Amint a széleken óvatosan lekaparta a festéket, előtűnt egy sima fémlemez, amelyet az egyik sarok közelében forrasztottak az alvázhoz. A többi oldalon nem talált ilyet.
— Nagyon trükkös fiúk ezek az appsalák — mondta magának, és megpróbálta lefeszíteni a lemezt egy kés hegyével. Amikor az egyik széle lehajlott, óvatosan húzni kezdte, miközben minden idegszálával figyelte, hogy nincs-e alatta valamilyen csapda elrejtve. A vékony lemezt eltávolítva, sima fémfelület jelent meg.
— Azt hiszem, elég ennyi mára! — jelentette ki Jason kezét egy rongyba törölgetve. Már sötétedett. — Elég jól haladtunk, és át akarom gondolni a következő lépést, mielőtt tovább haladnánk. Eddig mellettünk állt a szerencse, de nem hiszem, hogy a továbbiakban is ennyire könnyű dolgunk lesz. Remélem, magával hozta a neszesszerét, Mikah, mert most velem jön.
— Soha! Már így is elég mélyre süllyedtem…
Jason fagyos tekintettel nézett rá, és mutatóujjával mellbe bökte.
— Velem jön, mert ez nélkülözhetetlen a tervünk szempontjából. És ha felhagy az erkölcsi gyengeségem kritizálásával, akkor én sem piszkálom magát. Na, jöjjön!
Miközben Ijale és Jason megmosdott, Mikah Samon a kunyhó legtávolabbi sarkába húzódott, és hátat fordított nekik. Azután egy kifeszített bőr mögött ő is megmosakodott. Jason közben poénkodott valamin, és Ijale jóízűen nevetett, Mikah pedig azt hitte, hogy őt gúnyolják. A bőr válaszfal egész éjszaka a helyén maradt.
Másnap reggel az őrök ijedt pillantásaitól kísérve, Jason bebújt megint a gépezet alá. Az éjszaka jelentős részét gondolkozással töltötte, és elképzelése beigazolódott. Kését a sima fémfelülethez nyomta, és az puhábbnak bizonyult, mint a forrasztások. Valószínűleg nagy ólomtartalmú ötvözetből készült. De vajon mi rejlik mögötte? Késével tovább furkálta a fémet, és felfedezte, hogy az csaknem mindenütt egyforma vastag, két helytől eltekintve. Bedugta kezét a kivájt lyukba, és kitapintott két ismerős formát, amelyek akkorák voltak, mint a feje.
— Mikah, dugja be ide a kezét! Szeretném tudni, mi a véleménye erről.
Mikah megvakarta a szakállát.
— Még mindig eltakarja őket ez a fém. Nem vagyok benne biztos…
— Nem azt akarom, hogy biztos legyen benne, csak a véleményére vagyok kíváncsi.
— Óriási anyacsavarok, amelyek csavarmenet végére lettek feltekerve. De olyan nagyok…
— Nagynak kell lenniük, ha ezek rögzítik a külső burkolatot az alvázhoz. Azt hiszem, közel járunk a titok nyitjához, és hamarosan hozzáférünk a géphez. Most kell rendkívül óvatosnak lennünk. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ennyire könnyen megy minden. Le kell mérnünk a csavarokat, és kulcsot kell készíttetni hozzájuk. Amíg én ezt rendezem, maga maradjon itt, és tapogasson ki minden részletet a két csavar körül. Előbb-utóbb le kell szednünk azokat a csavarokat. Csak a mustárgázt tudnám elfeledni…
A csavarkulcs elkészítése gondot okozott; a környék valamennyi kovácsmestere konzultált egymással a gyártást illetően. Az egyikük végül beletett egy hatalmas vasrudat a tűzbe, és hagyta, hogy fehér izzásig hevüljön.
Azután a kalapáccsal kezdte kialakítani a formát. Jason eleinte túl nagynak találta a kulcs száját, de a kalapálás során megfelelő méretűre szűkült. Amikor kivették a hideg vízből, és átnyújtották neki, határozottan ügyes munkának találta.
Edipon valószínűleg figyelemmel kísérte az eseményeket, mert amikor Jason visszament a géphez, már ott találta az öregembert.
— Bebújtam alá — mondta —, és láttam a csavarokat, amelyet az átkozott appsalák a puha fém alatt rejtettek el.
Ki gondolta volna! Elképzelni sem tudtam, hogy egyik fémet el lehet rejteni a másik alatt. Hogyan lehetséges ez?
— Roppant egyszerű. A belső szerkezet olvadáspontja sokkal magasabb, mint a külső burkolaté. Ezért amikor a gépezetet öntőformával veszik körül, és a folyékony fémet beöntik a formába, a belső szerkezetet nem éri károsodás. A városban sokkal magasabb szintű a fémipari technika, és számítanak a tudatlanságotokra.
— Tudatlanság! Sértegetni merészelsz?
— Félreértettél. Azt akartam mondani, hogy a városlakók azt hiszik, ezek az olcsó trükkök kifognak rajtatok. És mivel ez nem igaz, őket teszitek majd bolonddá, így már megfelel?
— Mi lesz a következő lépés?
— Eltávolítóm a két nagy csavart, és ha jól sejtem, akkor az egész külső burkolat, amelynek kettős fala a mérgező gázt tartalmazza, egyszerűen leemelhető lesz.
— Túl veszélyesnek tartom. A barátaink bizonyára más csapdákat is elhelyeztek. Ideküldök egy erős rabszolgát, hogy vegye le a csavarokat, mi pedig távolról figyeljük.
Ha a gáz megölné, nem veszítünk sokat.
— Jólesik, hogy aggódsz az egészségemért, de ezt a munkát én csinálom végig. Valóban túl egyszerűnek látszik, hogy levesszük azt a két csavart, és hozzáférünk a géphez. Ez nagyon gyanús. Az újabb csapdát viszont csak én vehetem észre, ezért nekem kell eltávolítani a csavarokat. Azt javaslom, vezesd az egész különítményt biztonságos távolságra.
Senki sem habozott egy pillanatig sem; az emberek futva távoztak a közelből. Jason egyedül maradt. A kifeszített bőrökből összetákolt kerítést mozgatta a szél, de ettől eltekintve minden nyugodt és csendes volt. Jason beleköpött a tenyerébe, majd bemászott a gödörbe. A csavarkulcs pontosan ráillett az anyára. Két kézbe fogva a kulcs nyelét, lábát nekifeszítette a gödör oldalának, és lassan maga felé húzta a kulcs hosszú nyelét.
Azután hirtelen abbahagyta. A feszítés hatására apró forgácsok estek le a csavarról, de az meg sem mozdult.
Jason érezte, hogy valami nincs rendben.
— Mikah! — kiáltotta, de többször meg kellett ismételnie még hangosabban, mire segédje vonakodva odajött. — Menjen el az olajfinomítóba, és hozzon egy kis kenőanyagot.
Jason összedörzsölte a hidegtől elgémberedett kezét.
Mikah hamarosan visszatért, Jason elvette tőle az olajat, majd intett neki, hogy menjen vissza a többiekhez.
Ezután még egyszer megnézte a csavart, és észrevette, hogy fordított menetű. Amikor az imént le akarta csavarni, még jobban rászorította.
A galaxis minden lakott bolygóján használnak csavarokat. Lehet, hogy a társadalom szerkezete, a kulturális élet, a szokások különbözőek, de a csavarok mindenütt egyformák. Akadnak kisebbek, nagyobbak, rövidebb vagy hosszabb menetűek, eltérő menetemelkedésűek, de az elvük azonos. Jobbra csavarva rászorul, balra csavarva lelazítható. De ezek az agyafúrt appsalák fordított irányú menetet készítettek.
Ezután már könnyen eltávolította a csavarokat, majd kimászott a gödörből, és futásra készen szimatolni kezdett. De nem érzett gázszagot. Intett a távolból figyelő csoportnak.
— Gyertek vissza! Ez a munka már csaknem elkészült.
Egymást lökdösve másztak a gödörbe, mindenki látni akarta, mi történt. Jason benyomott egy vésőt a külső burkolat és az alváz közé, és megmutatta nekik, hogy a kettő közötti kapcsolat megszűnt.
— Most már csak le kell az egészet emelni — mondta. — Persze csak óvatosan, ezért nem lenne jó, ha elkezdenénk húzgálni, rángatni. Elrejthettek még odabenn is egy-két csapdát. Nem tudom, mi történt volna, ha tovább húzom a csavarokat a rossz irányba. Biztosan nem ok nélkül fordították meg a menet irányát. Tudnál nekem jégtömböket szerezni, Edipon? Most tél van, ugye?