Éppen amikor Méta leállította a hajtóműveket, vakító fény villant fel a képernyőkön. Majd a képernyők elsötétültek, mert a külső kamarák elégtek. A lány üzembe helyezte a védőpajzsokat, azután egy gomb megnyomásával újabb kamerákat juttatott az űrhajó felszínére.
Lenn, a fortyogó óceán felett hatalmas gombafelhő tornyosult a szigetek helyén. Mindhárman némán, mozdulatlanul nézték. Kerk ocsúdott fel elsőnek.
— Induljunk haza, Méta — mondta —, és számolj be a történtekről.
Huszonöt ember halt meg, de végrehajtották feladatukat.
Megsemmisítették azokat a bestiákat, vagy bármik voltak, és véget vetettek a háborúnak. Nem tudok elképzelni dicsőbb halált.
Méta orbitális pályára állította a hajót, majd megpróbált kapcsolatba lépni a várossal.
— Valami nincs rendben a rádiókapcsolattal — szólt a lány. — A keresősugarat robot vezérli, de semmi válasz nem érkezik.
Hirtelen egy férfi arca jelent meg a képernyőn. Szakadt róla a veríték, szemeiből iszonyatos elcsigázottság áradt.
— Kerk, te vagy az? — kérdezte. — Hozd vissza a hajót gyorsan.
Nagy tűzerőre van szükségünk a peremvidéken. A kézifegyverek az előbb fogytak ki. Minden oldalról támadnak, akkora erőkkel, amilyet még sohasem tapasztaltam.
— Miről beszélsz? — kérdezte Kerk hitetlenkedve. — A háborúnak vége. Elpusztítottuk teljesen a főhadiszállásukat.
— A háború olyan méretet öltött, mint még soha — vetette közbe a másik. — Nem tudom, nektek mit sikerült elintézni, de itt elszabadult a pokol! De most már fejezzük be a beszélgetést, és hozzátok ide a hajót.
Kerk lassan Jason fele fordult, arca állatias indulatokat sugárzott.
— Te! Ezt te csináltad! Meg kellett volna hogy öljelek, amikor először megláttalak. Úgy is akartam, és most már tudom, hogy igazam volt. Dögvész vagy! Halál kísér, amióta idejöttél. Tudtam, hogy nincs igazad, mégis hagytam, hogy szavaiddal meggyőzz. És mi lett az eredménye? Először Welfet ölted meg. Azután az embereket a barlangban. És most a harc a peremvidéken… minden halál a te lelkeden fog száradni.
Kerk lassan odajött Jasonhoz. A gyűlölet szinte eltorzította. Jason addig hátrált, míg válla a térképeket tartó szekrénynek nem ütközött.
Kerk keze lesújtott. Nem úgy ütött, mintha küzdene valakivel, nyílt tenyere hatalmasat csattant Jason arcán. Jason mégis valósággal elszállt, és teljes hosszában végigfeküdt a földön. Karja nekiütődött a térképszekrénynek, ujjai hozzáértek a fémhengerekhez, amelyben a térképek voltak elhelyezve.
Jason megmarkolta mindkét kezével az egyik nehéz hengert, és kihúzta a szekrényből. Teljes erejével Kerk arcába vágta. A hatalmas ember homlokán és pofacsont-ján felhasadt a bőr, s erősen vérezni kezdett. De ez egy pillanatra sem torpantotta meg Kerket. Könyörtelen mosoly villant az arcán, amint talpra rángatta Jasont.
— Harcolj! — kiáltotta. — Annál nagyobb örömmel foglak megölni. — Felemelte gránitkemény öklét, amely képes lett volna egyetlen ütéssel kiszakítani Jason koponyáját a vállai közül.
— Gyere! — mondta Jason, és feladta a küzdelmet. — Ölj meg!
Könnyedén megteheted. Csak ne tekintsd ezt igazságszolgáltatásnak.
Welf azért halt meg, hogy engem megvédjen. De az emberek a szigeten a te ostobaságod miatt haltak meg. Én békét akartam, te meg háborút. Hát most megkaptad. Ölj meg, hogy ezzel megnyugtasd a lelkiismeretedet, mert az igazsággal úgysem mersz szembenézni.
Kerk dühös ordítással lesújtott.
Méta az utolsó” pillanatban két kézzel elkapta a férfi karját, és sikerült a halálos csapást eltérítenie. Mindhárman elestek, majdnem agyonnyomták Jasont.
— Ezt nem teheted! — kiáltotta a lány. — Jason nem akarta, hogy azok az emberek odamenjenek. Ez a te ötleted volt. Nem ölheted meg őt ezért!
Kerk szinte felrobbant haragjában, nem hallott semmit. Felrántotta Métát a földről. A lány ruganyos teste nem tudott ellenállni Kerk baromi erejével szemben. De Méta pyrrusi lány volt, és tudott olyan dolgokat, amilyeneket más bolygó asszonyai nem. Egy pillanatra képes volt megállítani az őrjöngő férfit, amíg az félretolta őt útjából.
Ehhez nem kellett Kerknek sok idő, de ez mégis elég volt ahhoz, hogy Jason azalatt eljusson az ajtóhoz.
Jason bezuhant a másik helyiségbe, és bezárta maga mögött az ajtót.
A másodperc tört része alatt Kerk már ott is termett, s teste nekifeszült az ajtónak. A fém csikorgott, és meghajlott. Az egyik sarok kiszakadt a helyéről, a másik pedig eldeformálódott. Még egy ilyen erejű lökés, és az sem tart tovább.
De Jason nem várta ezt meg. Nem nézte végig, hogy vajon az ajtó ellenáll-e a pyrrusi őrjöngésének. A hajó egyetlen ajtaja sem lett volna képes megállítani Kerket. Amilyen gyorsan csak tudott, Jason kiszaladt a folyosóra. A hajón sehol sem lehetett biztonságban. A mentőcsónakok fedélzete éppen előtte nyílt.
Bár először látta a mentőcsónakokat, mégis meglehetősen sokat tudott róluk. Nem sejthette előre ezt a szituációt, mégis mindig úgy gondolta, kerülhet még olyan helyzetbe, amikor hasznára lehetnek ismeretei. A csónakok tökéletesen fel voltak szerelve, attól eltekintve, hogy nem volt bennük üzemanyag. A lánynak igaza volt, amelyikbe beleült, annak is üresnek bizonyultak a tankjai. A többi öt mentőcsónakot meg sem vizsgálta. Elgondolkodott azon, vajon mire lehetnek jók a használhatatlan mentőcsónakok, végül rájött a megoldásra.
Ez volt az egyetlen űrhajó a Pyrruson. Méta mesélte neki korábban, hogy mindig tervezték egy újabb hajó vásárlását, de sohasem jött össze rá a pénz. Elsődlegesek mindig a hadi kiadások voltak. A szükségleteket egy hajó is be tudta szerezni. A gond csak az volt, hogy a város léte a hajótól függött. Utánpótlás nélkül a város néhány hónap alatt elpusztult volna. Ezért a legénység nem hagyhatta magára a hajót. Mindegy, milyen veszély fenyegette őket, ott kellett maradniuk. Ha a hajó elpusztul, egész világuk vele együtt pusztul.
Ezért szükségtelennek látszott a mentöcsónakokat üzemanyaggal feltölteni. Legalábbis mindegyiket nem. De adódhat olyan helyzet, amikor az űrhajó létét mentheti meg egy mentőcsónak üzemképessége. Ennél a pontnál Jason logikai levezetése elakadt.
Túl sok a “ha”. Ha használni szokták az egyik csónakot, bizonyára feltöltik üzemanyaggal. Ha fel szokták tölteni, vajon most fel van-e töltve. Es ha fel van töltve, akkor melyik az a hat közül. Jasonnak nem volt ideje, hogy mindegyiket megvizsgálja. Elsőre abba kell beleülnie.
Logikusnak látszott, hogy az a mentőcsónak van előkészítve, amelyik az irányítóteremhez legközelebb helyezkedik el. Az élete függött attól, hogy ez a gondolatmenet helyesnek bizonyul-e.
Háta mögött hatalmas robajjal szakadt ki helyéről az ajtó. Kerk rontott be. Jason, amilyen gyorsan csak mozogni tudott a kétszeres gravitációban, bemászott a mentőcsónakba. Mindkét kezével megragadta a vészkioldó kart, és megrántotta.
A sziréna bekapcsolódott, a hajtóművek beindultak. Kerket csak hihetetlen reflexei mentették meg, hogy bele ne szaladjon a sugárnyalábba.
A szilárd hajtóanyagú rakéták kilőtték a kis csónakot az anyahajóból.
A gyorsulás benyomta Jasont az ülésbe, majd szinte szállni kezdett, amikor a gép szabadesésben közelített a felszín felé. A fő hajtómű nem működött.
Abban a pillanatban Jason rájött, jobb, ha belenyugszik, hogy most meg kell halnia. Üzemanyag nélkül a kabin úgy fog a dzsungelbe zuhanni, mint egy darab kő, s darabokra törik. Nincs menekvés.