— Pontosan, ahogy elmondtad — jelentette ki Edipon. — Indulás előtt minden tartályt tele kell tölteni a megfelelő anyaggal. A tűz égni kezd ennek a gombnak a benyomásával. A szelepeket úgy kell szabályozni, hogy ez a kis mutató a zöld sávban maradjon. Amikor a kiáramló füst fehérré válik, akkor ennek a karnak a lenyomásával el lehet indulni.
— Amint sejtettem, a legegyszerűbbé tették számotokra a vezérlést, nehogy megértsetek valamit a gép működésének alapelvéből, így már érthető, hogy nem tudjátok pontosan, mit mutatnak a műszerek. A burkolatot valószínűleg dupla falúra készítették, hogy megakadályozzák a szétszerelést. A két réteg közti üreget mérgező gázzal töltötték meg. Ha valaki megpróbálja kinyitni, hogy belekukkantson, örökre elmegy a kedve a kíváncsiskodástól. Mégis azt hiszem, hogy ezeket a hatalmas gépezeteket nem azért készítik, hogy néhány hónap után a szemétre dobják őket. Tehát ha valamelyik elromlik, akkor megjavítják. Ilyenkor a biztonsági rendszert hatástalanítani kell. És azt hiszem, ezt én is meg tudom oldani.
— Nagyszerű kezdet!
— Egy pillanat, főnök. Még nem tudsz mindent a bérmunkáról. Mindig vannak olyan munkafeltételek, amelyeknek eleget kell tenni, és kölcsönös megegyezésre kell jutni. Ezeket örömest ismertetem veled.
Nyolcadik fejezet
— Képtelen vagyok megérteni, miért kell neked a másik rabszolga — jegyezte meg Narsisi. — Azt, hogy az asszonyt kéred, természetesnek tartanám. Az apám mindenesetre beleegyezett. Azt is mondta, hogy a fivéreim és én segítsünk neked mindenben, nehogy a motor titkát más is megszerezze.
— Akkor máris indulj, és hozd ide a Mikah nevű rabszolgát! Ó ugyanarról a világról jött, ahonnan én, és ez a szerkezet csak gyerekjáték a tudásához képest. Ha apád mégis akadékoskodik, mondd meg neki, hogy szükségem van szakképzett segítségre, aki tudja használni a szerszámokat, és aki pontosan végre tudja hajtani az utasításaimat. A fivéreidnek egészen másak az elképzelései ezekről a szerkezetekről. Sok esetben szentségtörésnek tartanák, ha egy beszorult csavarnak nagykalapáccsal megyek neki.
Jason egy olajoshordónak támaszkodott, és a következő műveleten törte a fejét. A nap nagy részét azzal töltötték, hogy farönkökre helyezték a motort, melyeken kigörgethetik a szabadba, a falutól minél messzebbre. Egy apró tévedés következtében kiszivárgó mérges gáz a szabadban nem jelent akkora veszélyt. Ezt végül Edipon is belátta, bár mindenáron azt akarta, hogy a gépezetet a legnagyobb titokban, zárt ajtók mögött szedjék szét. Az engedélyt a kiszállításra csak akkor adta meg, amikor a falutól távol keretre feszített bőrökből olyan magas korlátot készítettek, hogy azon ne láthasson át senki. Az egyetlen hátránya csak az volt, hogy megakadályozta a motor közelében a légmozgást.
Hosszas vita után Jason kezéről és lábáról eltávolították a nehéz bilincseket. Csak a lábára tettek egy könnyű láncot, amelytől zavartalanul lépkedhetett, csak akkor esett volna hasra, ha futni akar. Kezét teljesen szabadon hagyták. Edipon egyik fia viszont egész idő alatt felhúzott számszeríjjal figyelte. Mindenekelőtt néhány szerszámot kell kerítenie, amivel felfedheti a gépezet titkát.
— Keresd meg Edipont — mondta az egyik őrnek —, és tegyél egy lapáttal a gyomorfekélyére!
A d’zertanó főnök nem örült az újabb háborgatásnak.
— Külön szobát kaptál — dörmögte felháborodottan —, valamint a rabszolganőt, hogy főzzön neked, és hozzájárultam, hogy a másik rabszolgát is melléd tegyék, hogy segíthessen. De most már elegem van az újabb kívánságokból! Ki akarod szívni az összes véremet?
— Nem kell túldramatizálni a helyzetet. Csak néhány szerszámra lenne szükségem a munkámhoz. Szeretnék elmenni egy vasboltba vagy műszaki boltba, nem tudom, hogyan nevezitek az ilyesmit. Ez a gép számtalan csapdát rejthet magában; jó szerszámok nélkül nem lehet hozzáfogni a szétszereléséhez.
— Oda tilos belépned.
— Túl kell lépnünk az idejétmúlt szabályokon.
Az őrök kelletlenül álltak félre, és gyanakvó pillantásokkal ügyelték a rabszolgát. Egy öregember kulcsokat forgatott el a súlyos, vaspántos ajtó záraiban.
Jasont bevezették egy rosszul megvilágított helyiségbe.
— Micsoda primitív hely — morogta Jason, és odébb rúgott néhány kovácsoltvas szerszámot. Elnagyolt formák, lágyvas anyag, akárcsak a vaskor kezdetén; A lepárlókészülék durván összeforrasztott rézlemezekből készült. Bármikor kilyukadhatott volna, éppúgy, mint a kézzel hajlított hűtőcsövek. A szerszámok nagy része csak fogókból és kalapácsokból állt, amivel a kovács megmunkálja az izzó vasat. Az egyetlen értékes holminak a masszív esztergapad, és a hozzá tartozó fúró látszott. Persze mindezeket is emberi erő működtette. Az esztergapad szerszámos fiókjában talált néhány olyan acél szerszámot, amelyek képesek elvágni a vasat.
Örömmel fedezett fel egy csavarhúzó- és csavarkulcskészletet is, amelyek segítségével a caró kerekeit rögzítették a tengelyekhez.
Jason kiválogatta a használható szerszámokat, de kezdett sötétedni, ezért aznap már nem láttak munkához.
Amint elhagyták a raktárhelyiséget, két őr a szállásához vezette, amely egy kutyaól nagyságú bódéból állt. Az ajtót kívülről rázárták. Az egyetlen fényforrást egy petróleumlámpa jelentette.
Ijale egy parányi olajtűzhely fölé görnyedt, és ütöttkopott fazékban valamit főzött. Bátortalanul a férfira mosolygott, azután sietve megint a tűzhely felé fordult.
Jason közelebb ment hozzá, beleszagolt a fazékba, és megborzongott.
— Micsoda lakoma! Krenóleves, majd friss krenó krenó salátával. Holnap gondoskodnom kell egy kicsit változatosabb étrendről.
— Ch’aka hatalmas — suttogta a lány lehajtott fejjel. — Ch’aka erős…
— Jason a nevem, mint említettem. Ch’aka megszűnt, amikor elvették tőlem a ruháját.
— …Jason erős, mert a d’zertanók azt teszik, amit ő mond. A rabszolgája hálás érte.
Gyengéden maga felé fordította a lány arcát, akinek alázatossága meghatotta.
— Hát már sohasem tudunk megfeledkezni a rabszolgaságról? Együtt vagyunk ebben a bódéban, és együtt fogunk megszökni innen.
— Igen, tudom, hogy megszökünk. Te megölöd az összes d’zertanót, kiszabadítod a rabszolgáidat, és visszavezetsz minket a tengerpartra, ahol tovább gyűjthetjük a krenót.
— Nagyjából nekem is az az elképzelésem, hogy kiszabaduljunk innen, de akkor nem a tengerpart felé vesszük az irányt, hanem éppen ellenkezőleg: olyan messze megyünk a krenólelőhelyektől, amennyire csak lehet.
Ijale feszült figyelemmel hallgatta Jason szavait, miközben egyik kezével a levest kavargatta, a másik pedig mélyen a ruhája alatt kotorászott, és a csípések helyét vakarta. Jason arra lett figyelmes, hogy ő is vakaródzik. Amióta kimászott az óceánból, egyfolytában kínozzák ezek az apró élősdiek.
— Elég volt! — kiabálta, és öklével dörömbölni kezdett az ajtón. — Elfogadom, hogy ez a bolygó távol esik a civilizációtól, de az még nem ok arra, hogy megzabáljanak a tervek! — Odakintről lábdobogás, kulcsok csörgése hallatszott, végül kinyílt az ajtó, és megjelent Narsisi álmatag arca.
— Mi a fenét kiabálsz? Mi baj van?
— Vízre lenne szükségem.
— Kaptál vizet — felelte értetlenül Narsisi, és az edényre mutatott.
— A ti igényeiteknek megfelelően, de nem az enyémeknek. Legalább tízszer ennyi kéne, és most azonnal. Meg egy szappan, ha létezik egyáltalán ilyesmi ebben a barbár világban.