Edipon nyugalmat erőltetett magára, de rángatódzó arcizma elárulta belső feszültségét.
— Amit elmondtál, az alapjában véve igaz, de néhány részletben tévedtél. Engem nem érdekel a hőmérő, sem a berendezés továbbfejlesztése. Generációk óta megfelel a családomnak, és nekem is. Azonban mégis segíthetsz nekem, és ha sikerül, akkor bőkezűen megjutalmazlak.
Utaztál az egyik cáron, és láthattad, hogy az utazás előtt a szentélyben imádkoztam a titkos erőknek, hogy elindítsák a szerkezetet. Meg tudod mondani, milyen erő mozgatja a carót?
— Remélem, ez az utolsó vizsgakérdés, Edipon. Azt javaslom, hagyd a szentélyt a csudába, és többet forgolódj inkább a gépteremben. Nos, egy ilyen gépezet sokféleképpen működhet, de nézzük az alapelvet.
Elindulásunk előtt feltöltetted a víztartályokat, valamint figyelembe véve a hosszas, csaknem egyórás előkészületeket, azt hiszem, gőzgépről van szó. Az elve a következő: hatalmas kazánban folyamatosan melegítik a vizet, majd a nagynyomású gőzt szelep megnyitásával beengedik egy hengerbe, amelyben dugattyú mozog. A nagynyomású gőz eltolja a dugattyút a hengerben, majd útjának végén egy másik szelep kiengedi a fáradt gőzt. A dugattyú pedig az alsó holtpontról tovább halad a felső holtpontig, ahol ismét nyílik a szelep, és beengedi a forró gőzt. A dugattyú végéhez kapcsolódó excenter az alternáló mozgást forgómozgássá alakítja, amely áttételek segítségével a kerekeket hajtja…
Jason megdöbbenve látta, hogy Edipon hirtelen az asztalra dobja kését, odaszalad hozzá, és mindkét kezével rázni kezdi ruhája gallérját.
— Tudod, mit mondtál? — kérdezte izgatottan. — Tudod, mit mondtál?
— Igen, tudom. Ez azt jelenti, hogy átmentem a vizsgán, vagyis pontosan ismertettem a működési elvet?
— Azt én nem tudom eldönteni, mert sohasem láttam az appsalák gonosz dobozának belsejét, amit te gőzgépnek nevezel. — Örömében körbetáncolta a szobát.
— Sokkal többet tudsz a gépezetről, mint én. Egész életemet annak szenteltem, hogy ellessem az appsalák féltve őrzött titkát. De te ismered ezt a titkot, és így megépíthetjük a saját gépezetünket!
— Nem tennéd ezt egy kicsit érthetőbbé? — kérdezte Jason. — Ilyen zavaros dolgokat még életemben nem hallottam.
— Mindent megmutatok neked, idegen. Te pedig megtanítasz minket az appsalák titkaira. Már magam előtt látom Putl’ko új hajnalát.
Kitárta az ajtót, majd a testőrökért és fiáért, Narsisiért kiáltott. Amikor beléptek, Jason felismerte közöttük az álmos szemű d’zertanót, aki korábban segített Ediponnak beindítani a nehézkes járművet.
— Fogd ezt a láncot, fiam, és tartsd készenlétben a bunkódat, hogy agyonüthesd ezt a rabszolgát, ha szökni próbál. De ha nem muszáj, akkor ne bántsd, mert túlságosan értékes a számunkra.
Narsisi megrántotta a láncot, de Jason megvetette a lábát, és nem mozdult. Mindenki döbbenten nézett rá.
— Csak néhány szót, mielőtt elindulunk. Az az ember, aki új hajnalt hoz Putl’ko életébe, nem rabszolga többé.
Ezeket a dolgokat most kell tisztáznunk. Nem bánom, ha őrök vesznek körül, és figyelik minden lépésemet, de nem leszek rabszolga.
— Te nem vagy közülünk való, ezért csak rabszolga lehetsz.
— Harmadik kategóriával gazdagítom a társadalmatokat, amit nevezzünk úgy: alkalmazott. Nem szívesen bár, de alkalmazottnak nevezem magam, aki kvalifikált munkát végez, és ennek megfelelő megbecsülésben részesül. Gondolkodjatok ezen! Ha megöltök egy rabszolgát, mit veszítetek vele? Semmit, bármelyik társa a helyébe léphet, és elvégzi ugyanazt a munkát. De ha engem megöltök, már egészen más a helyzet. Olyan agyvelő lesz a bunkósbot végére kenve, amely megoldhatta volna a gondjaitokat.
— Úgy érti, hogy nem ölhetjük meg? — kérdezte értetlenül Narsisi az apját.
— Nem, ő csak azt mondja, ha megöljük, senki sem tudja megcsinálni, amit ő. De nekem nem tetszik az ilyen beszéd. Csak rabszolgák és rabszolgatartók léteznek.
Mégis különös helyzet elé állított bennünket, ezért, azt hiszem, vissza kell adnunk a szabadságát. Hozzátok hát az alkalmazott urat, és majd meglátjuk, mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Hatalmas, őrökkel körülvett épülethez sétáltak.
Kinyitották az egyik masszív ajtót, és Jason odabenn hét carót pillantott meg.
— Nézd meg ezeket — mondta Edipon. — A legcsodálatosabb konstrukciók, amiket valaha láttam.
Arra szántuk őket, hogy átvigyenek minket a sivatagon, és csapataink lecsaphassanak az ellenségre. De a hét jármű közül csak három működik.
— Motorikus hiba? — kérdezte Jason.
Edipon halkan káromkodott, miközben egy tágas udvarra vezette Jasont, ahol négy óriási méretű, fekete fémdoboz állt. Oldalukra koponyát és keresztbe tett velős csontot festettek.
— Azok az appsalai disznók elvitték az éghető folyadékunkat, és nem adtak cserébe semmit. Illetve adtak négy motort a caróinkhoz, de azok hamarosan elromlottak. Most kénytelenek vagyunk visszavinni nekik a rossz motorokat, és újakat kérni helyettük. De ezért rengeteget kell fizetnünk.
— Miért nem próbáljátok meg saját magatok megjavítani őket? Nem hiszem, hogy túlságosan bonyolult szerkezetek lennének.
— Azt nem szabad! Halálos vétek! — mondta Edipon, és valamennyi d’zertano ösztönösen eltávolodott a dobozoktól. — Egyszer megpróbáltunk felnyitni egyet a nagyapám idejében, mivel nem voltunk babonásak, mint a rabszolgák. És valóban látszott rajtuk, hogy ezeket emberek készítették, nem pedig istenek. De az appsalák nagyon ravaszak. Elrejtettek valamit a gépezetben, mert amikor az emberek szét akarták szedni, valamilyen gáz szivárgott ki belőle, amitől még a közelben dolgozók is valamennyien meghaltak, keserves kínok között…
Amikor ezt az appsalák megtudták, nagyot nevettek, és attól kezdve még drágábban adták a gépeiket.
Jason körüljárta a dobozokat, és igyekezett megfigyelni minden apró részletet. Narsisi mindvégig a nyomában lépkedett, és vitte utána a bilincset. A doboz valamivel magasabb volt, mint egy ember, és körülbelül kétszer olyan hosszú lehetett. Mindkét oldalán két-két rúd állt ki belőle, minden bizonnyal ezek voltak a kerekek tengelyei. Jason több helyen is látott kitüremkedéseket, bemélyedéseket, amelyek rendeltetését nem ismerte. Majd lábujjhegyre állva megpillantott az elülső részben egy kis kontrollpanelt.
— Kezd összeállni a kép, de most már elárulhatnád, hogyan kell üzembe helyezni a gépezetet.
— Előbb leszel te halott! — kiáltotta Narsisi. — Csak a családunk tagjai…
— Kussolj már! — szólt vissza Jason. — Nem emlékszel, miben állapodtunk meg? Segítek nektek, de csak ha szabad kezet kapok. Itt nincsenek titokzatos dolgok, ezt első pillantásra látni lehet. Kenőolajat, vizet és fűtőanyagot kell beönteni ezeken a nyílásokon. A kis korongok bizonyára a folyadékok szintjét jelzik. — Narsisi csodálkozva lépett hátrébb.