Hátha mégis segítségünkre lehet szent gépezeteink működtetésében.
Amint a közvetlen fenyegetés elmúlt, Jason alaposabban szemügyre vette a szoba nagyrészét elfoglaló gépezetet.
— Ha jól sejtem, az ott a szent üzenettovábbító szerkezet.
— Valóban — felelte meglepődve Hertug.
A mennyezetből rézdrótok csatlakoztak egy ütöttkopott dobozhoz. A dobozból egyetlen köteg vezeték bújt elő, és az üzenetközvetítő billentyűhöz csatlakozott.
A kívülről jövő adásokat egy tű karcolta bele a forgó viaszkorongba. A korongokat időnként kicserélték, behelyezték egy olyan szerkezetbe, amely letapogatta a bevésett jelzéseket, és azokat kattogó hanggá alakította.
Az egész eljárás rendkívül lassúnak és nehézkesnek tűnt.
Jason lelkesen összedörzsölte a tenyerét.
— Nagyságos Hertug! — kezdte Jason alázatos hangon.
— Alaposan áttanulmányoztam szent üzenetközvetítő berendezéseteket, és meg kell hogy mondjam, csodálattal adózom építőjének. Az istenek vezérelték kezét e gépezet megalkotásában. De az istenek nekem is elárultak egy titkot, melynek segítségével továbbfejleszthetem elődöm csodálatos alkotását.
— És mi lenne az? — kérdezte Hertug kíváncsi tekintettel.
— Egy akkumulátoró. Tudod, mit jelent ez?
— A szó szerepel a régi szentírásban, de ennél többet egyikünk sem tud róla. — Hertug megnyalta kiszáradt ajkát.
— Ez egy olyan szerkezet, amely az elektromos áramot elraktározza, mint ahogy egy palackot teletöltesz vízzel, és ha szükséged lesz rá, előveszed.
— Ha ezt meg tudod csinálni, nagy jutalomban részesülsz. De ha becsapsz…
— Ne fenyegess, Hertug! Ezen már túljutottunk. A jutalmad sem kell. Csupán néhány apróságot kérek, ami kényelmesebbé teszi az életemet, amíg dolgozom: leveteted a bilincseimet, kapok elegendő krenót és vizet, meg ilyen apróságok. Azután, ha meglátod, amit alkottam, és szeretnél még sokkal többet, akkor megegyezhetünk. Rendben van?
— Gondolkodni fogok az ajánlatodon — felelte Hertug.
— Egy szimpla igen vagy nem jobban megfelelne. Mit veszíthetnél vele?
— A társaid foglyok maradnak, és azonnal kivégeztetem őket, amint rájövök, hogy megpróbálsz becsapni.
— Nagyszerű ötlet! Sőt ha találnál addig is Mikah számára valami nehéz, fizikai munkát, annak még jobban örülnék. Mindenekelőtt szükségem lenne néhány különleges anyagra; egy széles szájú kancsóra és rengeteg ónra.
— Ón? Sohasem hallottam róla.
— Dehogynem. Ez az a fehér fém, amit rézzel ötvöztök, amikor bronzot akartok előállítani.
— Stanó. Hatalmas készlettel rendelkezünk.
— Hozasd ide, és azonnal munkához látok!
Jason számára a megfelelő anyagok összegyűjtése jelentette a legnagyobb problémát. A perssonók nem rendelkeztek üvegfúvókkal, viszont mindenféle üvegedényt meg tudtak vásárolni a Vitristo klántól. Az üvegfúvók számtalan hasznos tárgyat állítottak elő, mint például borospalackot, poharakat, kancsót meg efféléket.
De Jason a megszokottól eltérő formát igényelt, aminek gyártásától az üvegfúvók eleinte vonakodtak, de a beígért készpénz meggyőző érvként hatott. Alaposan szemügyre vették Jason cserépből készített modelljét, és elkészítették a kívánt formájú üvegedényt. Hertug kicsit húzta a száját, amikor a fizetésre került a sor, de végül mégiscsak előköhögte a megbeszélt összeget.
— Szörnyű halálod lesz, ha az akkumulátoró nem fog működni — mondta Jasonnek.
— Bízzál bennem! — nyugtatta meg Jason. Visszatért a munkásokhoz, akik az utasításai alapján az óntömbökből vékony lemezeket kalapáltak.
Megérkezésük óta Jason sem Mikah-t, sem Ijalét nem látta, de különösebben nem aggódott miattuk. Ijale jól alkalmazkodott a rabszolgaéletmódhoz, tehát tudott magára vigyázni. Mikah viszont, aki mindig lázadozott a rabszolgaság ellen, nagyobb bajban lehetett. De legutóbbi árulása óta Jason nem viselte annyira szívén a sorsát.
— Megérkezett — jelentette be Hertug, és valamennyi sciulo köréjük sereglett, miközben egyikük kicsomagolta az üvegedényt.
— Nem rossz — mondta Jason, és a fény felé tartotta, hogy láthassa, elég vastagra készítették-e. — Csak az a baj, hogy körülbelül négyszer akkora, mint amit megrendeltem.
— Nagy fizetség, nagy edény — bölcselkedett Hertug. — Miért baj az, hogy nagyobb, talán a kudarctól félsz?
— Nem félek semmitől, csupán sokkal több munkát és anyagot igényel egy ekkora méretű modell elkészítése.
És kissé veszélyes is lehet.
Jason kibélelte az üvegedényt az ónlemezekkel, körülbelül kétharmad magasságig, majd külső felületét is beburkolta vele. Azután gumiszerű anyagból dugót készített az üvegkorsó nyílásába, amely jó szigetelőanyagnak látszott. Mielőtt a gumi teljesen megszilárdult, acéldrótot dugott át rajta a korsó belsejébe, végül egy acélgömböt helyezett a korsó gumival szigetelt tetejére.
— Készen van — jelentette ki.
— De… mit fog csinálni ez az izé? — kérdezte értetlenül Hertug.
— Mindjárt bemutatom — mondta Jason. A gumin átdugott acéldrótot hozzáillesztette a belső ónburkolathoz, másik végét pedig az acélgömbhöz rögzítette. Ez fog csatlakozni a generátor negatív pólusához. Ha a generátort beindítjuk, a gömb feltöltődik elektromos árammal…
— Ostobaság! — jegyezte meg egy idősebb sciulo.
— Várj türelemmel, és meglátod! — mondta csendesen Jason. A Leyden-kancsó elvét még gyerekkorában látta egy kézikönyvben, és már elég homályosan emlékezett a részletekre. Ő is csak remélni tudta, hogy működni fog.
A generátor pozitív sarkát egy acéldrót segítségével a korsó külső ónburkolatához kapcsolta, negatív pólusát pedig az acélgömbhöz.
— Indítsátok be a generátort! — kiáltotta, és hátrább lépett.
A generátor hatalmas nyögések közepette lendült mozgásba, de semmi látványos dolog nem történt. Jason hagyta egy darabig töltődni a kancsót, mivel nem ismerte sem a generátor teljesítményét, sem a kancsó kapacitását.
Tudta, hogy további sorsa ennek a kísérletnek az eredményétől függ. Néhány perc múlva a sciulók türelmetlenül morgolódni kezdtek, ezért Jason megszakította az áramkört.
— Leállíthatjátok a generátort, az akkumulátoré megtelt bűvös energiával. — Körülnézett, és felemelt az asztalról egy üveggömböt, amelynek a belsejében izzószálat helyeztek el. Azt remélte, sikerül az égőt felvillantania a kancsó energiájával.
— Szentségtörés! — sikoltott fel az idős sciulo, aki már korábban is akadékoskodott. — Ez egy felszentelt eszköz, amelyen csak a szent erő folyhat keresztül, különben azonnal megsemmisül. Ez az idegen azt állítja, hogy a szent erőt bezárta ebbe a kancsóba; ne higgyetek neki!
Hazug szentségtörő!
— A helyedben én ezt nem tenném… — mondta Jason az idős embernek, aki a kancsó felé nyújtotta a kezét.
— Semmiféle mágikus erő nem lehet ebben… — Hirtelen torkára fagyott a szó, amint a gömböt és közeledő ujjat parányi villám kötötte össze. A sciulo hörgésszerű hangot hallatott, és összeesett. Egyik társa letérdelt mellé, és megvizsgálta, majd rémült tekintettel nézett a kancsóra.
— Meghalt — suttogta.
— Mindannyian hallottátok, hogy figyelmeztettem — mondta Jason. Úgy érezte, mellészegődött a szerencse. — Ő volt a szentségtörő! A titokzatos erőt bezártam a kancsóba, és ő kételkedett ebben, ezért az erő elpusztította. Aki kételkedik a szavamban, ugyanilyen sorsra jut. Nekünk sciulóknak az a feladatunk — emelte ki magát nyomban a rabszolgaszerepkörből —, hogy a szent erő segítségével Hertug dicsőségét növeljük. Ezt sohasem szabad felednünk! — Rémült, zavarodott tekintetek fordultak a földön fekvő alak felé.