Sokáig kellett vitatkoznia, végül azzal győzte meg a fiút, hogy a víz rituális szertartások elvégzéséhez szükséges, hogy a másnapi motorszerelés sikeres legyen.
Hamarosan hoztak néhány vödör vizet és egy lapos tálkában folyékony szappant.
— Most különös dolgot fogunk csinálni — közölte Jason a lánnyal. — Vedd le a ruhádat!
— Igen, Jason — felelte Ijale, majd boldog mosollyal hanyatt feküdt, s széttárta combjait.
— Nem! Nem erre gondoltam. Meg fogsz fürödni.
Tudod, mi az a fürdés?
— Nem tudom — borzongott meg a lány —, de nagyon gonoszul hangzik.
— Na, gyere ide, és vedd le a ruhád! — parancsolta, a földben lévő mélyedésre mutatva. Idővel majd elszivárog belőle a víz.
A víz egy részét Jason megmelegítette a tűzön.
Közben a lány a fal mellett lapult, és félelemmel teli szemmel figyelte az eseményeket. Megborzongott, amikor Jason ráöntötte a vizet, sőt visítani kezdett, amint a szappanlé a hajára csörgött. Miközben Jason a lány haját dörzsölte, egyik kezével befogta a száját, nehogy Ijale sikoltozása becsalja az őröket. Szappanozni kezdte saját haját is, és a hab belefolyt a fülébe. Ezért nem hallotta az ajtó nyitódását, csak a belépő Mikah megbotránkozott hangját. A szikár ember megkövültén állt az ajtóban, és csontos ujjával Jasonre mutatott. A válla fölött Narsisi kukucskált be, lenyűgözve a rituális szertartás látványától.
— Micsoda fajtalanság! — harsogta Mikah. — Arra kényszeríti ezt a fiatal teremtést, hogy levetkőzzön maga előtt, miközben bámulja és fogdossa, holott nem kötött vele házasságot. — Eltakarta szeme elől a látványt. — Maga gonosz ember, Jason, a gonoszság démona, és mindezért bűnhődni fog!
— Kifelé! — bömbölte Jason, és a Ch’akától eltanult rúgással kilódította Mikah-t a kunyhóból. — A Gonosz csak a beszűkült agyában lakozik, maga ostoba fajankó!
Megmutatom a lánynak, mi az a fürdés, és mennyivel boldogabb lesz az élete bolhák és tetvek nélkül. Ezért kitüntetést érdemelnék, nem vádaskodást!
— Narsisi! Szükségem van erre a rabszolgára, de nem most, hanem csak holnap reggel. Addig zárjátok be valahová! — mondta, s azzal becsapta az ajtót.
Ijale vizes teste reszketett a hidegtől. Jason meleg vízzel leöblítette róla a szappanhabot, majd adott neki egy tiszta vászondarabot, hogy megtörülközzön. Amint Ijale testéről eltűnt a kosz, Jason látta, hogy a lány fiatal és csinos; melle feszes, dereka karcsú, csípője széles.
Eszébe jutott Mikah vádaskodása, és zavartan elfordította a fejét. Befejezte a mosakodást, a maradék vízzel kimosta a ruháit. A szokatlan tisztaságtól szégyenlősebbé vált.
Elfújta a mécsest, és a sötétben fejezte be a törülközést.
Végül lefeküdt, és a másnapi munkán kezdett gondolkodni, amikor érezte, hogy Ijale meleg teste hozzásimul. Egy pillanat alatt kiszaladt a fejéből a gépezettel kapcsolatos összes gondolat.
— Itt vagyok — mondta a lány teljesen feleslegesen.
— Érzem — felelte Jason. Megköszörülte a torkát; nehezen szánta rá magát, hogy magyarázkodjon. — Nem ezért fürdettelek meg…
— Pedig még nem is vagy öreg. Akkor meg mi a baj? — kérdezte Ijale.
— Egyszerűen csak nem akarok visszaélni a helyzettel, meg kell értened… — Kicsit zavarban érezte magát.
— Hogy érted ezt? Te olyan vagy, aki nem a lányokat szereti? — Csendesen sírni kezdett, majd testét egyre jobban rázta a zokogás. Jason átölelte a lány vállát.
Reggelire megint krenót kaptak, de Jason olyan jól érezte magát, hogy még ezt sem bánta. Teste rózsaszínű és illatos volt, mint egy kisbabáé, és a viszketés sem kínozta. A fémszövetből készült pyrrusi ruha rendkívül hamar megszáradt; Jasont kellemes érzés töltötte el, amint testére simult. Szemmel láthatóan Ijale is kiheverte a fürdés okozta megrázkódtatást, és így megtisztulva határozottan bájosnak tűnt. Jason elhatározta, hogy kerít valami normális ruhát a lánynak, mert a mosdásnak alig van értelme, ha reggelente ugyanazokba a mocskos bőrökbe bújik vissza.Jason frissen, tele ambíciókkal indult el a hideg reggeli levegőben munkahelye felé. Mikah már ott várta, nehéz bilincsei csörögtek minden mozdulatánál. Kissé mérgesnek látszott. Jason barátságosan rámosolygott, de ez olyan eredménnyel járt, mintha sót hintett volna társa nyílt sebére.
— Tegyetek rá is könnyű lábbilincset! — utasította Jason az őröket. — És igyekezzetek! Sok dolgunk lesz ma.
— A zárt motor felé fordult, megropogtatta ujjait, miközben azon töprengett, hogyan kezdjen a szétszereléshez.
A külső burkolat vékony fémből készült, amely nem sok titkot rejtett. Több helyen lekaparta a festéket, és felfedezte, hogy hatalmas lemezek összeforrasztásával készült. Fülét a fémfelülethez nyomva megkopogtatta a lemezt. A hangból arra következtetett, hogy valóban dupla falú burkolatról van szó, és a két fal közötti üreget folyadékkal töltötték fel. Ha egy repedésen kiszivárog a folyadék, a közelben mindenki meghal. Ennek csak annyi volt a célja, hogy elrejtse a motor titkát. A motort viszont javítani kell, ha meghibásodik, vagy nem? A szerkezet nagyjából kocka alakú volt, amelynek öt oldalát kétségtelenül védte a kettős fal. De mi a helyzet az alsó oldallal?
— Gondolkozz, Jason! — mondta magának, miközben letérdelt, és a gépezet alsó szélét nézegette. Sík lemez, amelyen négy bemélyedés található. A külső burkolatot olyan pontosan illesztették az alvázhoz, hogy a festékréteg lekaparása után sem látta a forrasztás nyomát.
Mégis úgy érezte, hogy a megoldás kulcsát az alvázon kell keresnie.
— Jöjjön ide, Mikah! — kiáltotta. A vézna ember vonakodva ment közelebb. — Jöjjön csak! Nézze meg ezt a középkori szerkezetet. Akar velem együttműködni a szétszedésében?
— Nem akarok, Jason. Attól tartok, hogy megrontott engem az érintésével, ahogy a többieket is.
— És most már nem tiszta…?
— Nem fizikai értelemben gondoltam.
— De én igen. Testileg megtisztulhat egy kis víz és szappan segítségével. A lelki üdve miatt pedig nem aggódom. Azért csak önmagával kell szembenéznie. De ha együttműködik velem, én kijuttatom innen, és elmegyünk abba a városba, ahol ezt a gépet készítették.
Mert ha van olyan hely ezen a bolygón, amely kapcsolatban állhat a galaxis többi lakott világával, az csak ott lehet, ahol ezt gyártották.
— Mindezt én is tudom, mégis habozok.
— Most apró áldozatot kell hoznia egy komolyabb ügy érdekében. Nem azért tette meg ezt az utat, hogy bíróság elé állítson? Ha nem segít, nem tudja végrehajtani a küldetését, és rabszolgaként rohad meg ezen a bolygón.
— Maga ördögien tud bánni a szavakkal, de ebben az esetben igaz, amit mond. Segítek magának, hogy megszabaduljunk innen.
— Nagyszerű. Lássunk munkához! Mondja meg Narsisinek, hogy hozasson három hosszú rudat, olyanokat, amivel a rabszolgák a malmot hajtják. És néhány lapátra is szükségünk lesz.
Hamarosan hozták a rabszolgák a hosszú rudakat, de csak a kifeszített bőrkerítésig, mert Edipon nem engedte, hogy belülre merészkedjenek. Jasonnek és Mikah-nak kellett fáradságos munkával bevonszolnia, és a d’zertanók, akik sohasem szoktak dolgozni, kinevették őket, amikor azt kérték, hogy segítsenek nekik. A rudakat nagy nehezen átdugták a gépezet alatt. Amikor mindegyik a helyére került, és lényegében ezek tartották az egész szerkezetet, Jason és Mikah kezdte kilapátolni a földet alóla. Amikor már akkora gödröt ástak, hogy kényelmesen tudtak mozogni az alváz alatt, Jason alaposan szemügyre vette a lemezt. Rendkívül egyenletesnek látszott.