Aznap éjjel Jason megleste, amikor Ch’aka eltűnt a többiek szeme elől, és megfigyelte, milyen irányba távozik. Persze tudta, hogy a rabszolgatartónak is van annyi esze, hogy tegyen néhány kört, mielőtt nyugovóra tér. Jason mégis úgy gondolta, hogy egy kis szerencsével meg tudná találni, és akkor álmában megölheti. Nem szerette az éjféli merényleteket, és a bolygóra érkezese előtt az volt a véleménye, hogy álmában megölni valakit végtelenül aljas és gyáva cselekedet. De a különleges helyzetek különleges megoldásokat követelnek, és neki egyetlen porcikája sem kívánta, hogy nyíltan kiálljon a tetőtől talpig felvértezett emberrel. Akkor már inkább az orgyilkosság.
Nem sokkal éjfél után csendben kibújt a bőrök közül.
Ijale látta, hogy elmegy, nyitva volt a szeme, de a lány meg sem moccant. Jason halkan elindult a dűnék között.
Tudta, hogy nem lesz könnyű Ch’akát megtalálnia, de türelmesen kutatott, egyre nagyobb köröket átvizsgálva.
Rábukkant néhány szélfútta mélyedésre, kiszáradt patakmederre, és biztosra vette, hogy Ch’aka egy ilyennek a mélyén rejtőzött el.
Az a gondolat, hogy Ch’aka különleges előkészületeket tesz az orgyilkosok ellen, akkor villant az agyába, amikor egy vékony zsinórt megérintve kis csengettyű szólalt meg mellette. Eszébe jutott, hogy a bolygóra érkezését követő reggelen ugyanezt a hangot hallotta. Átkozta óvatlanságát, és lassan visszahúzta a kezét, amitől a kis csengő másodszor is megszólalt. A rabszolgatartó valószínűleg minden éjszaka körülveszi magát ezzel a biztonsági hálózattal, és a csengők azonnal felébresztik, ha valaki meg akarja közelíteni az éj leple alatt. Jason halkan elbújt egy kiszáradt patakmederben.
Hamarosan lábdobogás szakította meg a csendet, és Ch’aka robusztus alakja jelent meg a holdfényben.
Bunkósbotját a feje fölött lengetve egyenesen Jason felé tartott. Mielőtt a bunkó lesújtott, Jason oldalra hemperedett, majd felugrott, és futásnak eredt. Kavicsok repültek szanaszét a lába alól; tudta, ha elesik, vége van.
Mégsem tehetett mást: rohant tovább. A nehéz bőrvértet viselő Ch’aka nem tudott lépést tartani vele, és egyre jobban lemaradt. Káromkodott, átkokat ordibált, de nem sikerült Jasont utolérnie.
Jason levegő után kapkodva visszatért a táborhoz. A zaj bizonyára felébresztette a rabszolgákat, ezért elbújva, dideregve várt egy órát, míg minden elcsendesedett, és csak azután tért vissza a helyére. Hajnalodott, de nem jött álom a szemére. Azon tűnődött, vajon Ch’aka felismerte-e; az eseményeket átgondolva arra a meggyőződésre jutott, hogy nem.
Amint a nap felkelt, Ch’aka haragtól remegő alakja megjelent az egyik dűne tetején.
— Ki volt az? — bömbölte. — Ki merészelt éjszaka a közelembe jönni? — Gyanakvó pillantásokkal járta körül az ébredező tábort. De senki sem mozdult, csak a csizma elől igyekeztek elhúzódni. — Ki volt az? — kérdezte még egyszer, amikor éppen Jason fekhelyéhez ért.
Öt rabszolga Jasonre mutatott, Ijale félelmében megborzongott, és elhúzódott a közelből.
Jason nagyot káromkodott társai árulása miatt. Éppen idejében ugrott talpra, és hajolt el a lesújtó buzogány elől.
A kiélezett szarv ott lapult a zubbonya alatt, de egyelőre nem akart Ch’akával ilyen nyílt küzdelemben összecsapni. Azt remélte, talál erre más módot. Ezért inkább elszaladt, de az egyik rabszolga elgáncsolta.
Mindannyian ellene vannak! Mindannyian egymás ellen vannak, és egyikük sincs biztonságban a többiektől.
Nagy nehezen kijutott a táborból, azután felkapaszkodott az egyik dűne tetejére. Hirtelen megfordult, és homokot rúgott a nyomában loholó Ch’aka szemébe. De a rabszolgatartó elővette számszeríját, és ráillesztette az acélvesszőt a húrra. Jason tovább futott, ahogy a lába bírta. Ch’aka lassan követte a nyomokat a dűnék között.
Jason hamarosan elfáradt, és kénytelen volt belátni, hogy ez így nem mehet sokáig. Eljött az ideje az ellentámadásnak. A rabszolgákat eltakarták a dűnék, így a küzdelembe nem avatkozhattak bele. Jason elbújt egy szikla mögött, és amint Ch’aka a közelébe ért, rávetette magát. A meglepett vezér ösztönösen lesújtott bunkójával. Jason azonban kitért a buzogány elől; villámgyors mozdulattal megfogta ellenfele lendülő csuklóját, és a hatalmas test lendületét tovább vitte.
A sisakos férfi fejjel nekizuhant egy sziklának. Jason azonnal rávetette magát a hason fekvő alakra. Egyik karját villámgyorsan az álla alá dugta, és felfelé feszítette a fejét. Másik kezével pedig tövig vágta torkába a kiélezett szarvat. Vastag sugárban ömlött a vér Jason kezére, Ch’aka teste hevesen rángatózni kezdett, majd elernyedt, a férfi meghalt.
Jason feltápászkodott; lábai remegtek a kimerültségtől. Erős bőrszíjak rögzítették a kagylóból készült sisakot a fejre. Jason kioldozta őket, lehúzta a sisakot, és akkor látta, hogy Ch’aka középkorú férfi volt.
Haja teljesen megőszült, sőt szakállában is mutatkozott néhány szürke szál. Ahol a sisak eltakarta, ott arca sápadt maradt.
Meglehetősen sok időbe telt, mire leszedte a halottról a vértezetet, és magára öltötte; de végül elkészült vele.
Ch’aka lábán Jason megtalálta saját csizmáját; boldogan húzta a lábára. Ahogy Ch’aka a földön feküdt, úgy nézett ki, mint bármelyik rabszolgája. Jason belegurította a testet egy szélfútta gödörbe, majd betemette homokkal.
Azután sisakban és teljes vértezetben, hátán a batyuval, amelyben ott pihent a számszeríj, kezében pedig a bunkósbot, elindult a csendben várakozó rabszolgák felé. Amint odaért hozzájuk, azonnal felálltak, és gumókereső csatárláncot alkottak. Jason észrevette, hogy Ijale félelemmel teli szemmel néz rá. Tudni akarja, ki lett a párviadal győztese.
— Indulás! — kiáltotta Jason. Felismerve a hangot, a lány félénken elmosolyodott. — Új nap virradt rátok, rabszolgák! — mondta Jason, leginkább magának. — Tudom, hogy még nem hisztek benne, de eget rengető változások előtt álltok.
Füttyentésére a sor megindult, ő pedig elégedetten rágcsálta az első krenót, amit az egyik rabszolga futva hozott neki.
Hatodik fejezet
Aznap este tüzet raktak, és Jason úgy helyezkedett, hogy hátát védje a tenger. Levette a sisakot, melynek viselése egy idő után fejfájást okozott, majd magához hívta Ijalét.
— Megyek, Ch’aka, engedelmeskedem.
A lány odaszaladt hozzá, lekuporodott, és kezdte kibontani a testét borító bőröket.
— Milyen véleményed lehet a férfiakról? — sóhajtott Jason. — Csak beszélni akarok veled. És a nevem Jason, nem Ch’aka.
— Igen, Ch’aka — mondta a lány. Egy pillantást vetett a férfi sisak nélküli arcára, majd zavartan elfordította a fejét. Jason odatolta elé a krenóval teli kosarat.
— Látom, nem lesz könnyű változtatni a szokásokon.
Mondd meg nekem, hogy te vagy bárki a többiek közül, vágyott valaha a szabadságra?
— Mi az a szabadság?
— Azt hiszem, ezzel már válaszoltál a kérdésemre. A szabadság azt jelenti, hogy nem vagytok rabszolgák, azt csinálhattok, amit akartok.
— Én ezt nem akarom — borzongott meg a lány. — Akkor ki gondoskodna rólunk? Hogyan találnék krenót egyedül? Sok embernek együtt kell krenót keresnie, egymagában bárki éhen halna.