— Mi ez? Miről szól ez a dal? — kérdezte Sturm csöndesen.
Tanis fölegyenesedett és el-elakadó hangon suttogta barátja fülébe:
Az elfek egyenként emelkedtek föl az asztal mellől és saját lámpásukat a magasba emelve csatlakoztak a kórushoz. Hangjuk egybeolvadt a végtelen bánat megrázó himnuszéban.
Apró, szikrázó lámpafények gyulladtak végig az utcákon, az erdőkön és azokon is túl... és minden felgyulladó lámpáshoz új hang is társult, mígnem úgy hallatszott, hogy maga a közeli erdő énekli szomorú dalát.
Ekkor Gilthanas elhallgatott. Szelíd lehelettel eloltotta lámpásai lángját. Az asztal körül állók is sorban elhallgattak, kioltották gyertyájukat. Qualinost minden zugában fokozatosan elhalt az ének, kihunytak a fények... e csönd és a sötétség leple borult a tájra. Legvégül már csak a távoli hegyek visszhangozták az ének utolsó hangjait, halkan susogva, akár a hulló őszi falevelek.
A Szóló fölemelkedett.
— És most — mondta súlyos hangon — elérkezett az idő a Nagytanács üléséhez. Az Ég Csarnokában tartjuk, Tanthalas, ha lennél szíves odakalauzolnia barátaidat.
Mint hamarosan rájöttek, az Ég Csarnok egy fáklyákkal megvilágított tágas térség volt: csupán az égbolt csillagokkal pöttyözött kupolája borult fölé. Csak észak felől volt teljes a sötétség, amelyet csak néha szaggattak föl cikázó villámok. A Szóló intett Tanisnak, hogy társaival együtt lépjen közelebb hozzá, s amikor ez megtörtént, egész Qualinost népe köréjük gyűlt. Senkit nem kellett csöndre inteni. Amikor a Szóló fölemelkedett, még a szellő is elcsitult.
— Mint tudjátok, itt vagyunk — mutatott valahová a lába elé. Lenézve észrevették, hogy egy hatalmas térkép terül el a lábuk alatt. Abanasinia síkságának kellős közepén álló Tasslehoff áhítatosan fölsóhajtott. Nem emlékezett rá, hogy valaha is látott bármi, ehhez hasonlóan gyönyörűt.
— Itt van Vigasz! — mutatott elragadtatva egy pontra.
— Igen, surranó, — visszahangozta a Szóló —, és itt vannak a sárkányseregek... Vigaszban — mutatott egy pontra a pálcájával — és Menedékben. Verminaard Nagyúr nem csinált titkot belőle, hogy támadást indít Qualinosti ellen. Csak arra vár, hogy a csapatai egybegyűljenek és biztosíthassa utánpótlási útvonalait. Ilyen szörnyű horda ellen reménytelen az ellenállás.
— De hát Qualinost elég könnyen védhető! — kiáltott föl Sturm. — Közvetlen szárazföldi út nem vezet ide. Olyan szakadékok fölötti függő hidakon keltünk át, amelyeket, ha lerombolunk... nincs olyan hadsereg, amely átjuthat ide. Miért ne állhatnánk ki ellenük?
— Ha csak egy hadseregről lenne szó, elbánhatnánk vele — válaszolta a Szóló. — De mit tehetünk a sárkányok ellen? — és tanácstalanul széttárta a karját. — Semmit! A legendák szerint csupán a nagy Huma győzte le őket a Sárkánydárdájával. És ma senki sincs... legalábbis, akiről tudunk, aki birtokában van e hatalmas fegyver titkának! Fizban már szóra nyitotta a száját, de Raistlin leintette.
— Nem! — folytatta tovább a Szóló. — El kell hagynunk ezt a várost és ezeket az erdőket. Úgy terveztük, hogy nyugatra indulunk, ahol az ismeretlen földeken talán új otthont találhatunk népünknek... vagy végső esetben visszatérhetünk Silvanestibe, az elfek legősibb hazájába. Egészen a múlt hétig megfelelően alakultak a terveink. A Sárkány Nagyúrnak legalább háromnapi erőltetett menetbe kerül, amíg fölsorakoztatja seregeit, kémeink pedig azonnal jelentik, amint elhagyja Vigaszt. Akkor lesz elég időnk rá, hogy elmeneküljünk nyugatra. Most pedig arról értesültünk, hogy Pax-Tharkasban, tőlünk alig egynapi járóföldre állomásozik a harmadik sárkánysereg. Ha nem tartóztatjuk fel, végzetünk beteljesedik!
— És tudod a módját, miképp tartóztatható fel az a sereg? — kérdezte Tanis.
— Igen — nézett a Szóló legkisebb fiára. — Amint azt te is tudod, sok Kapuból, Vigaszból és egyéb helyekről elhurcolt ember sínylődik Pax-Tharkas várában és dolgozik a Sárkány Nagyúr rabszolgájaként. Verminaard okos. Hogy a rabszolgái föl ne lázadjanak, feleségeiket és gyermekeiket túszként tartja fogva, így biztosítja a férfiak engedelmességét. Úgy véljük, ha ezeket a túszokat kiszabadítjuk, akkor a férfiak uraik ellen fordulnak és megsemmisítik őket. Gilthanas feladata lett volna a foglyok kiszabadítása és a fölkelés vezetése. Az emberekkel a déli hegyekbe kellett volna vonulnia, maguk után csalva ezt a harmadik sereget, így biztosított volna számunkra időt a meneküléshez.
— Hogy is állunk ezekkel az emberekkel? — kérdezte Zúgószél nyersen. — Úgy látom, akként veted oda őket a sárkányseregeknek, ahogy a kétségbeesett dobál húsdarabokat az őt üldöző farkascsordának!
— Attól tartunk, Verminaard Nagyúr sem hagyná meg sokkal tovább az életüket. Az érclelőhely már csaknem kimerült. Kikapartatja velük az utolsó morzsákat is, s akkor a rabszolgáknak már semmi hasznát nem veheti. A hegyekben lévő szakadékokban és barlangokban pedig az emberek meghúzhatják magukat és onnan visszaverhetik a sárkányseregeket. Könnyűszerrel tarthatják velük szemben a hegyi szorosokat, különösen most, a tél közeledtével. Elismerem, hogy néhányuknak meg kell halniuk, de ezt az árat mindenképpen meg kell fizetni. Ha szabadon választhatsz, Síkföld fia, vajon rabszolgaként vagy küzdő harcosként halsz-e meg szívesebben?
Zúgószél válasz nélkül, sötéten meredt a térképre,
— Gilthanas küldetése kudarcot vallott — jegyezte meg Tanis —, s ha jól értem, azt akarod, hogy most mi kíséreljük meg a fölkelés vezetését?
— Igen, Tanthalas — válaszolta a Szóló. — Gilthanas ismeri a Pax-Tharkasba vezető Sla-Mori utat. Még az erdőbe is be tud vezetni benneteket, így nemcsak a sajátjaitokat szabadíthatjátok ki, hanem az elfek menekülését is biztosíthatjátok — itt a Szóló hangja megkeményedett —, esélyt adtok nekik az életre, amelyet sok elf nem kapott meg, amikor az emberek ránk zúdították az Összeomlást.
Zúgószél fogcsikorgatva emelte föl a fejét, de még Sturm is elkomorodott. A Szóló mély levegőt vett, utána nagyot sóhajtott. — Bocsáss meg, kérlek... nem akarlak titeket ostorozni a múlt vétkeiért. Mi nem vagyunk közönyösek az emberek sorsa iránt. Szabad akaratomból küldöm veletek fiamat, Gilthanast, tudván, hogy elválásunkat követően többé talán sohasem látjuk egymást. Én ezt az áldozatot hozom a népemért és a ti népetekért.