— Nem tudjuk, mi történhetett. A képernyő kevéssel anyám hívása előtt sötétült el, tehát a két helikopter eltűnése között két és fél óra is eltelhetett.
Nem tudom, miért nem jelentették azonnal Kervenser balesetét és a fagyási. Azt gondoltam, a Telep is kapott jelentést a hajóról. Sokat beszélgettem Béetchermarlffal. Biztosan ismeri. Dondragmer egyik kormányosa. Vele tanácskozhat is az ember, nemcsak hallgathatja. Mikor eltűnt, az ő ügyére koncentráltam. Különben nem mindig ülök a kommunikációs szobában, nem is ez a munkahelyem. Csak akkor jövök át, ha Beetchcsel szót válthatok. Persze — folytatta a fiú — segít a nyelvismeretem is. Anyám bolondul a nyelvekért, tőle tanultam meg sztenniül. Tíz éve kezdte el, mikor apa először került kapcsolatba a Dhrawn-terwel. Nincs kizárva, hogy mostantól kezdve híradósmunkát fogok végezni. De már jön is Mr. Cavanaugh az egyik csillagásszal. Azt hiszem, Tebbets a neve. Ők fognak válaszolni a másik kérdésére.
A képernyőn egy másik arc tűnt fel. A sötét, széles vonások látványa meglepte Barlennant. Még nem látott szakállas földit, bár az emberi fejszőrzet egyéb variációihoz már hozzászokott. Tebbets kis hegyes háromszögforma szakálla egy meszklinita szemében óriási eltérésnek tűnt a többi földi fejhez képest. Barlennant érdekelte a dolog, de úgy vélte, udvariatlanság volna erről a jelenségről épp ezt a csillagászt faggatni. Jobb lesz később felvilágosítást kérni a bőbeszédű Benjtől.
A parancsnok megkönnyebbülésére az arcnyúlvány a legkevésbé sem akadályozta viselőjét a beszédben. Tebbets nyilván ismerte a kérdést, mert azonnal a tárgyra tért.
— Bármilyen mesterséges fényt észlelni tudunk innen, bár a nem felénk irányított reflektorokkal akad némi probléma. A szokásos felszerelést használnánk: fényerősítő mozaikokat és megfelelő objektívokat. Mit kíván, mit csináljunk?
A kérdés készületlenül érte Barlennant. Biztosra vette, hogy az emberek letagadják a lehetőségeiket.
— Gondolom, nem nehéz bemérni a Kwembly t. Jobban tudják, hol tartózkodik, mint én, és a híd fényei is világítanak. A két helikopter is ad fényjelzést. Szeretném, ha háromszáz kilométeres sugarú körben alaposan átvizsgálnák a környéket, aztán közölnék minden fényforrás pontos helyét Dondragmerrel is, velem is.
— Attól félek, én csak fények észleléséről beszéltem — mondta Tebbets. — A helyzetmeghatározás nem könnyű, főleg innen nem, de alighanem meg tudjuk oldani a problémájukat, feltéve, ha a helikoptereknek még égnek a lámpái.
— És a reaktorok? — kérdezte Barlennan. — Nukleáris reakciónál nem szabadul fel más energia, csak fény?
Mire a kérdése felért, Tebbets már elhagyta a helyiséget. Benj válaszolt helyette. Ez a dolog alapvető fontosságú volt a Terv szempontjából, ezért mindjárt az állomásra érkezése után alaposan elmagyarázták neki.
— A konverterek által termelt neutrínókat képesek vagyunk észlelni, de a forrás helyét nem tudjuk pontosan meghatározni. A műholdak észlelik ugyan a neutrínókat, de ezek gyakorlatilag kivétel nélkül a napból származnak. A Dhrawnból eredő és a saját sugárzás persze nem számottévő. A számítógépek mindenesetre figyelemmel kísérik a műholdak helyzetét és azt, hogy a bolygó közöttük és a nap között van-e.
Így megmérhetjük, hogy a bolygó egyes részei mennyi neutrínót nyelnek el. Remélhetőleg néhány éven belül rendelkezni fogunk a Dhrawn statisztikus röntgenképével. Talán egyszerűbb, ha azt mondom: legalább elképzelésünk lesz a bolygó sűrűségéről és belsejének felépítéséről. Tudja, még mindig vitáznak azon, vajon a Dhrawn csillag-e vagy bolygó, és vajon a hőtöbblet a bolygó közepén lejátszódó hidrogénfúzió vagy pedig felszínközeli radioaktivitás eredménye-e. Sajnos neutrínósugárzás alapján akkor se tudjuk megtalálni a helikoptereket, ha még működnek a konvertereik.
Barlennan ügyesen eltitkolta a hír fölött érzett örömét.
— Köszönöm. Nem lehetünk maximalisták. Amint kikapcsolta a készüléket, gondolatai már máshol jártak.
— Jobb is lehetne, de rosszabb is — jegyezte meg a két tudósnak. — Szerencse, hogy nem állítottuk fel azt az éjszakai fénytávírót: biztosan felfedezték volna.
— Nem feltétlenül — ellenkezett Deeslenver. — Az a csillagász csak azt mondta, hogy ha akarják, észlelhetnék a fényeket. Fogadok, hogy más dolgokkal vannak elfoglalva.
— Én is fogadnék, ha a tét nem volna túl nagy — válaszolt Barlennan. — Akárhogy is, most úgyse mernénk használni a fénytávírót, mert a legjobb műszereiket fogják erre irányítani. Mi kértük meg őket rá.
— De a Kwembly közelében fognak kutatni, vagyis tőlünk több millió kötél távolságban.
— Gondolja csak meg, mekkora mozdulatra volna szükség, hogy az optika egy másik részletet mutasson?
Deeslenver egy mozdulattal jelezte, hogy elfogadja a kapitány érvelését.
— Akkor vagy megvárjuk a napkeltét, vagy pedig kiküldünk egy speciális járatot, ha az Esketet úgy akarjuk hasz-, nálni, mint javasolta.
— Az igazi kérdés, hogy milyen gyorsan és megbízhatóanjelentik nekünk a földiek azt, amit úgyis tudunk. A léghajó mikor indul?
— Nem lesz az olyan hamar — mondta Bendivence. — Nem értek egyet magával a részletek dolgában: igenis számítanak. Nem hozhatják kapcsolatba velünk azt, amit az Esketen látni fognak. Az emberek nem buták, ezzel számolni kell.
— Egyetértek. Úgy kell intéznünk, hogy természetes jelenségnek tűnjön, amit látni fognak. Ne feledje, az emberek még nálunk is kevesebbet tudnak arról, hogy mi a „természetes” ezen a bolygón. Menjen vissza a kutatórészlegbe, és mondja meg mindenkinek, aki még berendezést akar vinni a Deedee fedélzetére, hogy előrehoztuk az indulást. Két óra múlva kész leszek a Destigmetnek szánt írásos üzenettel.
A tudósok eltávoztak. Barlennan csak most kezdte el felismerni, mennyire igaza van Bendivence-nek.
A „próbát” meg kell ejteni, az Esket rádiói pedig segíthetnek ebben. Az emberek már hosszú ideje nem is említették az Esket fedélzeti rádióinak létezését. Így a meszkliniták sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkeztek ahhoz, hogy az emberek tudta nélkül létrehozzanak egy második Telepet.
Barlennan emlékezete szerint az egyik rádiókészülék a hídon maradt, egy másik a laboratóriumban, ismét egy a helikopterhangárban — a gépek „véletlenül” éppen rutinrepülésen voltak, mikor a „katasztrófa” bekövetkezett —, a negyediket pedig a növényházban szerelték fel. Ebből a helyiségből a berendezések nagy részét el kellett távolítani.
A helyzet minden tervezés és előrelátás ellenére nehézkes maradt; csak a legnagyobb elővigyázáttal lehetett megközelíteni a labort és a növényházat, és ez sok bosszúságot okozott Destigmetnek és első tisztjének, Kabremmnek. Többször kértek engedélyt a készülékek lerolózására, mióta ezt az eljárást feltalálták. Barlennan azonban nem engedélyezte, mert nem akarta az emberek figyelmét újra az Eskette vonni.
Most viszont két legyet is üthetnének egy csapásra. Ha mind a négy képernyő hirtelen elsötétül, erre biztosan felfigyelnek odafenn. A próba dönti el, mit titkolnak el jelentésükben az emberek.
Mennél többet gondolkodott a próba ötletén, annál jobbnak találta.
Barlennan harminc másodpercig boldog büszkeséget érzett, mikor betoppant Guzmeen küldönce.
— Uram! Guzmeen kéri, hogy azonnal jöjjön vissza a hírközpontba. Az egyik földi, Mersereau tűnt fel a képernyőn. Guz úgy véli, hogy a földinek izgatottnak kéne lennie, de nem az. Pedig jelentette, hogy az Esketen valami történik. Észlelték, hogy valami mozog a laborban!