— …valaki…
— …valaki a faluban megemlítette az Egyetemnek, és Hidló Mestert küldték értem. Egy nap vvv…
— …varázsló…
— …leszek. Hidló Mester azt mondja, hogy k-kivételesen jó fogalmam vvv…
— …van…
— …az elméletről — Simon nedvedző szeme elködösült, és roncsolt arcán a csaknem teljes üdvösség kifejezése suhant át:
— Azt mondja, hogy a Láthatatlan Egyetem könyvtárában k-könyvek ezrei vvv…
— …vannak…
— …vannak — mondta a fiú a szerelmes férfi hangján. — Több k-könyv, mint amennyit bárki el tudna olvasni élete sss…
— …során. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretem a könyveket — jegyezte meg társalgási tónusban Esk. — Honnan tudhatna a papír dolgokat? Néne azt mondja, hogy a könyvek csak akkor jók valamire, ha a papír vékony.
— Nem, ez nem igaz — vágott közbe sietve Simon. — A kkönyvek tele vvv…
— … vannak… — sugallta Esk.
— …sz-szavakkal, és meg tudják vvv…
— …változtatni? — segítette ki Esk pillanatnyi töprengés után.
— …igen, a dolgokat. Ez az, amit meg kell találjak. Ttudom, hogy ott vvv… vavava…
— …van…
— …vvv…, vavava…
— …valahol…
— …az ősrégi k-könyvekben. Azt mondják, nincsenek új vvv…
— …varázsigék…
— …de én tudom, hogy ott kell legyenek vvv…
— …valahol…
— …a sz-szavakban bújkálva, és még egyetlen vvv…
— …varázsló? — vetette föl Esk, arca csupa ránc az összpontosítástól.
— …ssse talált rájuk — A fiú behunyta szemét, üdvözülten mosolygott, és hozzátette. — Szavak, amik Meg Fogják Változtatni a Világot.
— Mi?
— He? — kérdezte Simon, időben nyitva ki szemét ahhoz, hogy megakadályozza az öszvéreket az ösvény elhagyásában.
— Ki tudtad mondani az összes vét!
— Én?
— Hallottam! Próbáld meg újra.
Simon nagy levegőt vett.
— A vvvvivivi… a vavvaavva… — mondta. — A vvvivvivvvi… — folytatta.
— Nem megy, elmúlt — vont vállat. — Néha megesik, ha nem is gondolok rá. Hidló Mester azt mondja, hogy biztos allergiás vvv…
— Allergiás vagy a vékre?
— Dehogy, te sssz…
— …szamár… — segítette ki Esk nagyvonalúan.
— …vvva…
— … van…
— …vvvaal…
— …valami…
— …a levegőben, talán pollen, vvva…
— …vagy…
— …füvek hímpora. Hidló Mester megpróbált rájönni az okára, de úgy néz ki, hogy a mágia nem sss…
— …segít.
Narancsszínű sziklák keskeny szorosán vágtak át. Simon vigasztalanul nézte.
— Néne tanított nekem különfélé szénanátha elleni kezeléseket — jelentette be Esk. — Kipróbálhatnánk őket.
Simon fejét rázta. Úgy nézett ki, csak egy hajszálon múlik, leesik-e a feje, vagy helyén marad.
— Már mindent próbáltam — mondta. — Sz-szép kis vvva-vva… mágus leszek, mi, amikor ki sss… nem is tudom kiejteni magát a sz-szót.
— El tudom képzelni, hogy ez némelykor gondot okozhat — értett egyet Esk. Egy darabig a tájat nézegette, miközben rendet teremtett gondolatmenetében.
— Lehetséges, ööö, hogy egy nő, tudod, varázsló legyen? — érdeklődött végezetül.
Simon rábámult, és a lány dacosan nézett vissza.
A fiú torka kínlódott. Megpróbált egy olyan mondatot találni, ami nem S-sel kezdődik. Végül kénytelen volt engedményt tenni.
— Milyen furcsa ötlet — jelentette ki. Még egy kicsit gondolkozott, aztán nevetésben tört ki, míg Esk arckifejezése óva nem intette.
— De tényleg, ez nagyon mulatságos — tette hozzá, de a kacagás eltűnt arcáról, s helyére megzavarodott kifejezés került. — Korábban igazából nem is gondoltam ilyesmire.
— És? Lehet vagy nem? — Esk hangszínével borotválkozni lehetett volna.
— Persze, hogy nem. Gyermek, ez magától értetődik. Simon, fogj hozzá újra a tanulmányaidhoz.
Hidló széthúzta a függönyt, ami a szekér hátuljához vezetett, és kimászott az ülésdeszkára.
Az enyhe pánik kifejezése elfoglalta szokásos helyét Simon arcán. A fiú esdeklő pillantást vetett Eskre, miközben Hidló kivette kezéből a gyeplőt, de a lány oda se fütyült rá.
— Miért nem? Mitől olyan magától értetődő?
Hidló megfordult és lenézett a kislányra. Korábban nem fordított rá különösebb figyelmet, egyszerűen csak egy alak volt a tábortüzek körül.
A varázsló a Láthatatlan Egyetem rektora[2] volt, és eléggé megszokta, hogy afféle bizonytalan, lótó-futó alakokat lásson, akik elengedhetetlen, ám jelentéktelen feladatokat látnak el, mint például étkezései fölszolgálása vagy szobái kitakarítása. Hülye is volt, azon a speciális módon, ahogy csak nagyon okos emberek tudnak hülyék lenni, és talán annyi tapintat szorult belé, mint egy átlagos lavinába, és olyan énközpontú volt, mint egy tornádó, de az sose merült volna föl benne, hogy a gyerekek elég fontosak lehetnének ahhoz, hogy az ember barátságtalan legyen velük.
Hosszú, ősz hajától kunkori csizmájáig, Hidló maga volt a megtestesült varázslóság. Megvolt a tisztes, hosszú, bozontos szemöldök, a csillogó flitterekkel borított köntös és a pátriárkai szakáll, amit csak kissé rontott le a sárgás nikotinszennyeződés (a varázslók cölibátusban élnek, mindazonáltal kedvük lelik egy jó szivarban).
— Ez az egész világossá válik majd előtted, ha fölnőttél — nyilatkozta. — Roppant szórakoztató gondolat, persze, jópofa játék a szavakkal. Női varázsló! Akkor már egyúttal kitalálhatnál férfi boszorkányokat is!
— Vajákosok — jegyezte meg Esk.
— Tessék?
— Néne azt mondja, férfiak nem lehetnek boszorkányok — mondta Esk. — Azt mondja, ha egy férfi megpróbál boszorkány lenni, varázsló lesz belőle.
— Nagyon bölcs asszony — értett egyet Hidló.
— Azt mondja, a nőknek ki kell tartani amellett, amiben jók — folytatta Esk.
— Rendkívül ésszerű.
— Azt mondja, ha a nők annyira jók lennének, mint a férfiak, akkor sokkal jobbak lennének!
Hidló nevetett.
— Néne boszorkány — mutatta ki Esk, és hozzátette a fejében: na tessék, és erről mit gondol, Miszter Úgynevezett Nagyokosvarázsló?
— Drága ifjú hölgyem, meg kéne ezen döbbenjek? Történetesen nagy tisztelettel viseltetem a boszorkányok iránt.
Esk összeráncolta homlokát. Nem ezt várta tőle.
— Tisztelettel?
— Azzal bizony. Történetesen meg vagyok róla győződve, hogy a boszorkánymesterség ragyogó karrier egy nő számára. Rendkívül nemes hivatás.
— Azt hiszi? Úgy értem, nemes?
— Ó, hogyne. Rendkívül hasznos a falusi világban az olyanok számára, akik… gyereket várnak, és így tovább. A boszorkánymesterség által engedi meg a Természet, hogy nők is hozzáférhessenek a mágikus áramlásokhoz, de nem szabad elfelejtened, hogy ez nem magasabb rendű mágia.
— Értem. Nem magasrendű mágia — bólintott komoran Esk.
— Ó, dehogy. A boszorkánymesterség rendkívül alkalmas arra, hogy segítsen az embereken egész életükön át, természetesen, ám…
— Úgy gondolom, a nők valójában nem eléggé értelmesek ahhoz, hogy varázslók lehessenek — nyilvánított véleményt Esk. — Úgy gondolom, ez a lényeg, tényleg.
2
Aki a felette levő névleges Arkrektor helyett az ügyeket intézi a brit egyetemi hierarchiában