Föld volt. Talaj. Por és homok. Az az anyag, amiből a bolygók állnak, pontosabban ennek a bolygónak az anyaga, még pontosabban a Helior felszíne, melyen ez a hihetetlen súlyú, egész világot magába foglaló acélváros nyugodott. Bill felpillantott, és egy kimondhatatlan pillanatig tudatára ébredt, micsoda iszonyatos súly nehezedik rá, és már a tudat majdnem összenyomta. Most lejutott a legaljára, a sziklás részhez, és erre a gondolatra egyből heveny klausztrofóbia rohanta meg. Elhaló sikollyal rohant tovább a folyosón, míg az egy elreteszelt ajtóban nem végződött. Innen nincs kiút. És amikor jól megnézte az ajtót, és látta, hogy a fa szinte már megfeketedett, úgy döntött, hogy itt nem is akar kimenni. Miféle iszonyatos szörnyetegek ólálkodhatnak azon az ajtón túl, a világ fenekén?
Ekkor, miközben kimeredt szemmel leste, az ajtó megnyikordult, és nyílni kezdett. Bill megperdült, és el akarta rohanni, ám ekkor valami elkapta, és vasmarokkal szorította…
Ötödik fejezet
Nem mintha Bill nem próbálta volna kitépni magát a szorításból, de esélye sem volt. Csak vonaglott a csontvázfehér kezek közt, és kétségbeesetten próbálta az ujjakat lefejteni a karjáról, és közben folyamatosan bégetett, mint egy birka a sas karmai közt. Miközben tehetetlenül vergődött egyre visszafelé húzták, keresztül azon a vaskos ajtón, amit nem emberi kezek nyitottak ki.
— Üdvözlöm… — szólalt meg egy síri hang, és megtántorodott, ahogy a kezek elengedték, aztán megfordult, és egy jókora fehér robotot látott, mely most mozdulatlanul meredt rá. Közvetlenül a robot mellett egy apró termetű ember állt fehér kezeslábasban, kopasz fejjel, ünnepélyes arckifejezéssel.
— Szükségtelen elárulnia a nevét — mondta a kicsi ember —, csak ha akarja. Én Jeyes felügyelő vagyok. Biztonságos helyet keres?
— Ön szerint létezik ilyen? — kérdezte Bill kételkedve.
— Érdekes megjegyzés, igen érdekes. — Jeyes reszelős zajjal dörzsölte össze kérges tenyerét. — Viszont most ne bocsátkozzunk elméleti vitákba, fogadjuk el a dolgokat annak, amik, és igen, biztosíthatom, így van. Jelentsük ki, hogy létezik biztonságos hely… Tud jönni saját lábán?
Bill, most hogy kissé magához tért az első megrázkódtatásból, valamelyest agyafúrtabb lett, lévén, hogy számtalanszor ráfázott már a naivitására.
— Ide hallgasson, még azt sem tudom, ki maga, azt sem, hogy hol vagyok, arról pedig végképp fogalmam sincs, mi a fene ez a „biztonságos hely” dolog.
— Nagyon helyes, elismerem, az én hibám, hogy egyszerű térképtelennek néztem, pedig most már látom, hogy a rongya valaha… pár évvel ezelőtt… kifogástalan gárdista egyenruha lehetett, és az a rozsdás vasdarab ott a mellén bizonyára valami nemes kitüntetés maradványa. Üdvözlöm Heliorban, a Birodalmi Bolygón, hogy megy a háború?
— Remekül, köszönöm… De mi ez az egész?
— Jeyes felügyelő vagyok, a város Köztisztasági Hivatalából. Úgy látom, és őszintén remélem, hogy megbocsátja az indiszkréciómat, de úgy látom, mintha egy kis bajban lenne… Cafatokban az egyenruhája, nincs térképe, és lehet, hogy még az igazolványa is elveszett. — Ravasz, madárszerű szemével a kényelmetlenül mocorgó Billt nézte. — De ezen változtathatunk. Fogadja el a védelmünket. Mi gondoskodunk magáról, jó munkát kínálunk, új egyenruhát, sőt még új igazolványt is.
— És mindezért szemetesnek kell lennem! — csúfolódott Bill.
— Az SZ-köz kifejezés helyénvalóbb — felelte Jeyes felügyelő jámborán.
— Majd meggondolom — felelte Bill hűvösen.
— Segíthetek a gondolkodásban? — kérdezte a felügyelő, és megnyomott egy gombot a falon. A külső feketeségbe nyíló ajtó ismét nyikorogva feltárult, a robot elkapta Billt, és kifelé taszigálta.
— Elfogadom! — sikoltotta Bill, aztán duzzogva lebiggyesztette az ajkát, amikor a robot elengedte, és az ajtó bezárult. — Csak annyit szeretnék hozzátenni, nem kellene ilyen rámenősnek lenniük.
— Ezer bocsánat, mi azt szeretnénk, ha boldog lenne köztünk. Üdvözlöm a KH alkalmazottainak sorában. Elnézést, ha bosszantó kérdést teszek fel, de kíván esetleg egy új igazolványt? Számos új alkalmazottunk új lappal kívánja kezdeni az életét a hivatalban, és nekünk egy csomó igazolvány áll a rendelkezésünkre, amik közül válogathat. Végtére is, tudja, hozzánk kerül minden, beleértve a holttesteket és a szemétkukák tartalmát is, és meglepődne, ha sejtené, mennyi igazolványunk gyűlik így össze. Ha lenne szíves belépni a felvonóba…
A KH-ban nem csomó igazolvány volt, hanem rengeteg, szekrényszámra sorakoztak egymás után pontos ábécé-sorrendben. Bill egy szempillantás alatt talált olyat, amely szinte minden tekintetben ráillett, egy bizonyos Wilhelm Stuzzicadentiét, és megmutatta a felügyelőnek.
— Hát ez remek, örülök, hogy velünk dolgozik, Villy…
— Szólítson csak Billnek.
— …és köszöntöm a szolgálatnál, Bill, itt mindig emberhiánnyal küszködünk, és több munkakör közül is válogathat, vagyis inkább a képességeinek… és érdeklődési körének megfelelően választhatjuk ki, mit csináljon. Amikor meghallja azt a szót, hogy köztisztaság, mi jut az eszébe?
— Szemét.
A felügyelő sóhajtott.
— Általában mindenki így reagál, de magától többet vártam. A szemét csak egy dolog, amit a Begyűjtő Részleg intéz, de ezen kívül van még Hulladék, Melléktermék és Törmelék. Aztán vannak egészen más részlegek is, mint például az Utcasöprés, Csőhálózat karbantartás, Kutatás, Szenny csatorna tisztítás…
— Ez az utóbbi elég érdekesnek hangzik, mivel azt megelőzően, hogy erővel besoroztak, elvégeztem egy levelező kurzust a trágyázástechnikai kezelő tanfolyamon.
— Hát ez egyszerűen csodálatos! Meséljen róla, de előbb üljünk le, helyezze kényelembe magát! — Odavezette Billt egy mély, süppedős fotelhez, aztán két papírpoharat húzott elő egy automatából. — Igyon egy kis Alco-kólát, míg beszélgetünk.
— Nem sok mondanivalóm van, nem sikerült befejeznem a kurzust, és most már úgy látom, sohasem fogom tudni megvalósítani életem nagy álmát, hogy trágyázással foglalkozhassak. Lehet, hogy a maguk Szennycsatorna-tisztító részlege…
— Sajnálom, a szívem szakad meg, de hogy úgy mondjam, ez a ló nem nyert, már csak azért is, mivel ezen a részlegen nincs semmi problémánk, hiszen szinte teljesen gépesített. A szennyvíz elvezetésére büszkék vagyunk, hiszen ez hatalmas munka, mivel több mint százötvenmilliárd ember él Helioron…