Jason a kockaasztalnál telepedett le, mint rendszerint. Ez a legbiztosabb módja, hogy kisebb összegeket nyerjen. És amikor érezni kezdem a játékot, megkopasztom a kaszinót! Ez volt az ő titka, az erő, amely segítségével szüntelenül nyert — és amely mindig lehetővé tette számára, hogy bankot robbantson, és gyorsan lelépjen, mielőtt a bérelt orgyilkosok lecsaphatnának rá, hogy visszavegyék a pénzt.
A kocka hozzá került, és ő minden rásegítés nélkül dobott egy nyolcast. A tét alacsony volt, és ő óvakodott attól, hogy heteseket dobáljon. Ezzel is nyert, és továbbadta a kockát.
Elüldögélt ott, gépiesen rakosgatta a jelentéktelen téteket, miközben a kocka körbejárt az asztalnál, s az erőn gondolkodott. Mókás, hogy ennyi dolgos év után még mindig alig tudunk valamit a “psi”-ről.
Képezik az embereket egy darabig, fejlesztik az ügyességüket egy kicsit — de ez minden.
Ma este erősen érezte, tudta, hogy a zsebében lapuló pénz, serkentő hatással van rá, s ez segíteni fog az áttörésben. Félig lehunyt szemmel vette át a kockát — és hagyta, hogy a tudata finoman megcirógassa a bemélyesztett pontok mintáját. Aztán dobott, és rámeredt a hetesre.
Összejött.
Erősebben, mint bármikor ez idáig. A dollármilliók súlya megtette a hatását. Az egész világ körülötte élesen és tisztán rajzolódott ki, és a kocka teljesen a hatalmába került. Fillérre tudta, mennyi pénz lapul a többi játékos tárcájában, és pontosan ismerte a mögötte ülő kártyások kezében levő lapokat.
Lassan, megfontoltan növelte a tétet.
Nem kellett különösebben koncentrálnia a kockákra; azok elgurultak, s megültek, mint a betanított kutyák. Jason kihasználta az időt, és a játékosok meg a krupié pszichéjére koncentrált. Majdnem két órába telt, mire hétszázezer dollár nyereség gyűlt össze előtte. Aztán érzékelte, ahogy a krupié jelez, hogy valaki nagyon nyer. Megvárta, amíg az éles szemű figyelő odasétál, hogy nézze a játékot, aztán megrázta a kockát, minden nyereségét feltette rá — és egyetlen dobással az egészet elvesztette. Az alkalmazott boldogan elmosolyodott, a krupié megnyugodott — és Jason a szeme sarkából látta, hogy Kerk feje egy pillanat alatt belilul.
Jason verejtékezve, sápadtan, enyhén remegő kézzel kigombolta a zakóját, és borítékban egy köteg bankjegyet vett elő. Ujjával feltörte a pecsétet, és két bankót az asztalra dobott.
— Játszhatnánk felső határ nélküli tétekkel? — kérdezte. — Szeretném… visszanyerni egy kevés pénzemet.
A krupié most alig bírta elfojtani a mosolyát, a ház emberére pillantott, aki gyors igent biccentett. Azt hiszik, hogy balek, és meg tudják kopasztani. Egész este a tárcájából játszott; most pedig elővett egy lezárt borítékot, hogy megpróbálja visszanyerni a veszteségét. A boríték ráadásul vaskos is, és valószínűleg nem az ő pénze. Nem mintha a ház ezzel bármit is foglalkozna. Számukra mindegy, kitől jön a pénz. A játék igen nyugis hangulatban folytatódott a kaszinóban.
És Jason épp ezt akarta. Amennyire csak lehetséges, meg kell kopasztania őket, mire valaki rádöbben, hogy baj van. Most kezdődik a kemény játék, s azt akarta, hogy olyan sokáig tartson, ameddig csak lehetséges. Simán nyerni nem könnyű, s a psi erő ugyanolyan gyorsan elenyészhet, mint ahogy jött. Fordult már elő ilyesmi.
Most már a ház ellen játszott; a két másik játékos kiszállt, s kis tömeg tolongott a háta mögött, hogy lássa, mi történik. Miután vesztett és nyert egy keveset, elkezdett természetes heteseket dobálni, és az aranyszínű zsetonok halma előtte egyre növekedett.
Durván egymilliárdra becsülte az összeget. A kocka még mindig engedelmeskedett az akaratának, bár Jason most már verejtékezett az erőfeszítéstől. Teljes eddigi nyereményét felrakta, s a kockáért nyúlt.
A krupié azonban gyorsabbnak bizonyult, és elhalászta előle.
— A ház új kockát kér — jelentette ki rekedten.
Jason felegyenesedett, megtörölte a kezét; örült a pillanatnyi szünetnek. A ház már harmadjára kért új kockát, hogy megtörje a nagy nyerési sorozatot. Ez jogukban áll. A szúrós tekintetű alkalmazott kinyitotta a tárcáját, és találomra kiválasztott egypár kockát. Feltépte a műanyag zacskót, és a kockákat az asztalra vetette, Jackson elé. Egy természetes hetesre fordultak, s Jason elmosolyodott.
Ám amikor magához vette a kockákat, a mosoly lehervadt az arcáról.
A kockák átlátszóak voltak, remek készítésűek, minden oldalon kiegyensúlyozottak — és ólmozottak.
A kocka öt oldalán a pontok valami nehézfémből készültek, valószínűleg ólomból. A hatodik oldalon viszont vas alkotta a pontokat. Mindaddig teljesen normálisan fog gurulni, míg mágneses tér nem befolyásolja — márpedig egy elektromágnes helyezkedik el az asztal alatt. Észre se vette volna az eltérést, ha nem a tudatával vizsgálja meg a kockát. De mit lehet tenni ellene?
Lassan rázogatta, s közben körbepillantott az asztalnál. Megtalálta, amit keresett. Egy hamutartó mágneses aljjal, mely az asztalhoz rögzítette. Jason abbahagyta a kocka rázását, töprengve rájuk meredt, majd felragadta a hamutartót. A tenyerébe vette az alját.
Amikor felemelte a hamutartót, egyhangú kiáltás tört fel mindenfelől. A kockák ráragadtak az aljára, s le sem akartak esni.
— Szóval ezek tisztességes kockák? — kérdezte.
Az alkalmazott, aki a kockát adta, gyors mozdulattal a nadrágzsebe felé nyúlt. Jason volt az egyetlen, aki látta, mi történt ezt követően. A kezet nézte, s ő is a pisztolya markolata felé kapott.
Ahogy a férfi keze a zsebbe mélyedt, egy kéz nyúlt ki a tömegből mögüle, és megragadta a csuklóját. Roppant, szögletes méretéből ítélve Jason sejtette, kinek a keze az. A vaskos hüvelyk — és mutatóujj megszorította a fickó csuklóját, aztán már el is tűnt. Az alkalmazott élesen felsikoltott, és előrántotta kezét, mely akár valami kesztyű, lógott a törött csuklócsontokon.
Mivel Jason látta, hogy van, aki védelmezze, ismét a játékra koncentrált.
— Visszakaphatnám az előbbi kockákat? — kérdezte csendesen.
A krupié kábán lökte oda neki. Jason sietve rázta és dobta. Mielőtt azok az asztalt érintették volna, rádöbbent, hogy képtelen irányítani a mozgásukat — a kellemes psi erő elenyészett.
A kockák tovagurultak. Héten állapodtak meg.
Miközben az elétolt zsetonokat számolgatta, arra gondolt, hogy ez az egymilliárd is igen szép nyereség. Ezzel már le lehetne lépni — csakhogy ez még nincs meg a hárommilliárd, amennyire Kerknek szüksége van. Nos, ennyivel kell beérnie. Ahogy a zsetonok felé nyúlt, elkapta Kerk tekintetét, és látta, hogy a férfi határozott nemet int a fejével.
— Lovagoljuk meg a szerencsét! — lehelte Jason beletörődötten. — Még egy dobást!
Megfújkálta a kockákat, fényesítgette őket a zakója ujján, és nem bírta felfogni, hogy kerülhetett ilyen helyzetbe. Milliárdok múlnak egyetlen dobáson. Számos bolygónak ennyi az éves bevétele.
Kizárólag azért játszhat meg ekkora tétet, mert a bolygó kormányának érdekeltsége van a kaszinóban. Jó alaposan megrázogatta, próbálta hatalma alá vonni, de nem sikerült — így hát elvetette.
Minden más abbamaradt a kaszinóban, és az emberek székekre, asztalokra álltak, hogy lássák. A tömeg felől egy pisszenés sem hallatszott. A kocka hangos zörgéssel csapódott a posztóval bevont asztalhoz a hirtelen beállt csendben.
Egy ötös meg egy, egyes. Hat. Még semmi sincs veszve. Jason magához vonta a kockákat, beszélt hozzájuk, elsuttogta az összes ősi varázsigét, amit csak ismert, aztán újra dobott.