Benj habozás nélkül továbbította a parancsot, Easy pedig leforgatta a kapitány üzenetét Barlennannak. Ha Don a szituációt vészhelyzetnek minősítette, ő kész volt elfogadni a kapitány véleményét; hiszen a meszklinita volt a helyszínen, nem pedig ő. Szemét azonban nem vette le a képernyőről. Kabremm jelenléte alapos magyarázatot kívánt.
— Nem tudom, mennyire tartott lépést az eseményekkel, Bari. Don kiküldött egy gyalogos csoportot azzal, hogy próbálják meg megkeresni Kervensert és Reffelt. Ez a csoport találta a patakot, ami Dont annyira nyugtalanítja. A parton viszont a felderítők Kabremmbe futottak.
Fogalmam sincs, hogy került oda, ezer kilométerekre az Es-ketíől. Néha reménykedtem, hátha ő és mások életben vannak, de soha nem hittem benne igazán. Tudom, hogy a növényházakat ki lehet vinni a hajóból, ha a legénység menekülni kényszerül; de soha nem volt nyoma annak, hogy az Esket ből bármit eltávolítottak volna. Fontos és kellemes hír ez. Lehet, hogy a Dhrawn egyes részein meg lehet élni a földi eszközök nélkül is?
Benj továbbította Dondragmer parancsát a csoportnak.
Látta, miként válnak ketté, aztán valami kavarodás is támadt, aminek Kabremm lehetett az oka. Az előkerült meszklinita elmondta, hogy került a Kwembly közelébe — ezt Benj nem értette —, aztán ismertette a kapitánnyal a történteket.
— Remélem — fűzte hozzá —, nem lesz szükség az összes tengerészre. A növényház partra viteléhez ugyan sok munkáskézre van szükség, de ne hagyja sorsára Beetchet és a barátját.
Dondragmer igyekezett tapintatosan válaszolni.
— A legénység az első. A hajótörzsről levágott fémrudat egyébként néhány perc múlva leeresztjük a jégre. Borndender irányítja az olvasztást.
Nem akarom sorsukra hagyni a kormányosokat, de ha biztos híreket kapok az ár közeledtéről, el kell indulnunk a hegyoldal felé, akár együtt van mindenki, akár nem.
A fiú és a kapitány figyelte, amint a nehéz fémrúd lassan a hajó jobb oldala felé csúszik. Kötelekkel eresztették, az esést a kapaszkodók segítségével fékezték. A matrózok a jégen tartották a kötelet, és Praffen utasításai alapján lassan engedték.
Praffen a helikopterzsilip tetején gubbasztott, és gyíkszerű testét magasan felemelve figyelt. Dondragmer ösz-szerezzent, mert az ezüstös fémrúd kis híján lesodorta Praffent. Az U alakú rúd azonban rövidesen a jégen feküdt.
Dondragmer felvette a védőruháját, és kiment a törzsre, hogy ellenőrizze a növényház áttelepítését, majd visszament a hídra.
A fiú a hídon lévő készülék segítségével némán nézte végig a leeresztést. Dondragmernek igaza volt. Benj kissé szomorúan figyelte, amint a legénység a hajó kiürítésének előkészítésére koncentrál. Két meszklinita bukkant fel a hajó mellett. Benj nem tudta, melyikük Borndender.
A vékony rúd elég merev volt ahhoz, hogy ne hajoljon el a leeresztés közben. Hosszú hajtű, közepén néhány derékszögű hajlattal. A hajtű két vége hatvan centiméter távolságra volt egymástól. A hajó domborulatához tervezett eredeti alak a gravitáció hatására ellapult. Mivel az U alakú rúd megfordult a tengelye körül, a rögzítőcsapok felülre kerültek. Így a fémszál egész hosszában felfeküdt a jégre.
A meszkliniták megpróbálták kiegyenesíteni a hajtűt, hogy körbevezessék a hajótest körül. Miután rájöttek, hogy a két végnek közel kell lennie egymáshoz, különben nem tudják őket csatlakoztatni a konverterhez, abbahagyták az egyengetést, és a tathoz húzták az energiadobozt.
Egyikük figyelmesen megvizsgálta a rúdvégeket és a bemeneteket.
Benj nem látta jól a konvertert, de ismerte a hasonló berendezéseket.
Standard készülékek voltak, csekély módosítással a Dhrawnon is beváltak.
A meghajtásra használt forgó mágneses mezőn kívül számos egyéb módon is energiát lehetett csapolni belőlük. A kontaktlemezeket lett volna legegyszerűbb használni, de a meszkliniták ezt a módszert túl veszélyesnek tartották, inkább a doboz két végén lévő aljazatot részesítették előnyben. A rúd azonban nagyobb volt a két aljazatnál. Szerencsére Borndender jó előre felszerelte magát a megfelelő reszelőkkel. A legénység többi tagja már előbukkant a légzsilipből, és hidroponikus tartályokat, pumpákat és lámpákat cipelve a völgy északi oldala felé indult, de Borndender csak futó pillantásra méltatta őket.
A reszelés után könnyűnek tűnt a pólusok összeillesztése, ám Borndender még a földi figyelőknek is feltűnő óvatossággal közelített a műszerhez. A? állomáson az emberek legalább olyan feszülten figyeltek, mint Dondragmer, aki nem tudta, vajon a művelet okoz-e további károkat a hajóban. Benj és McDevitt szintén kételyeket táplált a hevenyészve összetákolt fűtőszerkezet hatékonyságát illetően.
Kétségeik hamar beigazolódtak. A dobozba épített biztonsági berendezések védték ugyan a konvertert, de nem közvetíthették a külső terhelésre vonatkozó adatokat. Borndender tehát a lehető legalacsonyabb értékre állította a fokozatkapcsolót.
Rövidesen mikroszkopikus jégkristályokból álló felhő képződött. A víz felforrt a drót körül, gőze összesűrűsödött a hideg levegőben. Az átláthatatlan függönyben a rúd süllyedni kezdett, mint várták.
Egy hosszú másodpercig vörös, majd fehér fény járta át a növekvő felhőt, mire Dondragmer akaratlanul is a híd túlsó végéig hátrált.
Borndender és társa pedig a jégre lapultak.
Mire a kép elérte az űrállomást, a hurok egyik vége már átolvadt. A konverter automatikusan kikapcsolt. Borndender kellemesen meglepődve azon, hogy még él, kézi vezérléssel is leállította az áramszolgáltatást.
Körülbelül olyan szinten értette a konverterek felépítését, minta XX. században egy földi középiskolás diák a televízióét. Nem tudott volna építeni egyet, de a szerkezet komolyabb hibáját felismerte.
A két meszklinita tudós megismételte a hajlítási műveletet. Lyukat fúrtak a jégbe, belehelyezték az energiadobozt, majd ismét bekötötték a rúd végét, és a gödröt beborították a fúrásból származó jégszilánkokkal.
Borndender elfordította a kapcsolót, és sietősen távozott a doboz mellől.
Fehér felhő gomolygott. Rövidesen a Kwembly egész oldalát beburkolta.
A rúd belemerült az olvadékba, amely forró gejzírként sistergett a magasba. A Kwembly süllyedni kezdett. Dondragmernek iszonyú gondolata támadt. Sietve magára kapta a védőruháját, és a főzsilip belső ajtajához száguldott. Itt megállt, habozott; a hőszigetelt ruhában nem érezte, vajon veszélyes mértékben melegedik-e a hajó fala. Megfordult a fejében, hogy hoz egy hőmérőt, de erre már nem volt idő. Kinyitotta a külső zsilip biztonsági szelepeit. A Kwembly törzsét ugyan a földiek jól szigetelték, de neki semmi kedve nincs olyan hajón parancsnokolni, amelyen forrásban lévő ammónia pezseg. A kapitány azonban feleslegesen aggódott. Az ammónia nyomása csak gyengén emelkedett, s a szelepek kinyitása sem okozott bajt. A kapitány megnyugodott. Most már tudta, hogy az energiaegység nem robbanhat fel.
Az állomáson a kezek ökölbe szorultak. Nemcsak Benj és Easy, de a férfiak is feszülten figyeltek.