Megpróbálok teljes képet adni a helyzetről. Pár ötlet a kapitány távozása óta jutott eszembe. Ha kívánja, ezeket is rögzítse a munkatársai számára.
Várok, míg felkészül a felvételre. — Beetchermarlf elhallgatott. Hirtelen kételyei támadtak, vajon zavarhatja-e az idegenek egyikét a saját ötleteivel, amelyek neki magának is elnagyoltnak és hevenyészettnek tűntek.
A tények mindenesetre hasznosak lesznek. Sok olyan részlet merült fel a Kwembly jelenlegi helyzetével kapcsolatban, amelyek valószínűleg még ismeretlenek az emberek előtt. Mire Benj válasza megjött, a kormányos már visszanyerte önbizalmát.
— Felkészültem a vételre. Úgyis felvettem volna, nyelvgyakorlásnak. Ha a meteorológusaik nem érnek rá, talán mi ketten is megcsinálhatnánk, amiről beszéltem. Remélhetőleg meg tudja adni az értékeket, hiszen a helyszínen mindent lát, és ha magát is Barlennan-toborozta a Meszklinen, bizonyára tud egyet s mást az időjárásról. Végeredményben az én életem többszörösét is eltölthette a Főiskolán, tervezést és kutatási módszereket tanulva. Kezdheti, készen vagyok!
Beetchermarlf megkönnyebbült. Csak tíz meszklini évvel ezelőtt kezdődött meg néhány kiválasztott kutató képzése. Ez az emberi lény aligha több ötévesnél. Persze ki tudja, náluk ez az életkor milyen fokú érettséget jelent; az idegeneket ugyan általában valamely felsőbbség lengte körül, de egy felnőtt mégsem tekinthet fejlettebbnek egy gyereket.
Amennyire egy hatvanfokos lejtőn csak tudta, elengedte magát, és nekifogott a történetnek. Részletesen elmesélte, milyen volt az útjuk a folyón lefelé. Elmondta, mit lehet a hídról látni. Megmagyarázta, hogyan váltak mozgásképtelenné, milyen helyzettel kelt a legénységnek szembenéznie, ha nem sikerül a Kwembly t talpra állítani. Még a légzsilipeket is részletesen leírta, elmagyarázva, hogy valószínűleg nem lehet majd használni a főzsilipeket és talán egyéb szerkezeteket sem.
— Sokat segítene a kapitánynak — fejezte be a magyarázatot —, ha tudná, kiszárad-e a folyó, s ha igen, mikor. Azt hiszem, az év túlnyomó részére itt rekedünk, és ehhez mérten kell terveznünk.
Benj jóval a hatvannégy másodperc letelte után válaszolt csak; neki is volt miről gondolkodnia.
— Felvettem, amit mondtál, és felküldtem a Tervezésre — mondta végül.
— Ott lemásolják és szétküldik a többi laborba. Magam is úgy vélem, hogy a folyó jövőjét nem gyerekjáték megjósolni; megfelelő adatok nélkül lehetetlen is. Az egész hómező időszakosan megolvadhat. Amennyiben Észak-Amerika összes vizének egy mederben kellene lefolynia, az árhullám végét jó ideig várhatná az ember. Nem tudom, mekkora területet derítettek fel a repülőitek, azt sem, hogy mennyit mutatnak majd a mi fotóink, de lefogadom, ha mindezt térképre visszük, még mindig lesz miről vitázzunk.
— De ti már olyan sok bolygón szereztetek tapasztalatot! — vetette közbe Beetchermarlf. A válasz ismét késett.
— Az emberek és barátaik már számos bolygót feltártak. A bökkenő az, hogy három bolygótípus is létezik. Az egyiket az én otthonom után Föld-szerűnek nevezzük, kicsi, sűrű, gyakorlatilag hidrogén nélküli bolygók. A második típus Jupiter-szerű, nagyobbak, sokkal kevésbé sűrűek, mivel a kialakulásukkor keletkező hidrogén megmaradt. Mielőtt a saját csillagunk környezetét elhagytuk volna, csak erről a két típusról tudtunk, mert a mi rendszerünkben csak ilyenek vannak.
A harmadik típusba tartozó bolygók nagyon sűrűek és óriásiak. Amíg meg nem találtuk ezt a típust, jól megvoltunk az elméletünkkel, amely szerint az első típusú bolygók csekély eredeti tömegük miatt vesztették el, a második típusúak pedig nagyobb tömegük miatt tartották meg a hidrogént.
A harmadik típushoz tartozik a Dhrawn. Ezt a típust sosem találtuk Föld típusúakkal azonos rendszerben. Kell, hogy legyen valami magyarázat erre, de még nem tudjuk az okát. Amíg a Szövetség tagjai meg nem tanultak utazni a csillagközi térben, semmit sem tudtunk ezekről a bolygókról. Akárcsak a Jupiter-szerű bolygókat, ezeket sem tanulmányozhattuk közvetlenül. Le tudtunk ugyan küldeni néhány speciális, nagyon drága és megbízhatatlan robotot, de többre nem futotta.
A te fajod az első, amely elviseli a harmadik típus gravitációját vagy a második típus nyomását.
— A leírás szerint a Meszklin harmadik típusú, nem?
Mostanra már sokat kell tudnotok róla. Tíz éve vagytok kapcsolatban velünk, és néhányatok le is szállt a Peremen, vagyis az Egyenlítőn.
— Nekünk ez ötven év. A baj az, hogy a Meszklin nem harmadik típusú, hanem Jupiter-szerű bolygó. Még most is lenne annyi hidrogénje, mint egy normál planétának, ha nincs az a gyors keringés, amely palacsintára lapította a Meszklint. Még nem találtunk ehhez hasonló jelenséget. Ezért voltak hajlandók a Szövetség fajai oly sok fáradságot és időt fordítani arra, hogy kapcsolatot építsünk ki a világotokkal és megvalósítsuk ezt az expedíciót. Harminc év alatt sokat megtudhatunk a Dhrawn felépítéséről a műholdak neutronszámlálói révén, és a szeizmikus berendezések is sok részletre választ fognak adni. Akárcsak a kémiai munkátok. A ti időszámításotok szerint öt-hat év múlva már elég ismeretünk lesz erről a kőgolyóról ahhoz, hogy megértsük, hogyan keletkezhetett, hogy csillag-e vagy bolygó.
— Úgy érted, csak azért léptetek kapcsolatba velünk, hogy többet tudjatok meg a Dhrawnról?
— Egyáltalán nem. Azt hiszem, a Dhrawn-terv jóval a ti Főiskolátok megalapítása után született meg. Anyám vagy dr. Aucoin pontosan meg tudná mondani. Én még nem éltem akkor. Persze mikor valaki rájött, hogy ti képesek volnátok kutatni és felderíteni egy olyan helyen, mint ez, mindenki kapott az ötleten.
Tény, hogy Beetchermarlf rákérdezett olyasmire, amit maga is emberi belügynek tekintett, akárcsak azt, hogy mennyire tekinthető felnőttnek egy ötéves ember. Egy óráig vitáztak a Dhrawn-tervhez hasonló programokról, arról, hogy miért kell hatalmas erőfeszítéseket tenni olyan ismeretek megszerzéséért, amelyek nem hoznak közvetlen anyagi eredményt. Benj elmondta a szokványos válaszokat az emberi kíváncsiságról, ezt Beetchermarlf egy pontig el is fogadta. Benj elég jól ismerte a történelmet ahhoz, hogy tudja, milyen közel került az ember és sok más értelmes faj ahhoz, hogy az energiahiány következtében kipusztuljon, mielőtt a hidrogénfúziós konvertert feltalálták volna; de túl fiatal volt ahhoz, hogy erről igazán meggyőzően beszéljen. Tapasztalat hiányában még saját maga sem tudta elfogadni, hogy egy kultúra sorsa az univerzum törvényeinek megértésétől függ. A vita mégsem vált hevessé; a „beépített” szünetek hatásosan gondoskodtak a partnerek érzelmeinek lehűtéséről. Viszont Benj kielégítő haladást ért el a sztenni nyelvben.
Beetchermarlf hirtelen felfigyelt valamire. Az utóbbi órában kizárólag Benjre és a fiú mondanivalójára koncentrált; a megdőlt híd és a csobogó folyadék csak mint kulissza létezett a számára. Meglepve fedezte fel, hogy a feje fölött az Orion csillagkép fénypontjai vibráltak. A köd tehát eloszlott.
Úgy tűnt, a folyó szintje a híd körül egy kicsivel alacsonyabb. Tízperces figyelés bebizonyította feltételezését. A víz tényleg apadt.
A tíz perc nem telt néma hallgatásban, mivel Benj egy idő múlva kérdezgetni kezdte a tengerészt hirtelen hallgatásáról, ő pedig válaszolt. A fiú azonnal értesítette McDevittet. Mire Beetchermarlf megbizonyosodott a vízszint süllyedéséről, odafenn sok érdeklődő sereglett össze. A kormányos tehát először az állomásnak jelentette az eredményt, s csak ezután kereste meg Dondragmert.