így van?
— Csupán a te érdekedben — magyarázta Brucco. — Megpróbál életben tartani.
— Nos, az igazság kiderült — bólogatott Jason. — Feledkezzünk meg róla egy kicsit. Nem azért jöttem ide, hogy a csemetéitekkel együtt robotokra lövöldözzek. Légy szíves, mutasd meg nekem az utcára nyíló ajtót! Vagy túl kell esnem előtte még valamilyen szertartáson?
Beszédek, iskolai jelvények kiosztása, lovaggá ütés…
— Semmi ilyesmi — csattant fel Brucco. — Nem értem, hogyan beszélhet egy felnőtt férfi, mint te, állandóan ilyen hülyeségeket.
Egyik sem lesz, természetesen. Csak egy kis munka utoljára a túlélőrészlegben. Ez egy olyan összetett terem, amely összefüggésben van a külvilággal… valójában a külvilág egy része, attól eltekintve, hogy a legerőszakosabb életformákat kizártuk belőle. És néha még így is sikerül némelyiküknek bejutni.
— Mikor indulok? — vetette oda Jason a kérdést.
— Holnap reggel. Először is aludd ki magad! Szükséged lesz rá.
Végül mégiscsak akadt egy kis ceremónia a tanfolyam elvégzésekor.
Amikor Jason reggel elment az irodájába, Brucco egy nehéz tárat csúsztatott oda neki az asztalon.
— Ezek már éles töltények — jelentette ki. — Biztos vagyok benne, hogy szükséged lesz rájuk. Mostantól fogva a fegyvered mindig töltve legyen!
Egy súlyos zsilipajtóhoz léptek, ez volt az egyetlen lezárt ajtó, amit Jason a központban látott. Amíg Brucco kinyitotta a zárat, és elhúzta a reteszeket, egy higgadt arcú, nyolcéves fiú sántikált oda bekötözött lábbal.
— Ez Grif — mutatta be Brucco. — Mostantól kezdve veled marad, akárhová mégy.
— A személyi testőröm? — kérdezte Jason, lenézve a zömök gyerekre, aki alig ért a derekáig.
— Akár így is nevezheted. — Brucco kitárta az ajtót. — Grif összeakadt egy fűrészmadárral, így egy darabig nem lesz képes valódi munkát végezni. Te magad ismerted el, hogy sohasem leszel egyenrangú egy pyrrusival, így örülnöd kellene ennek a kis védelemnek.
— Mindig is bíztam a kedvességedben, Brucco — mondta Jason. Lehajolt és kezet rázott a fiúval. Még a nyolcéveseknek is csonttörő volt a kézfogásuk.
Ők ketten kinyitották a külső zárat, és Brucco becsapta mögöttük a belső ajtót. Mihelyt az lezárult, a külső ajtó automatikusan kitárult.
Még csak félig volt nyitva, amikor Grif fegyvere kétszer is elsült.
Ezek után kiléptek a Pyrrus felszínére, átlépve a bolygó egyik állatának füstölgő testén. Jason ezt is tekinthette jelképesnek.
Emellett bosszantotta a felismerés, hogy eszébe se jutott figyelni, bejön-e valami az ajtón, s ráadásul még csak azonosítani sem tudta a bestiát elszenesedett maradványai alapján. Óvatosan körülpillantott, remélve, hogy legközelebb ő lőhet majd először.
Reménye nem teljesült be. Azt a kevés állatot, amely az útjukba került, mindig a fiú látta meg elsőként. Egy óra elteltével Jason olyan ingerült lett, hogy egy lövéssel eltörölt a föld színéről egy gonosz kinézetű tüskés növényt. Remélte, hogy Grif nem nézi majd meg tüzetesebben. De persze ezt tette.
— Az a növény nem került volna az utunkba. Hülyeség volt rápazarolni a drága muníciót — közölte.
Semmi igazi probléma nem akadt a nap folyamán. Jason halálra unta magát, bár a gyakori zivatarok teljesen eláztatták. Grif, ha képes volt is társalogni, semmi jelét nem adta. Jason minden kezdeményezése kudarcot vallott. A következő nap ugyanígy telt. A harmadik napon Brucco tűnt fel, és figyelmesen végigmérte Jasont.
— Nem szívesen mondom ezt, de feltételezem, hogy készen állsz a távozásra, már amennyire valaha is készen állhatsz. A vírusszűrő orrdugókat mindennap cseréld! Mindig vizsgáld meg a csizmádat és a fémszálas ruhát, hogy nincs-e rajta repedés! A medikitet hetente kell feltölteni.
— És töröljem meg az orromat, és viseljek kalucsnit. Még valamit? — kérdezte, Jason.
Brucco erre majdnem mondott valami csúnyát, de meggondolta magát.
— Semmi, amit mostanra ne tudnál már jól. Légy éber! És… sok szerencsét!
Szavait teljesen váratlanul egy préselő kézfogással zárta. Amikor Jason kezének zsibbadtsága elmúlt, ő és Grif kiléptek a hatalmas zsilipajtón.
9. fejezet
Bármilyen valószerűek voltak is, az edzőtermek nem készítették fel Jasont a Pyrrus felszínére. Természetesen akadt némi alapvető hasonlóság: érezte a mérgező füvet a talpa alatt, s látta egy fullánkszárnyú madár szabálytalan röptét, mielőtt Grif lelőtte volna.
Ám mindezt alig észlelte az elemek tombolásában.
Sűrű eső zuhogott, inkább vízfüggönynek tűnt, mint különálló cseppeknek. Ezt a vízfüggönyt széllökések tépdesték, nekicsapva a vízáradatot az arcának. Jason megtörölte szemét, de így is alig tudta kivenni a két vulkán kúpját a láthatáron, melyek füstfelhőket és lángot okádtak. E pokol tükörképe volt a komor vörös szín a felhőkön, mely versenyre kelt az alant húzódó tájjal.
Hirtelen koppanást hallott kemény sisakján, és valami lepattant róla a földre. Jason lehajolt, s egy hüvelyknyi jégdarabot vett fel a földről.
Egy váratlan széllökés fájdalmasan csapódott hátának és nyakának; sietve fölegyenesedett.
A vihar, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vonult.
Felragyogott a nap, megolvasztotta a jégdarabokat, és párafoszlányokat varázsolt a nedves utca fölé. Jason verejtékezett páncélruhájában. De még mielőtt megfőtt volna, újra megeredt az eső, és most a hideg rázta.
Grif szilárdan lépkedett, ügyet sem vetve sem az időjárásra, sem a vulkánokra, melyek a láthatáron morajlottak, és meg-megrázták a talajt a lábuk alatt. Jason megpróbálta figyelmen kívül hagyni a kellemetlenségeket, és alkalmazkodni a fiú iramához.
A séta lehangoló volt. A masszív, zömök épületek szürkén derengtek át az esőfüggönyön, több mint felük összeomolni látszott. Ők ketten az utca közepén, a gyalogjárón közlekedtek. Néha páncélozott teherautók haladtak el mellettük mindkét oldalon. Jason furcsának találta ezt az utca közepére tett járdát — egészen addig, amíg Grif le nem lőtt valamit, ami egy romos épületből kirontva támadt nekik.
Az, hogy a járdát középre helyezték, esélyt ad arra, hogy észrevegyék, ha valami jön. Jason hirtelen nagyon kimerültnek érezte magát.
— Feltételezem, nincs ezen a bolygón semmi olyasmi, hogy taxi — jegyezte meg.
Grif csak bámult, és a homlokát ráncolta. Láthatóan sohasem hallotta még ezt a szót. így hát tovább vonszolták magukat, s a fiú visszafogta magát, hogy alkalmazkodjon Jason lassúbb tempójához. Fél óra múlva már mindent láttak, amire a férfi kíváncsi volt.
— Kissé lerongyolódott a városotok, Grif. Remélem, a többi jobb állapotnak örvend.
— Nem tudom, mit értesz a rongyok alatt, de nincs több városunk.
Csak néhány bányásztábor van, amelyeket nem lehet a védőfalon belül elhelyezni. De város nincs több.
Ez meglepte Jasont. Ő mindig úgy képzelte, hogy a bolygón több város is létezik. Rengeteg dolog akad még, amit nem tud a Pyrrusról ébredt rá hirtelen. A leszállás óta minden erejét felemésztették a túlélési gyakorlatok. Számos kérdés volt, melyet fel akart tenni valakinek — de természetesen nem mogorva nyolcéves testőrének.
Egyetlen ember van, aki hajlandó lesz megmondani, amit tudni akar.
— Ismered Kerket? — kérdezte a fiút. — Ha jól tudom, ő a nagykövetetek rengeteg helyen, de a vezetéknevét…