X
BONYODALMAK
A küldönc nehezen követte Barlennan hirtelen irányváltoztatását.
— Tud részleteket?
— Nem tudok, uram. A földi megjelent a képernyőn, és minden teketória nélkül ezt mondta: „Közöljék a parancsnokkal, hogy valami történik az Esketen.” Guzmeen azonnal önhöz küldött, nem hallottam többet.
— Pontosan ezt mondta? A mi nyelvünkön beszélt?
— Nem, emberi nyelven.
— Tehát nem tudjuk, hibázott-e valaki, és meglátták-e odafentről.
— Nem hiszem, uram. A földiek biztosan felismerték volna a meszklinitákat.
Mire Barlennan megérkezett a híradósszobába, Boyd Mersereau arca már eltűnt a képernyőről. A parancsnok gyanakodva nézett Guzmeenre.
Boyd Mersereau gondolatai a Dhrawn körül jártak, de messze az Esket től. És akadtak izgalmak jóval közelebb is.
Hogyan nyugtassa meg Aucoint? A tervezési főnök feldühödött azon, hogy a Dondragmer és Katini, illetve a parancsnok és Tebbets közötti megbeszélés az ő háta mögött folyt le. Leginkább a fiatal Hoffmant hibáztatta, mert be lekotnyeleskedett az ügyekbe. Easyt persze nem bánthatta meg: ő a rádiós csoport legnélkülözhetetlenebb tagja. Ezért aztán minden dühét Mersereau-n és a többieken töltötte ki.
Boydot az efféle dühkitörés nem nagyon izgatta. A hivatalnokok lecsitítását már évek óta úgy tekintette, mint a borotválkozást: időigényes, de nem kíván teljes figyelmet. A Kwembly ügyét azonban nagyon különösnek találta. Az eltűnt meszkliniták ugyan nem voltak a barátai, de elég tisztességes volt ahhoz, hogy balesetük éppúgy nyugtalanítsa, akár az embereké.
Más hajó is került már bajba, de előbb-utóbb mindegyik kimászott belőle. Ha hagyják, Mersereau rendszerint elmerült a kutatásokkal kapcsolatos kérdésekben, és ritkán idegesítette magát.
Csakhogy ezúttal nem hagyták. Benj Hoffnian erős érzelmeket táplált magában a dologról, és ezt környezetével is éreztetni tudta. Még hallgatás közben is áradt belőle a neheztelés, a szorongás. Boyd azon kapta magát, hogy már ő is a két kormányos szemszögéből vitatja meg Dondragmerrel a kiolvasztási tervet vagy egy újabb árvíz lehetőségét, nem pedig tárgyszerűen, a földieket jellemző hivatásos hűvösséggel. Idegesítő dolog.
Kutatási szempontból Beetchermarlf, Takoorch, sőt Kervenser ügye is részletkérdés; az igazi probléma a legénység túlélése. Benj, akár csendesen ült mellette, akár közbeszúrt egy-egy megjegyzést, valahogy mindig elérte, hogy Boyd objektivitása érzéketlenségnek látsszon. Mersereau ez ellen nem tudott védekezni. Easy látta, mi történik, de nem avatkozott közbe, mivel maga is osztotta fia érzéseit. Körülbelül huszonöt évvel ezelőtt ő is került hasonló helyzetbe, mikor szerencsétlen hibák egybeesése folytán személyzet nélküli kutatóhajójával egy nagynyomású, forró bolygón rekedt.
Boyd elgondolkodott. Alig hallotta a másik megfigyelő kiáltását.
Felkapta a fejét. Már ő is meglátta, hogy valami mozog az Esket laboratóriumát mutató képernyőn. Boyd gyorsan csatornát váltott, elhadarta a tényt a Telepnek, és visszakapcsolt a Kwembly hullámhosszára.
Meg sem várta az üzenet vételének visszaigazolását. A Kwembly foglalkoztatta, el is feledkezett az egészről.
Benj még ennyi figyelmet se szentelt az Esketnek. Az a hajó jóval az ő érkezése előtt szenvedett balesetet. Így még a név sem jelentett sokat a számára, bár anyja gyakran nevezte barátainak Destigmetet és Kabremmet.
Easy viszont azonnal átült az „elveszett” hajót mutató ernyőkhöz. Az univerzum többi részét agya hátsó zugaiba száműzte.
Az űrállomás megfigyelője annyit látott, hogy két tárgy, egy kábel- vagy kötélorsó és egy rövid csődarab gurult át a kutatórészleg padlóján.
Akár guríthatták is őket, bár életjelet hónapok óta nem észleltek a hajón.
Előfordulhatott tehát, hogy az Esket megdőlt. A földi megfigyelő mindenesetre úgy vélte, hogy képtelenség megemelni ezt az óriási járművet.
Barlennan idegesítő dilemma elé került. Talán Destigmet legénységének egyik tagja feledkezett meg az óvatosságról? Vagy helyes volna a földiek feltételezése, és a mozgásnak csakugyan természetes oka volt?
Barlennan nem szeretett találgatni.
Az viszont tény, hogy az üzenetet azonnal továbbították neki.
Mersereau sem tudta értelmezni az eseményeket.
— Easy! — fordult Boyd az asszonyhoz. — Úgy látszik, meggyőztük Dont.
Rádiót is küld a hatfős mentőcsapattal. Ellenőrizni akarja, mennyire pontosan becsülte fel Reffel lezuhanásának helyét. Reméli, hogy azt is meg tudjuk állapítani, hol hallgatott el a helikopter rádiója. Átvenné ezt a dolgot, míg utánajárok?
— Szeretném figyelni az Esket et. Benj viszont felmehetne az adatokért, ha el tudna szakadni a képernyőtől. — A fiú bólintott és elindult. Sokáig elmaradt, és kedveszegetten tért vissza.
— A térképészek örömmel odaadják a rögzített vázlatot Reffel repüléséről. A lezuhanás helye azonban nincs bejelölve, mert a térkép csak a hajó közvetlen környékét ábrázolja.
Mersereau elégedetlenül felhorkant:
— Megfeledkeztem róla. — Visszafordult a mikrofonhoz, hogy a nem éppen biztató információt közölje Dondragmerrel.
A Kwembly kapitánya nem lepődött meg. Stakendeevel már meg is vitatta a mentőcsoport teendőit.
— Azt hiszem, az embereknek igazuk van a rádióval kapcsolatban — jegyezte meg a kapitány. — A készülék kellemetlenül nehéz, meg nagy baj volna, ha elvesztenénk, de a maguk biztonságát növeli. Továbbra is aggódom az ujabb árhullám miatt. A földiek sem tudnak határozott előrejelzést adni. Azzal egyetértenek, hogy olvadásos időszak köszönthet ránk. A rádión közvetlenül figyelmeztethetik magukat, és maguk is rajtuk keresztül léphetnek kapcsolatba velem, ha találnak valamit.
— Azon töprengek, vajon mit tegyek, ha közelít az árvíz. Ha a hajó közelében vagyunk, megpróbálunk visszatérni, ahogy lehet, de ha eltávolodnánk, azt hiszem, hogy a völgy északi oldala felé vesszük az irányt. De mi lesz, ha épp félúton rekedünk meg? Ha túlélnénk is az árvizet, a hajót tőlünk egyévnyi járásra sodorja a víz!
— Ezen is törtem a fejem — válaszolt a kapitány —, de nem tudok rá válaszolni. Ha a Kwembly t még egyszer elsodorja a víz, a hajó valószínűleg összetörik. Nem tudom eldönteni, vajon áldozzunk-e időt a Kwembly kiolvasztásának megkezdése előtt arra, hogy a növényház egy részét áttelepítsük a völgy oldalába. Nagyon jó, amit a völggyel kapcsolatban mondott. Előfordulhat, hogy a készülék nemcsak magának lesz hasznára, hanem nekünk is. Meg fogom oldani a dolgot. Induljon!
Minél előbb végzünk a kereséssel, annál kevesebbet kell aggódnunk az árvíz miatt.
Stakendee intett, és a kapitány öt perc múlva figyelte, mint bújnak elő a csoport tagjai a főzsilipből. A kommunikátor groteszk külsőt kölcsönzött nekik; a tíz centiméter széles és harminc centiméter hosszú műanyag dobozt hordágyként cipelték. A másfél méteres rudakat a negyvenöt centiméter hosszú meszkliniták testén elhelyezett igához erősítették. A rudakat és igákat a faanyagok meszklini megfelelőiből rögtönözték, volt a raktárakban bőven.
A mentőcsoport tagjai megkerülték a Kwembly orrát, és egyenesen nyugat felé indultak. Dondragmer tekintete néhány percig követte őket, amint lámpáik fényében a kövek között kanyarogtak, de aztán más dolgokra kellett fordítania a figyelmét, miközben a kintiek még sokáig a hajó látóterében rótták útjukat.