— Mi a terve? — kérdezte Mikah.
— Fellázítom a rabszolgákat, és amíg ők a d’zertanókkal harcolnak, mi csendesen kereket oldunk.
— Lázadást akar kelteni?! — ordította magából kikelve Mikah. Jason azonnal rávetette magát, a földre döntötte, és befogta a száját. Ijale ráült Mikah lábaira.
— Mi ütött magába? Talán élete hátralévő részét ócska gépezetek javításával akarja tölteni? Annyira szigorúan őriznek minket, hogy nem szökhetünk meg egykönnyen; szövetségeseket kell keresnünk. Azt hiszem, az összes rabszolga segítségére szükségünk lesz.
— Forradalom… — motyogta Mikah.
— Persze hogy forradalom. Ezeknek a szegény ördögöknek is az egyetlen lehetősége a szabadulásra.
Barmokként bánnak velük, kedvük szerint verik vagy ölik őket. Ne sajnálja a d’zertanókat, mindegyikük legalább tízszeres gyilkos. Maga is látta, hogy embereket vertek halálra. Gondolja, hogy nem érett meg a helyzet a forradalomra?
Mikah lecsillapodott, ezért Jason lassan levette kezét a szikár ember szájáról, de továbbra is készen állt, hogy szükség esetén belefojtsa a kiáltást.
— Természetesen én is elítélem őket — mondta Mikah.
— Az emberi társadalom hiénái. Nem érzek irántuk szánalmat, és azt hiszem, el kell törölni őket a föld színéről, mint Szodomát és Gomorrát. De ez nem mehet forradalom útján. A forradalom roppant gonosz dolog.
— Mondja meg őszintén, Mikah, a jelenlegi kormányok hány százaléka jutott hatalomhoz forradalom útján?
Kiegyensúlyozott, demokratikus kormányok, amelyeket a régi rendszer ellen lázadó tömegek hívtak életre. Hogyan lehetne megszabadulni egy gonosz hatalomtól, ha az nem akarja önként átadni a helyét a jobbnak? Amikor szavazás útján nem megy, le kell lőni őket.
— Nem szabad véres forradalmat csinálni!
— Rendben van — bólintott Jason. — Adjunk neki más nevet. Legyen börtönlázadás. Látom, ez sem nyerte el a tetszését. Vagy nevezzük egyszerűen csak szabadulásnak.
Ezek a szerencsétlen emberek letépik láncaikat, és visszatérnek arra a földre, ahonnan elrabolták őket.
Hajlandó nekem segíteni ebben?
— Még mindig forradalom.
— Nevezze, aminek akarja — mondta Jason. — Vagy segít végrehajtani a tervem, vagy itthagyjuk. Erre szavamat adom. — Evett néhány kanál levest, míg kissé lecsillapodott.
— Nem tudom megtenni, nem tudom megtenni — nyögte Mikah, és kihűlt levesét bámulta, mintha attól várna tanácsot. Jason hátat fordított neki.
— Nehogy úgy végezd, mint ő! — figyelmeztette Ijalét, és kanalával a háta mögé mutatott. — Soha többé nem lesz lehetőséged arra, hogy változtass az életmódodon. A te néped persze csak a kézzel fogható dolgokat fogadja el, és nem érti az elvont fogalmakat. Ez a lóképű bohóc viszont csak az elvont fogalmak világában tud élni, és teljesen elszakadt a valóságtól. Most is biztosan azon töpreng, hány angyal táncolhat egyszerre egy tű hegyén.
— Nem azon töprengek — mondta Mikah. — Bár régebben foglalkoztatott ez a kérdés. Olyan problémát vet fel, amin nem egykönnyen teszi túl magát az ember.
— Valóban?
Ijale lehajtotta a fejét:
— Ha ő téved, és én is, akkor te lehetsz csak az egyetlen, akinek igaza van. — Ijalét szemmel láthatóan elégedettséggel töltötte el ez a gondolat.
— Kedves tőled, hogy ezt mondod — mosolygott rá Jason. — Persze én is tévedhetek néha, de azért tudom, mi a különbség az elvont dolgok és a tények között — mondta, és gúnyosan megveregette a saját vállát.
— Öntelt szörnyeteg! — kiáltotta Mikah.
— Csendesebben!
— Bánom, hogy eddig is segítettem magának. Ostoba voltam: azt hittem, hogy ez a kötelességem. — Az ajtóhoz ugrott, és dörömbölni kezdett.
— Őrség! Őrség!
Jason ledobta a tányért, hogy elhallgattassa Mikah-t, de a kiömlött levesen megcsúszott, és elesett. Mire feltápászkodott, már kinyílt az ajtó. Ha akkor elérte volna Mikah-t, biztosan kiszorítja belőle a lelket, mielőtt az az idióta szóra nyitja a száját.
De elkésett. Narsisi bedugta a fejét az ajtón, Mikah pedig drámai pózt öltve Jasonre mutatott.
— Fogjátok le, és bilincseljétek meg ezt az embert!
Elmondta, hogy fel akarja ellenetek lazítani a rabszolgákat.
Jason hátrafordult, és a mögötte lévő zsákból előhúzott egy kalapácsot.
— Áruló! — kiáltotta dühtől elvakultan, és Mikah után vetette magát, aki az ajtó felé húzódott. Narsisi mozdulatlanná dermedt Mikah szavaitól. De reflexei nem hagyták cserben. Egyik kezével elkapta Jason lendülő csuklóját, bunkója pedig nagyot csattant Jason kézfején.
A kalapács azonnal a földre esett.
— Azt hiszem, legjobb lesz, ha mindketten velem jöttök. Apám tudni fogja, mit tegyen — mondta Narsisi, és kilökdöste őket az ajtón. Visszatolta helyére a reteszt, majd odahívta őrködni az egyik fivérét. A lábbilincsek miatt lassan haladtak; Mikah emelt fővel, mint egy mártír, Jason összeszorított fogai közt káromkodva.
Edipon nem volt ostoba, ha rabszolgalázadás került szóba. Hamarabb átlátta a helyzetet, mielőtt Narsisi befejezte a beszámolóját.
— Számítottam rá, úgyhogy nem lep meg. — Csillogó szemmel fordult Jason felé. — Tudtam, hogy eljön az idő, amikor a helyemre törsz, ezért engedtem, hogy ezt a rabszolgát magad mellé vedd, és megtanítsd mindenre.
Amint vártam, elárult téged, hogy átvegye a helyed, amit ezennel felajánlok neki.
— Elárultam?! Én mindezt nem önös érdekből tettem!
— A legtisztább érzések vezérelték — nevetett Jason hűvösen. — Egy szavát se hidd el ennek a hitszegőnek, Edipon! Én nem szerveztem semmiféle lázadást, csak így akar kitúrni a helyemről.
— Maga rágalmaz engem, Jason! Én még sohasem hazudtam; lázadást szervezett, maga mondta nekem…
— Csend legyen! Különben agyonveretlek benneteket.
Majd én igazságot teszek. Mikah rabszolga elárulta Jason rabszolgát. Az a tény, hogy Jason rabszolga lázadást szervezett, vagy sem, teljesen lényegtelen. A segédje nem akart volna a helyébe lépni, ha nem biztos abban, hogy el tudja látni elődje feladatát. Ez a legfontosabb. A munkásosztállyal kapcsolatos elméleteid amúgy is az idegeimre mentek, Jason, ezért örülök, hogy veled együtt azoknak is vége. Bilincseljétek a többi rabszolgához!
Mikah, te pedig megkapod Jason szobáját, valamint asszonyát, és nem öllek meg addig, amíg jól végzed a munkádat. Ha becsületesen dolgozol, sokáig élhetsz.
— Mindig csak a legtisztább érzelmek vezérelték tetteit, Mikah! Nem ezt mondta? — kiáltotta vissza Jason a válla fölött, miközben az őrök kirugdosták a szobából.
Jason bukása igen gyorsan végbement. Fél óra múlva már nehéz bilincsekkel a csuklóján és a bokáján üldögélt a többi rabszolga között. Amint az ajtó becsukódott, megvizsgálta a bilincseket a tompa fényben.
— Mi lesz most a lázadással? — suttogta közelebb hajolva a mellette lévő rabszolga.
— Jó kérdés! — nevetett fel fanyarul Jason. Ő is közelebb húzódott a rabszolgához, hogy alaposabbra megnézze. A fickó szeme eléggé különösen állt: mindkettő más irányba nézett. — Ismerősnek tűnik az ábrázatod. Ugye, te vagy az, aki csak tegnap érkeztél?
— Igen, a nevem Snarbi, jó harcos vagyok, lándzsás.
Ügyesen bánok a buzogánnyal és a tőrrel is. Eddig hét embert öltem meg, és feltehetően még kettő belehalt később a sérüléseibe.