Jason fizikailag rettenetesen kifáradt, de nem mutathatta. Kinyitotta az orvosságos dobozt, és keresett benne valami élénkítőszert. Három parányi aranyszínű pirulától elmúlt a gyengesége, s megint tiszta fejjel tudott gondolkodni.
— Figyeljetek rám! — kiáltotta. — A harcnak még nincs vége.
Mindent el fognak követni, hogy visszaszerezzék az űrhajót, és nekünk erre fel kell készülnünk. Azt akarom, hogy az egyik technikus járja végig az összes fedélzetet, és keresse meg az ajtók központi vezérlőegységét. Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy minden bejárati nyílás zárva van. Még jobb lesz, ha embereket küldünk, hogy mindet vizsgálják meg. Kapcsoljuk be valamennyi képernyőt, hogy lássuk, ha valaki az űrhajó közelébe merészkedik.
Őrt kell állítani a gépterembe is, hátha sikerül elvágniuk a hajtóműveket a vezérlőteremtől. De mindenekelőtt alaposan át kell kutatnunk a hajót, hátha maradt még itt valaki rajtunk kívül.
Végre akadt valami tennivalója az embereknek, megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Rhes csoportokra bontotta őket, azután kiosztotta a feladatokat. Jason az irányítóteremben maradt, keze az üzemanyag-szivattyú kapcsolóján nyugodott. A harc még nem ért véget.
— Egy harckocsi közeledik — kiáltotta Rhes. — Most lassít.
— Kilőjem? — kérdezte a lövegtoronyban ülő férfi.
— Várj még! — mondta Jason. — Előbb nézzük meg, ki az. Ha azok, akiket hívtunk, hadd jöjjenek.
Ahogy a jármű lassan közeledett, a sugárvető csöve pontosan követte. A vezetőn kívül három utas volt benne. Jason várt, amíg biztosan meg tudta állapítani, kik az utasok.
— Ők azok — mondta. — Állítsátok meg őket a bejáratnál, Rhes, és egyesével engedjétek őket a fedélzetre. Vegyétek el a fegyverüket és minden egyéb felszerelésüket. Remélem, nem kell megmagyaráznom, mi az, hogy rejtett fegyver. Főleg Bruccót vizsgáljátok át alaposan. A vékony fickó az, borotvaéles arcvonásokkal. Mestere a fegyvereknek és a túlélésnek. És hozzátok be a sofőrt is, nehogy közben jelentést tegyen rádión a fegyvereinkről vagy a szétlőtt zárszerkezetről.
A várakozás nehezen telt. Keze a szivattyú gombján, pedig tisztában volt vele, hogy sohasem tudná megnyomni. Addig jó, amíg mindenki azt hiszi róla, hogy habozás nélkül megteszi.
Dulakodás és káromkodás hallatszott a folyosóról.
A foglyokat belökdösték. Jason látta ökölbe szorított kezüket és szemükben a halálos gyűlöletet.
— Tartsátok a fal mellett őket! — mondta Rhesnek. — Az íjak legyenek készenlétben! — Szomorúan nézte az embereket, akik valaha a barátai voltak, és akiket most majdnem szétvetett, az iránta érzett gyűlölet. Méta, Kerk, Brucco. És a sofőr Skop volt, akit Kerk valamikor testőrként rendelt mellé. Legszívesebben felkiáltott volna, hogy a játékszabályok megváltoztak!
— Figyeljetek — mondta Jason —, mert ettől függ az életetek.
Támasszátok a hátatokat a falhoz, és ne próbáljatok hozzám ennél közelebb jönni, mint ahol most vagytok! Ha mégis megteszitek, azonnal lelőnek benneteket. Ha csak magunk lennénk, bármelyiktek köny-nyedén elérne, mielőtt megnyomnám a gombot. De szerencsére nem vagyunk egyedül. Nektek pyrrusi reflexeitek és izmaitok vannak, de az íjászoknak is. Ezért semmi trükk! Öngyilkosság lenne. Ezt csak a ti biztonságotok érdekében mondom. így most már nyugodtan beszélgethetünk, anélkül, hogy valamelyiktek elveszítené a fejét, és hirtelen lelövetné magát. Innen nem tudtok kiszabadulni. Kénytelenek lesztek végighallgatni, amit mondok.
Nem tudtok megszökni, vagy megölni, engem. A háborúnak vége.
— És mi vesztettünk. És mindez temiattad, van, te áruló! — kiáltotta oda indulatosan Méta.
— Mindkét állítás hamis — mondta nyugodtan Jason. — Nem vagyok áruló, mert én minden emberhez hű maradtam, aki ezen a bolygón él, függetlenül attól, hogy a határvidék melyik oldalán van az otthona.
Ami a vesztést illeti, nem veszítettetek semmit. Csak nyertetek.
Megnyertétek a háborút a bolygó ellen, remélem, megengeditek, hogy megmagyarázzam. — Ezután Rhes felé fordult, aki mogorván nézett maga elé. — Természetesen a te embereid is mindent megnyertek, Rhes. Nincs többé háború a városlakókkal, gyógyszereket kaptok, bolygóközi kapcsolatokat építhettek ki, mindent elértek, amit akartatok.
— Ne haragudj, hogy cinikus vagyok — mondta Rhes. — De te mindenki számára a lehető legjobb világot ígéred. Ezt egy kicsit nehéz lesz megoldani, hiszen az érdekeink alapvetően ellentétesek.
— A dolgok lényegére tapintottál — mondta Jason —, köszönöm. Az egész probléma azonnal megoldódik, amikor belátjátok, hogy nem ellentétesek az érdekeitek. A béke a város és a farmok között véget vet egy szükségtelen háborúnak. És béke lesz az emberek és a pyrrusi élővilág között is, mert ebben rejlik minden problémátok gyökere.
— Ez az ember megőrült — mondta Kerk.
— Lehetséges. De ezt majd akkor döntsétek el, ha már végighallgattatok. Elmondom nektek a bolygó történelmét, mert minden probléma onnan indul ki, és a megoldást is ott fogjuk megtalálni. Amikor a telepesek háromszáz évvel ezelőtt erre a bolygóra érkeztek, figyelmen kívül hagytak egy nagyon fontos tényezőt, amelyben ez a bolygó eltér a galaxis többi világától. Nem szabad őket hibáztatni ezért, enélkül is éppen elég gondjuk volt.
Egyedül a gravitáció nem volt szokatlan a számukra, de az időjárástól nagyon sokat szenvedtek, hiszen egy éghajlatilag tökéletesen szabályozott világból érkeztek. Viharok, vulkánkitörések, árvizek, földrengések, éppen elég volt ahhoz, hogy elvegye a józan eszüket. Biztos vagyok benne, hogy sokan közülük valóban bele is őrültek. Az állatvilág örökké ellenségesen viselkedett velük szemben, kivéve néhány ártalmatlan fajt. Szerintem sohasem figyeltek fel rá eléggé, hogy a pyrrusi élővilág tepatikus…
— Már megint! — vetette közbe Brucco. — Az vagy nem, teljesen lényegtelen. Már hajlottam rá, hogy egyetértsek az elméleteddel, de az a balsikeres akció bebizonyította, hogy az elmélet rossz.
— Egyetértek — mondta Jason. — Nagyot tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy valami külső mentális erő
irányítja a támadásokat a város ellen. Az elmélet teljesen logikusnak látszott, minden bizonyíték erre utalt. A szigetre küldött expedíció tökéletes balsikerrel végződött, de ne felejtsétek el, hogy én mindvégig elleneztem. Ha engedtétek volna, hogy egyedül menjek be a barlangba, a sok véráldozat elkerülhető lett volna. Azt hiszem, észre kellett volna venni, hogy a barlangban élő növények egyszerűen csak erős mentális erővel rendelkező élőlények, amelyek nagyon fogékonyán reagálnak a jelzésekre. Akkor én is azt hittem, hogy ők irányítják a háborút. De azután elpusztultak, és semmi sem változott. De megmutatták nekünk, hol kell keresni az igazi bűnösöket, azokat a lényeket, akik arra kényszerítik a bolygó élővilágát, hogy a város ellen támadjanak.
— Kik azok? — kiáltott fel izgatottan Kerk.
— Kik? Természetesen ti. Ti mindannyian, akik a városban éltek.
Talán nem örültök ennek a háborúnak, mégis ti vagytok a felelősek érte, hogy elkezdődött, és hogy szüntelenül tart.
Jason alig tudta elfojtani mosolyát, amint meglátta a döbbent arckifejezéseket. De gyorsan be kellett bizonyítania kijelentését, mielőtt hallgatósága azt hinné, hogy valóban megőrült.