— Megérjük, meglátjuk; biztos vagyok benne.
— Te meglátod, Selene.
— Te is, Ben. Ne dramatizáld a korodat. Csak negyvenhét éves vagy.
— Elmégy az egyik csillagközi űrhajóval, Selene?
— Nem. Öreg leszek már, és nem akarom szem elől veszíteni a Földet. A fiam, ő elmehet… Ben.
— Igen, Selene.
— Kérvényeztem egy második fiút. Elfogadták a kérvényemet. Nem akarsz közreműködni?
Denison fölnézett, egyenesen Selenére. A nő nem nézett félre.
— Mesterséges megtermékenyítés? — kérdezte a férfi.
— Természetesen. Biztosan érdekes lesz a génkombináció — válaszolta a nő.
Denison lehunyta a szemét.
— Hízelgő rám nézve, Selene.
Selene védekezőleg mondta:
— Csak a józan ész, Ben. Nagyon fontos, hogy jó legyen a génkombináció. Nincs semmi rossz a természetes génsebészetben.
— A világon semmi.
— Nem mintha nem akarnám más okból is… Például, mert tetszel nekem.
Denison bólintott és csendben maradt.
Selene csaknem mérgesen mondta:
— Hiszen több a szerelem, mint a szex.
— Egyetértek — felelte Denison. — Végtére, én szeretlek szex nélkül is.
Selene így válaszolt:
— De ami azt illeti, a szex több, mint az akrobatika.
— Ezzel is egyetértek — mondta Denison.
— És mellesleg, a fenébe is, megpróbálhatnál tanulni! — Ha megpróbálnál tanítani — mondta lágyan Denison. Habozva felé mozdult. Selene nem távolodott el tőle. Aztán nem habozott többé.