is látunk. Nagyon jó mérkőzést: ismerem a csapatokat.
— Imponál ez a helyiség. Komolyan.
— Ha még mindig a méreteiről beszél, korántsem elég nagy. Három tornatermünk van. Ez a legnagyobb.
— Nekem tetszik, hogy a Hold spártai körülményei között megengedhetik maguknak, hogy ennyi teret szánjanak hiábavalóságokra.
— Hiábavalóság? — Selene hangja sértődötten csengett. — Miért gondolja, hogy hiábavalóság?
— Mérkőzés, azt mondta. Játék.
— Ha akarja, hívja játéknak. A Földön a sportot tízen csinálják, tízezren meg nézik. Nem úgy a Holdon: amit maga hiábavalóságnak néz, az nagyon is szükséges nekünk.,. Erre… liften megyünk, lehet, hogy várni kell egy kicsit.
— Remélem, nem haragszik.
— Nem haragszom igazán, de megértőbbnek kell lennie. Maguk, földi emberek hárommillió év alatt alkalmazkodtak a földi gravitációhoz, amióta az élet kikúszott a vízből a szárazföldre. Ha nem tornáznak is, elboldogulnak. Nekünk alig volt időnk, hogy alkalmazkodjunk a Hold nehézségi erejéhez.
— Eléggé másnak is látszanak.
— Ha valaki a Hold gravitációja mellett született és nevelkedett, a csontja és az izmai természetesen kevésbé masszívak, mint a Földön volnának, de ez még semmi. Nincsen olyan testi funkciónk, akármilyen finom legyen is, emésztés, hormonális rendszer, bármi, ami ne alkalmazkodott volna rosszul az itteni gravitációhoz, és ne igényelné, hogy szabályszerűen gyakoroltassuk. Meg lehet szervezni ezt a gyakorlást úgy, hogy mókás játéknak hasson, de attól még nem hiábavaló… Itt a lift.
A földi férfi egy pillanatra visszahőkölt, de Selene meglehetős türelmetlenséggel szólt rá, mintha még mindig füstölögne benne az önvédelmi kényszer.
— Gondolom, azt akarja mondani, hogy ez inkább fonott kosárra hasonlít. Minden földi ember ezt mondja. A Hold nehézségi erejéhez nem kell erősebb.