Выбрать главу

Próbálják meg az energiadobozokkal működtetni a fúrókat és az olvasztást.

A tengerészek csak a hajó kiszabadításán dolgoznak, vagy megpróbálják elérni Beetchermarlfot és Ta< koorchot is? Tudom, fontos a hajó, de a jeget mindenképp ki kell termelni. Szerintem van esély arra, hogy a hajó alatti víz még nem fagyott be, és a két kormányos még él.

Volt ideje gondolkodni, mit kellett volna még mondania vagy kérdeznie, hol fogalmazhatott volna pontosabban. A legtöbb felnőtt tapasztalatból tudta, mi játszódik le benne; néhányukat elszórakoztatta; néhányan együtt< éreztek vele. Sokan fogadni mertek volna rá, hogy a fiú nem állja meg, és leküld egy újrafogalmazott változatot, mielőtt a kapitány válasza felérne. A fiú azonban hallgatott.

— Hello, Benj. Minden tőlünk telhetőt megteszünk a kormányosokért és az első tisztért. Attól tartok, a hajó energiáját nem kapcsolhatjuk rá egyik szerszámunkra se. A konverterek elektromosságot szolgáltatnak, és forgónyomaték-mezőt a forgóvázak motorjainak, de ezt az energiát a helikopterek, néhány kutatóberendezés és a reflektorok kivételével más felszerelésünk nem hasznosíthatja. Ha ki tudnánk is dolgozni egy módszert arra, hogy a motorokat ásásra is igénybe vegyük, akkor se férhetnénk hozzájuk.

— Tudom, de… — Benj elhallgatott; szavait tartalom nélkülinek érezte. — Nem… nem lehetne a konverterből az energiát vastag vezetékekben a jégbe áramoltatni?

— Nem ismerem eléggé a fizikának ezt a részét, bár Borndender és munkatársa biztosan járatosak benne — válaszolt Dondragmer. — Fogalmam sincs, honnan vegyek vastag vezetéket és mit áramoltassak velük. Ha az energiadobozokat a szokásos eszközökhöz használom, például a reflektorokhoz vagy a motorokhoz, a berendezések automatikusan szabályozzák magukat, de hogyan működne ugyanez a rendszer az egyszerű soros áramköröknél? Fémünk pedig nincs is a Kwembly n.

Készleteink nagy része kötél, fa, szövet vagy hasonló. Ami a jeget illeti, Beetchermarlf és Takoorch is közvetlenül az áramkörbe kerülnének, akkor pedig igazán aggódhatnék értük. Megtesszük, amit tudunk.

A kapitány nem értette, hogy ilyen rövid idő alatt, ráadásul közvetlen kapcsolat nélkül, hogy alakulhat ki szoros barátság. Az ő társadalmában ismeretlen volt, hogy egy távmikrofon-kapcsolat érzelmi töltést kapjon, pedig együtt hajózott Barlennannal, mikor Charles Lackland ötezer kilométeren át kísérte rádión a Bree-t a Meszklin óceánjain át. Az igazi barátság számára más kategóriába tartozott. Számára pusztán a földi szokások tiszteletben tartása diktálta, hogy szomorúságot mutatott, mikor néhány évvel később értesült Lackland haláláról. Dondragmer ugyan tudta, hogy Benj és a fiatalabb kormányos sokat beszélget, de nem sokat hallott ebből, és ha hallott volna is, aligha értette volna meg az érzelmi töltést.

Benj nem ismerte ezt a hátteret. Így meg sem kérdőjelezte a kapitány őszinteségét. A válasszal azonban nem érte be. Úgy érezte, a kapitány túl keveset tesz az ő barátjáért.

— Hogy tud tétlenül heverészni? — fakadt ki a fiú. — Lehet, hogy a kormányosai éppen most fulladnak meg.

— A levegőért még órákig nem kell aggódnunk. — Dondragmer nem sértődött meg. — Nem ugyanúgy lélegzünk, mint az emberek. Még ha a hidrogénkoncentráció a tudatos gondolkodás fenntartásához szükséges szint alá esik is, a szervezet működése nem szűnik meg. Igaz, senki nem tudja pontosan, meddig élünk levegő nélkül, mert ez nálunk egyénenként változó.

Benj előzőleg egyáltalán nem figyelt a másik képernyőre. Így most társaitól kellett megkérdeznie, történt-e valami rendkívüli. A megfigyelő közölte, hogy a különös kövekkel borított felszínen és a jégtócsákon kívül semmi új jelenség nem tűnt fel neki. A hiányzó helikopternek és pilótájának nem bukkant nyomára. Ha viszont — vélte — Ker< venser lezuhant volna, a balesetet valószínűleg látniuk kellett a hajóról.

Benj továbbadta a felvilágosítást Dondragmernek, aztán megkérdezte:

— Miért kutat Reffel ilyen közel a hajóhoz? Nem figyelték Kervenser lámpáit?

— De igen. Okosabbnak tűnt, ha innen kiindulva mindent végignézünk, ami azért is előnyös, mert így az önök állomása is teljesebb képet kap.

Kérem, közölje Reffellel, hogy repüljön nyugatra, míg éppen csak látja a híd fényeit, és onnan kezdje újra a kutatást.

Benj nem vesztegette az időt, hanem továbbadta a parancsot. Reffelt nyilván nem zavarta Benj földi akcentusa, mert a kis gép gyorsan nyugatra fordult.

— Hé, és a térképünkkel mi lesz? — morgott az egyik to< pográfus.

— Hallotta, mit kért a kapitány — válaszolta Benj.

— Hallottam valamit. Ha értettem volna ezt a karattyo< lást, tiltakozom is. Gondolod, hogy visszatérnek még erre a területre?

— Megkérdem Dondragmert — válaszolta szolgálatkészen a fiú, de a topográfus már dühösen elindult az ajtó felé. Easy elnevette magát. A többieknek is nagy erőfeszítésbe került komolyságuk látszatának megőrzése. Élvezték, hogy borsot törtek a tudósok orra alá. Benj azonban észre sem vette az oldottabb hangulatot: őt még mindig Beetchermarlf sorsa izgatta.

Dondragmer kijelentése a levegőhiány következményeiről némileg megnyugtatta, de a kilátás, hogy barátja befagyhat a jégbe, nem tűnt biztatónak. Még ha a Kwembly teste alatt lassabban zajlik is a folyamat, előbb vagy utóbb bekövetkezik. Hacsak…

A hő megolvasztja a jeget. A hő energia. A hajón van elég energia ahhoz, hogy orbitális pályára álljon a bolygó körül, viszont ezt az energiát nem lehet másra használni. A növényházban esetleg lehet valami fűtőtest, amit szétszerelve kivihetnének.

De nem. A meszklinitáknak nincs szükségük fűtésre. A bolygó inkább forró a számukra, semmint hideg. A Kwembly be szereltek ugyan fűtő- és hűtőberendezéseket, de az üzempróbák óta egyiket sem használták, mert csak az Alfa Zóna középső területeire való behatoláskor lesz rájuk szükség, vagyis jövőre, sőt talán még később. Az Esket sorsa felborulással fenyegette az eredeti tervet, és módosítani kellett az ütemezést is.

Hűtőszekrény. Energiapumpaként is felfogható. Elvben a legtöbb pumpa visszafelé is működhet. A hőt valahogy ki kell vezetni a hajón kívülre. De hogyan? Dondrag< mernek tudnia kell. Gondolt-e vajon már erre? Valószínűleg nem. A meszklinita kapitány persze nem buta, csak nincsenek földi tapasztalatai. A fizikát is az idegenektől sajátította el. Egy hőcserélő működési elve a Földön sem tartozik az alapismeretek közé.

Benj ilyenformán meggyőzte magát, hogy még akkor is érdemes próbálkoznia az ötlettel, ha ütődöttnek nézik érte.

Az állomás személyzetének azonban ezúttal nem volt kedve mosolyogni. Egyikük sem ismerte a Kwembly felépítését a kérdés megválaszolásához, s miközben az üzenet a bolygó felé suhant, csendesen átkozták magukat, amiért nem nekik jutott eszükbe a dolog. Mindnyájan türelmetlenül várták Dondragmer válaszát.

— A hűtőberendezés egyike a maguk szilárdtest elektromos készülékeiknek, amihez egyáltalán nem értek — kezdte a kapitány. — A próbák óta nem használtuk; nem volt rá szükség. Egyszerűnek tűnő szerkezet. A helyiségekben elhelyezett fémlapokat a rendszer lehűti. A hajó tetején és alján hurok alakban fémrúd fut végig. A tatnál lép ki a hajótestből, és a középvonaltól fél testhossznyira jobbra halad. A híd mögött fordul vissza, és a csatlakozóhüvelyen keresztül visszalép a hajóba.

Ez minden. A szál hőfokát innen nem tudom megállapítani. Gondolom, fel lehetne hevíteni, de nem szívesen szereltetném le, mert a hűtőberendezés használhatatlanná válhat.